Vivien Holloway: Mechanikus farkas (Winie Langton történetek 5)

Fülszöveg:

Winie élete továbbra sem unalmas. Segített Harry Roghannek ellopni az utolsó, egy darabban lévő gyalogsági rohamfarkast, de a fiú még mindig titkolja, mit is akar kezdeni vele egészen pontosan. Közben más is tudomást szerez a ritkaságról, és sok mindent megtenne azért, hogy megszerezze.
William eközben igen nagy bajban van. Nem elég, hogy Winie továbbra sem áll szóba vele, hamarosan apja minden anyagi támogatását is elveszít, ráadásul olyan információkra bukkan az édesanyjáról, amire egyáltalán nem számított.

Winie ismét összejátszik Harryvel, Will pedig külön utakon jár, de előbb-utóbb ismét szükségük lesz egymás segítségére.

„- Te meg mit keresel itt? – sziszegtem ingerülten, és átléptem Zeke eszméletlenül heverő teste fölött.
– Kiszabadítalak – jelentette ki, és úgy tűnt, komolyan gondolja. Megáll az eszem!
– Kiszabadítom én magam, ha eljön az ideje, és…
– Az alkatrészek nincsenek itt – vágott a szavamba, én meg annyira megdöbbentem, hogy el is felejtettem megkérdezni, honnan tud ő egyáltalán erről.
– Miért? Hol vannak?
– Nálam.”

Könyvinformációk:

Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 178 oldal ISBN: 9786155632112 Sorozat: Winie Langton történetek Függővég: igen

Véleményem:

Enyhén spoileres lehet!

Igazából még lehet húztam-halasztottam volna a könyv elolvasását, mivel mindig volt egy olyan olvasmány, ami határidős volt. Viszont most, hogy itt van a Nagy Nyári Read-a-thon, és ezt a könyvet jelöltem meg, így elolvastam. Azért erre esett a választásom, mert rövid és egyébként is imádom Winie történeteit.
Nekem ez volt a kedvenc részem az összes eddigi Winie történet között. Még mindig egyetlen egy bajom van ezekkel a történetekkel: nagyon rövidek és mindig a legjobb résznél lesz vége! Bár így még jobban várom az újabb és újabb részeket.

A történet pont ott folytatódik, ahol abbamaradt a Tolvajok kézikönyve. Winie még mindig haragszik Willre és segít Harrynek a farkast beüzemelni. Ismét kettő szemszögből olvashattam a történéseket, aminek mindig nagyin örülök, mert most igazból Willre sokkal kíváncsibb voltam. Jobban vonzott az, hogy megtudjam, hogy miként próbálja Winie-t kiengesztelni, tudván, hogy Winie milyen önfejű. Így kicsit sajnáltam, hogy Winie mindig kerüli és elutasítja a bocsánatkérését. Szóval nagyon remélem, hogy azok után amit Will tett Winie érdekében, képes lesz megbocsájtani neki a kisasszony.

Szóval igen, Winie még mindig ugyanolyan makacs, mint a korábbi részekben. Én egy nagyon okos és megfontolt lánynak ismertem meg ebben a részben mégis olyan furcsa volt. Megbízott egy olyan személyben, akiről alig tud valamit a szándékairól pedig még kevesebbet. Az, hogy minek kell Harrynek a gépfarkas az még mindig egy nagy rejtély, és még így is segít neki a Langton lány megszerezni hozzá az alkatrészeket. Méghozzá egy elég különös módszerrel: elraboltatja magát Winie. Nem is tudom, hogy miért bízott meg Harryben, bár lehet ennek az volt az oka, hogy tetszik neki a rejtélyes fiú. Ez pedig meg is mutatkozik ebben a részben. Kicsit különös is volt nekem, hogy Winie kezd vonzódni egy férfihoz, mert a múltban elég csúnyán pofára esett egy Tony nevű gyerekkel. Azóta pedig nem nagyon kívánkozik egy újabb kapcsolatba. Most viszont nem igazán tudott ellenállni Harry bájának. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen azért csak Winiről van szó, de nála egy csók is sokat jelent.

Will pedig….hát szegény Will. Én most nagyon sajnáltam ebben a részben, mert annyit gürizett azért, hogy Winie újra szóba álljon vele. Közben pedig nagyon szépen boldogul egyedül a világban. Megtud egy csomó dolgot az anyjáról, ami miatt Harry számomra egy kicsit gyanússá kezdett válni, és kiderül. Aztán kapott egy megbízást, hogy kutassa fel, hogy egy bizonyos Harry hol tartja a gépfarkast. Will el is fogadja, bár tudja, vagyis gondolja, hogy ha ez kiderül róla, akkor Winie nem igazán fog vele kibékülni, mert pont ellene dolgozik. Aztán pedig egy nagy meglepetést tartogatott a drága úrifiú. Annyit elárulhatok, hogy Winie jobban járt, mint a megbízója. Ebben persze az is szerepet játszott szerintem, hogy Will egy kicsit féltékeny lett Harryre. Nem igazán tudom eldönteni, hogy azért, mert elcsattant egy csók Winie és Harry között, vagy azért, mert Winie jobban megbízik Harryben, mint benne. Remélem, ez a következő részben kiderül.

Összességében ezt a részt élveztem a legjobban. Lehet ennek a csöppnyi szerelemi szál az oka, mert így rájöttem, hogy Winie-nek is szüksége van egy olyan társara, akivel nem csak a munka kellemes, hanem mondjuk a társasága is. Élveztem most is a humort, jókat nevettem ismét a szereplőkön és a beszólásaikon.

Ajánlom azoknak, akik szeretik:

- a steampunk stílust,

- humort

- az enyhe szerelmi szálat,

- az erős női karaktereket,

- a függővéget.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie
Kedvenc jelenet(ek): nem tudok kiemelni kedvenc részt, az összes az volt
Kedvenc idézetek:

„– Más a hajad – jegyezte meg.
(…)
– Új a monoklid! – bókoltam vissza, mert mert láttam, hogy az egyik szeme fölött halvány, beteges sárgában játszik a bőr.”

„– Tehát úgy hallotta – ismételtem, mire bólintott.
– Úgy.
Hogy ebben a városban mindenkinek milyen remek a hallása… Őrület.”

„– Nem a nevedet kérdeztem – mordult rá apám. – Azt kérdeztem, ki vagy.
(…)
– Szélhámos vagyok.
A levegő megfagyott, a három férfi csak nézte Harry-t, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a kis leckéztetésem nem éppen úgy fog elsülni, ahogy gondoltam, mikor apám egyszer csak kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú jobbját.
– Akkor rendben van. Már azt hittem, a lányom megint valami ficsúrt hozott haza – sandított felém, én pedig nem kaptam levegőt a felháborodástól.”

„– A Langtonok még mindig nem állnak szóba veled?
– Winie nem áll szóba velem – pontosítottam.
– Az ugyanaz.”

„Winie-től lopni nagyjából olyan lett volna, mintha nekiállok locsolókannával oltani az erdőtüzet.”

„– Ha Harry felbukkana itt, kérem, mondja meg neki, hogy Ettie-hez mentem, és hogy nálam vannak az alkatrészek.
– Ha a semmirekellő unokám felbukkan itt, előbb lelövöm, aztán átadom az üzenetedet.
– Úgy is tökéletes, Mrs. Roghan, köszönöm – mosolyodtam el.”

„– Na, ez gyorsan ment.
Legszívesebben ököllel töröltem volna le az önelégült vigyort a képéről.
– Megkérdezhetném, hogy csináltad ezt, de inkább nem is akarom tudni.
– Pedig nem nehéz, csak fogod a felső két lapot és…
– Nem a kártyával! – csattantam fel. – A családommal.
– Ja, hogy az? – eltette a paklit, zsebre vágta a kezét, és lőre-hátra kezdett hintázni a sarkán, mint egy kisfiú. – Nem mondtam még, hogy ellenállhatatlan vagyok?
– Nem, te csak azt mondtad, hogy láthatatlan vagy. – Ezzel kezdte, mikor először találkoztunk. – Azt a trükköt azóta is várom.”

A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak.