Leitner Olga: Púder nélkül

Fülszöveg:

Szingli vagy és valakinek ez nem tetszik? Anya vagy és úgy érzed, nem vehetsz fel egy normális ruhát, mert beszólnak? Néha az élet minden területén elvárják, hogy nő legyél, és ezt nem bírod? Fiatalnak érzed magad, de látva a tiniket úgy gondolod, hogy egy évezred választ el a mai trendektől? Nem mindig jó a szex? Egy kicsit mosd le a púdert, és kezeld lazán a dolgokat!
Leitner Olga legújabb könyvében eredeti, sőt néha meghökkentő válaszokat találsz többször feltett kérdésekre. Ha kell egy kis leitnerolgis sodrás, ha kíváncsi vagy egy valódi nő néha megalkuvást nem tűrő véleményére, akkor épp azt a könyvet tartod a kezedben, amit neked találtak ki.

Könyvinformációk:

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 256 oldal ISBN: 9789632936031 Sorozat: - Függővég: nem

Véleményem:

Nem azt kaptam a könyvtől, amit elvártam. Azt hittem, hogy majd Olga „osztja” benne az észt, ahogy mindenki szokta az ilyenfajta könyvekben. Szerencsére egyáltalán nem ez történt, ezért pozitívan csalódtam benne és a könyvében.

Mikor leültem megírni ezt az értékekést, akkor több fejezetet is ki akartam emelni. Aztán mire odáig jutottam, hogy ezeket le is írtam, az összes belekerült. Mi ennek az oka, hogy ennyire megtetszett ebben a könyvben és Olga egész gondolkodásmódjában? Az, hogy igen, ez meg ez nagyon ott van, s ez kell a nőnek, hogy egy igazi nő, akinek már az írásán is érezni, hogy ki van békülve magával megmondja a tutit. Mert Olga ezt teszi. Kíméletlenül leírja, hogy miről mit gondol, aztán pedig azt kezd magával az olvasó, amit akar.

Én kaptam egy jó nagy seggberúgást ettől a nőtől úgy, hogy csak leírta a gondolatait. Ugyanis én sajnos olyan ember vagyok, aki mindenkinek meg akar felelni, és ha ez nem sikerül, mert mondjuk, nem egyezik az illetővel a véleményem, akkor én érzem magam rosszul, mert én vagyok biztos a hülye. Ezzel csak az a baj – na, jó több is van -, de főleg az, hogy ez azóta vagy, hogy anya lettem. Előtte én voltam mindig is a harsány és a mindenkinek-megmondom-a-tutit személy. Aztán mintha elvágták volna ezt az énem, amint megtudtam, hogy anya leszek. Olga a könyvében szentel ennek a változásnak egy fejezetet, ami nekem a legjobban tetszett. Leírja, hogy igenis minden nő változik, amint megjelenik az a bizonyos két piros csík. Az, hogy ki merre, hogy hány métert, az már csakis a nőn múlik. Én nagyon befeszültem, és mindent tökéletesen akartam csinálni, hogy ne mondhassa senki se nekem, hogy milyen neveletlenek lettem a gyerekeim. Aztán sikerült, ahogy sikerült, kisebb nagyobb kudarcokkal, de még életben vannak és nagyon boldogok.

Iszonyatosan tetszett Olga stílusa, mert mint, ahogy korábban is írtam, már a lapokon át lehetett érezni azt az erős nőt, akinek a fejéből mindez kipattant. Szeretem az ilyen személyiségeket, és szükségem is van az ilyenek társaságára, mert mellettük én is újra olyannak érzem magam, amilyen szeretnék lenni.

Az anyás részek voltak a kedvenceim, mert abban kendőzetlenül leírja, hogy milyenek a mai anyák, ami miatt én egy kicsit érzem, hogy kilógok a sorból. Én nem bújtam/bújom állandóan az baba-mama fórumokat, nem szeretek versengeni más anyákkal. Az más kérdés, hogy vannak olyanok, akik megpróbálnak velem, de mivel engem hidegen hagy, gyorsan tovább is állnak. A játszótér nem nekem való, mert nem szeretem a sok felszínes embert, akik pont a versengés miatt járnak oda. Van nagy udvarunk hála az égnek, sok játékunk, és vannak barátaink, akikkel nem kell összehasonlítani a gyerekeinket, mert mindenki örül a másik sikerének, úgy, hogy nem kell rátromfolni. Szerintem így mindenki jól jár.

De a könyvben persze nem csak az anyaságot, és a modern anyákat veszi górcső alá Olga, hanem a nőket, a szingliséget, a karriert, és a mostanában nagy divatnak örvendő feminista nőket. Az összes témában voltak olyan dolgok, amikre azt mondtam, hogy én is egyetértek, vagy éppen hevesen ráztam a fejem olvasás közben, hogy én ezt máshogy látom, vagy hogy már megint ugyanoda lyukadtunk ki, amit már vagy százszor megmagyarázott. Bevallom őszintén, hogy a feminista nős fejezetnél volt, hogy átlapoztam néhány részt, mert több oldalon keresztül ecseteli ugyanazt az egy állítást. Lehet, hogy vannak gyengeelméjű alanyok, akiknek ilyen szájbarágósan kell elmagyarázni a dolgokat, szerencsére én nem ezek közé tartozom, épp ezért is lapoztam át őket.

Szerettem még a kötetben, hogy nem csak Olga véleményét olvashattam, hanem más nők írásait is, persze névtelenül. Ezek olvasása közben rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a problémákkal, amiket megélek, hanem sokszor a legtöbb nő átesett már ezeket. Ilyen például a női féltékenység. Nem vagyok egy féltékeny típus, de vannak olyan személyek, akiknek ha csak a nevét meglátom az internet valamelyik szegletében legszívesebben elhajítanám a lapotopom/telefonom. Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy de miért? És tessék, Olga megadta rá a választ: mert féltékeny vagyok! Igen, be kell valljam valóban az vagyok, mert mit lát az ember a világhálón? Csupa mosolygós, csinos, fitt, tökéletes életeket. Persze, hogy féltékeny lesz az ember! Aztán Olga tökéletesen rávilágított a lényegre ezzel kapcsolatban is: ez sokszor csak a látszat… és milyen igaza van!

Úgy érzem, kezdem bő lére engedni ezt az értékelést, de szerencsére ez egy olyan könyv, amiről lehet beszélni sőt, kell is! Úgyhogy én itt most bfejezem, remélem…nagyon remélem, hogy lesz olyan ember, aki kedvet kap az elolvasására a véleményem után.

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretik a szókimondó stílust,

- nem ijednek meg, ha valaki kihasználja a magyar nyelv szépségeit és ezt írásba is adja,

- kíváncsi arra, hogy egy olyan ember, aki ki van békülve magával hogyan látja a világot,

- olyan férfiak, akik egy kicsit szeretnének egy erős nő és anya fejében lenni.

Értékelés: 5/5
Kedvenc jelenet(ek): az anyaságról , és a nagy ő-ről írt részek
Kedvenc idézetek, amiből rendhagyó módon egyet szeretnék csak kiemelni, mert ez volt az egész könyv lényege számomra:

„Merjük felvállalni azt, akik vagyunk, amiben hiszünk, és merjünk önmagunk lenni! Merjünk egy kicsit jobban a magunk feje után menni, és merjünk nemet mondani. Merjünk hallgatni az ösztöneinkre, merjük szeretni még jobban a gyerekünket! Nem ettől lesz elkényeztetve. Merjünk kikapcsolódni, és merjünk kiakadni, ha már úgy érezzük, hogy szakad a cérna! Merjünk félni, merjünk aggódni, de merjünk nevetni magunkon, merjünk lázadni, merjük elmondani, amit gondolunk. Vagyis merjünk ÉLNI!”

 Képek a moly.hu illetve Leitner Olga Facebook oldaláról származnak.