„Ez egy vizsga, amit az ötödik év végén tesznek a tanulók, és magyarul a Rendes Bűbájos Fokozat néven ismerjünk! Sőt! Az eredeti videóból az is kiderül, hogy később el fogja készíteni a N.E.W.T.s (Nastily Ehausting Wizarding Test) kihívást is, a Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlatot (RAVASZ), amit a hetedik év végén tesznek le a diákok. Viszont jól gondold meg, milyen tárgyakat választasz most, mert csak abból tehetsz RAVASZ vizsgát, amiből már megszerezted az RBF minősítést!”
Winie élete továbbra sem
unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő
gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele
egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent
megtenne azért, hogy megszerezze.
Könyvinformációk:
|
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 178 oldal ISBN: 9786155632112 Sorozat: Winie Langton történetek Függővég: igen |
Will pedig….hát szegény
Will. Én most nagyon sajnáltam ebben a részben, mert annyit gürizett azért,
hogy Winie újra szóba álljon vele. Közben pedig nagyon szépen boldogul egyedül
a világban. Megtud egy csomó dolgot az anyjáról, ami miatt Harry számomra egy
kicsit gyanússá kezdett válni, és kiderül. Aztán kapott egy megbízást, hogy
kutassa fel, hogy egy bizonyos Harry hol tartja a gépfarkast. Will el is
fogadja, bár tudja, vagyis gondolja, hogy ha ez kiderül róla, akkor Winie nem
igazán fog vele kibékülni, mert pont ellene dolgozik. Aztán pedig egy nagy
meglepetést tartogatott a drága úrifiú. Annyit elárulhatok, hogy Winie jobban
járt, mint a megbízója. Ebben persze az is szerepet játszott szerintem, hogy
Will egy kicsit féltékeny lett Harryre. Nem igazán tudom eldönteni, hogy azért,
mert elcsattant egy csók Winie és Harry között, vagy azért, mert Winie jobban
megbízik Harryben, mint benne. Remélem, ez a következő részben kiderül.„– Más a hajad – jegyezte meg.
(…)
– Új a monoklid! – bókoltam vissza, mert mert láttam, hogy az egyik szeme fölött halvány, beteges sárgában játszik a bőr.”
„– Tehát úgy hallotta – ismételtem, mire bólintott.
– Úgy.
Hogy ebben a városban mindenkinek milyen remek a hallása… Őrület.”
„– Nem a nevedet kérdeztem – mordult rá apám. – Azt kérdeztem, ki vagy.
(…)
– Szélhámos vagyok.
A levegő megfagyott, a három férfi csak nézte Harry-t, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a kis leckéztetésem nem éppen úgy fog elsülni, ahogy gondoltam, mikor apám egyszer csak kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú jobbját.
– Akkor rendben van. Már azt hittem, a lányom megint valami ficsúrt hozott haza – sandított felém, én pedig nem kaptam levegőt a felháborodástól.”
„– A Langtonok még mindig nem állnak szóba veled?
– Winie nem áll szóba velem – pontosítottam.
– Az ugyanaz.”
„Winie-től lopni nagyjából olyan lett volna, mintha nekiállok locsolókannával oltani az erdőtüzet.”
„– Ha Harry felbukkana itt, kérem, mondja meg neki, hogy Ettie-hez mentem, és hogy nálam vannak az alkatrészek.
– Ha a semmirekellő unokám felbukkan itt, előbb lelövöm, aztán átadom az üzenetedet.
– Úgy is tökéletes, Mrs. Roghan, köszönöm – mosolyodtam el.”
„– Na, ez gyorsan ment.
Legszívesebben ököllel töröltem volna le az önelégült vigyort a képéről.
– Megkérdezhetném, hogy csináltad ezt, de inkább nem is akarom tudni.
– Pedig nem nehéz, csak fogod a felső két lapot és…
– Nem a kártyával! – csattantam fel. – A családommal.
– Ja, hogy az? – eltette a paklit, zsebre vágta a kezét, és lőre-hátra kezdett hintázni a sarkán, mint egy kisfiú. – Nem mondtam még, hogy ellenállhatatlan vagyok?
– Nem, te csak azt mondtad, hogy láthatatlan vagy. – Ezzel kezdte, mikor először találkoztunk. – Azt a trükköt azóta is várom.”
