A múlt hét számomra
nagyon kemény volt olvasás terén, mert Read-a-thon volt. Erről már írtam
korábban egy bejegyzést, amit ITT el is olvashattok. Röviden annyi a lényeg,
hogy 7 nap alatt 7 könyvet kellett volna elfogyasztani. Nos, mivel én a lassú
olvasók táborát erősítem, így belőttem magamnak a 3 könyvet, ezt pedig
sikeresen teljesítettem is. Hurrá, jár nekem a vállveregetés.
Első nap, hétfő
Nagy izgalommal bele is
vetettem magam az olvasásba, bemelegítésnek egy rövidke könyvecskét olvastam,
ami Vivien Holloway: Mechanikus farkasa volt (értékelés ITT). Mivel nálam a
hétfői nap a pihenés, vagyis ilyenkor nem kell főznöm, maximum csak kicsit
elpakolni, meg a gyerekekkel lenni, így több időm volt olvasni. Bár így is majd
8 órába telt, mire elolvastam a kicsivel több, mint 180 oldalt.
Második nap, kedd
Ez a nap kicsit zűrösebb
volt, mert már teljes üzemmódban működött a napom. Így mikor reggel fölkeltem,
akkor egy kicsit olvastam Varga Bálint: Váltságdíj nélkül című könyvét. Annyira
tetszett, hogy gyorsan sikerült belőle 100 oldalt legyűrnöm. Aztán valahogy
egész nap hanyagoltam, mert úgy éreztem, hogy kicsit ez nekem gyors nem fog
menni. Estére pedig újból feltöltődtem és még hozzácsaptam 100 oldalt, vagyis
így már kivégeztem 200 oldalt a 340 oldalból. Valahol hajnal fél 2 magasságában
már nagyon fáradt voltam ezért kicsit eltoltam azt a kevéske oldalt másnapra.
Harmadik nap, szerda
Váltságdíj nélkült
gyorsan letudtam délelőtt, mert nem sokat hagytam meg előző napról. Aztán délután
kicsit pihentem, mert már kezdtem nagyon elfáradni, így nem is vettem elő másik
könyvet. Emiatt fél nappal lemaradtam, de úgy voltam vele, hogy nem éri meg a
sok olvasás, ha közben kedvem meg nincs hozzá. Kicsit meg is ijedtem, hogy
eddig bírtam, nem fogom még azt a három könyvet sem elolvasni, amit szerettem
volna.
Negyedik nap, csütörtök:
Mivel ez a nap
csütörtökre esett, így csak egy negyed napom volt az olvasásra. Nálunk a
csütörtöki nap a piac nap, mikor bevásárolunk, körbe járjuk a várost, szóba elegyedtünk
mindenkivel. Így nagyjából dél volt, mire hazaértünk. Akkor láttam neki a
házimunkának, vagyis ezen a napon, még semmi esélyem nem volt olvasni. Viszont
eljött a pihi idő. A délelőtt folyamán annyira elfáradtak a fiúk, hogy délután aludtak
vagy 2,5-3 órát, én pedig ezt az időt csak az olvasásra szenteltem. Bele is
kezdtem a harmadik olvasmányomba: Rona Fire: Switch című könyvébe.
Ötödik nap, péntek
Pénteken délelőtt a
szokásos: gyerekekkel móka, takarítása, főzés. Délben Férj hazajött munkából és
kitalálta, hogy menjünk ki a strandra. Utálom a strandot és nem azért, mert pille testtel vagyok megáldva, hanem
mert utálom és kész. De a fiúk imádják, és dög meleg is volt, szóval beadtam a
derekam, kimentem velük. Be is csomagoltam a Switch könyvem, mondván lesz időm
olvasni. Aha, persze! Mivel rettegek attól, hogy a fiúk belefulladnak a vízbe,
így egy pillanatra sem vettem le a szemem róluk, amíg pancsoltak. Aztán a kicsi
elaludt a nagyobbat pedig elvitte apjuk a nagy medencéhez. Ott abban a kis
időben volt 30 percem olvasni, haladtam kemény 20 oldalt, mert a kicsi az
ölemben fecergett, figyeltem arra, hogy ne vizezzenek össze. Szóval minden
nyűgöm volt. Nem is értem, hogy miként tudnak az emberek így olvasni a
strandon.
Hatodik nap, szombat
Végre eljött a szombat,
egész család együtt volt, mert Férj csütörtökön ért haza Csehországból, így egy
kicsit hiányzott. Emiatt nem is nagyon olvastam, mert a szombati napot együtt
töltötte a család. Délután kicsit elmentünk horgászni, ott volt egy kis időm
olvasni. Nem nagyon haladtam ekkor sem a harmadik könyvemmel, a Switch-el, de
azért 50 oldallal beljebb voltam. Az is több, mint a semmi, úgy voltam vele.
Hetedik nap, vasárnap
Véghajrá, mert zárónap!
Gyorsan be is fejeztem végre a Switch könyvet, amit lassan 3 napja olvastam. Ez
tartott a legtovább. Lehet, ha másik könyvet választok a listáról, azzal kicsit
jobban haladtam volna, és bele tudtam volna kezdeni egy negyedikbe is. Viszont
ez így alakult, örülök annak, hogy a kitűzött 3 darab könyvet sikeresen
teljesítettem.
Összességében élveztem,
voltak persze mélypontok, mert nem szoktam ehhez a gyors olvasáshoz hozzá. Viszont
ha jövőre is lesz, akkor ismét szeretnék rajta részt venni, mert mégiscsak
jobban haladtam ez alatt a 7 nap alatt az olvasmányaimmal, mint más esetben.
Reggel
valamikor 7 és negyed 8 között keltünk a családdal, mert ők vittek ki a
vonatállomásra. A vonatom 8:52-kor indult, de mivel család vagyunk, így sokkal korábban kell kelni, mintha csak egyedül élne az ember. Sajnos nem várták meg, hogy felszálljak a vonatra, így is nehéz
volt a búcsú. Iszonyatos hányingerem volt, amit az izgulásnak tudtam be, mert
egyedül utazok. Mikor megérkeztem a Keletibe ott már vártak rám egy molyocska,
aki vett tőlem könyvet, és Tünde (Julia Lewis Thomson) és párja Laci. Vicces,
de először párját szúrtam ki, mivel olyan szakálla van, amit nem lehet
összetéveszteni. Sajnos elkövettem egy hibát utazásom során, amire Laci hívta
fel a figyelmem. Méghozzá azt, hogy nem vittem magammal törölközőt…ja és vizet
sem, de az ugye mellékes. 
