2017. augusztus 29., kedd

Bogár Erika: Tullia meséi – Őrző (Tullia meséi 1.)

Fülszöveg:
A nomád, vándorló élet után hét szövetséges törzs telepedett le Tullia kies vidékén. A régi világ rettenthetetlen harcosai, az őrzők céltalanul kallódnak, a senkiföldjén élnek. A törzsfőknek már nincs szükségük rájuk. Legjobb lenne, ha eltűnnének a föld színéről. Ám közeleg az idő, amikor az őrzők tudása, ősi harcmodora újra értékessé válik, mert a Krón teremtette torkaldémon ereje egy ember testébe szállt át. Miközben a könnyű élet és a gazdagság reményében egyre többen választják Krónt, a sötét Istent, addig Mia Istennő hívei rettegésben élnek. Alder törzsfő kezelhetetlen kamaszfiát, Triart az őrzőkhöz küldi tanulni. A fiú megtanul élni a természetben, gondoskodni magáról és másokról. Amikor visszatér a családjához, hogy átvegye apja helyét a törzs élén, kiderül, hogy más értékeket tart szem előtt, mint a Szövetség többi vezetője. Ő a legfiatalabb a törzsfők között, és az egyetlen, aki kellő tapasztalat birtokában képes irányítani az ország védelmét a Krón követői ellen vívott harcban. Mert Triar őrző… Az Őrző a Tullia meséi sorozat első darabja, a fantasy történeteknek az azonos háttérvilág ad alapot.

Könyvinformációk:
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789634245636
Sorozat: Tullia meséi
Függővég: so – so

Véleményem:
Mini-Könyvklubon ezt a könyvet jelöltem meg, mint szabadon választott fantasy. Azt hittem, hogy jobban fogok vele haladni, de tévedtem.
Nagyon haragudtam először erre a könyvre, mert annyira szerettem volna szeretni. Sajnos az elején nem azt kaptam tőle, amit vártam, így kicsit vonakodva álltam neki az újabb és újabb olvasásnak. Később viszont azt vettem észre, hogy egyre több és több oldalt olvasok el anélkül, hogy úgy érezném, hogy szenvedek vele.
A világ, melyben a cselekmény játszódik nagyon egyedi. Szerepet kap benne az ősi magyar nomád élet, mely az Őrzők életében jelenik meg. Nekem ezek a részek tetszettek is meg nem is, hiszen érdekelt volna, csak sokszor nem olyan információkat kaptam, amit szerettem volna. De még így is tetszett, hiszen kicsit jobban megismertem mind az Őrzőket mind az nomád magyarok életét. A hitvilág is elég érdekesre sikerült. Van egy Mia istennő és a Krón isten. Nem kedvelik egymást, folyamatosan harcoltak egymással a múltban. Az emberek pedig vagy Miát vagy Krónt követik. Mia a békés istenség, Krón a harcos és sajnos nem férnek meg egymás mellett. Igaz, hogy Krón sokkal ígéretesebb, de az ő hitének van egy hátulütője: emberáldozat, mégpedig fiatal lányok. A cselekményben pedig ez a tényező elég sok bonyodalmat szül.

A történetet kettő részre tudnám osztani. Az első felében megismertem Triart, az elzavart törzsfő fiát, akit az Őrzőkhöz küldött az apja, hogy majd ott tanul egy kis tiszteletet. Az Őrzök nem kényelmes házakban éltek, hanem kint a vadonba és folyamatosan vándoroltak. Ők egy harcos nép voltak, akiktől féltek az emberek, mégis megbízták őket, hogy segítsenek távol tartani az ellenséget a falvaktól és városoktól. Triar, aki 14 évesen a kényelmes várból hirtelen ebbe a zord világba került ki először nem is tudod mit kezdeni az egésszel, de az évek alatt szépen megtanulta a dolgokat: hogyan kell nyomot olvasni, vadászni, és ami a legfontosabb harcolni. A folyamatos vándorlás keménnyé tette az elején kis mulya gyereket és egyre határozottabb férfit nevelt belőle a nomád élet. A regény második felében hazatér a várba, ahol élete első 14 évét töltötte, de már értelemszerűen nem az az ember, aki anno volt. Átvette apjától a törzsfői szerepet, és kemény kézzel kormányzott. Emiatt nem kedvelték meg az emberek, hanem tartottak tőle, de nem mertek neki ellentmondani. Sajnos egyre többször támadnak Krón követői a környező településekre, így Triar kénytelen időről időre újra elhagyni a várát és portyázásra indulni, és innentől kezdve újra beindultak az események.
Negatívumként pár dolgot említenék meg. Az eleje nekem nagyon vontatott volt, emiatt nem is élveztem. Aztán ott volt a sok név, sokszor nem tudtam hova tenni őket, és volt, hogy vissza kellett lapoznom rengeteget, mire megtaláltam, hogy kiről is van szó. Illetve még annyit említenék meg, hogy annak ellenére, hogy a leírásos részek nem voltak rosszak, az éllatokról, mint a lira, vagy torkal, vagy marla egész keveset kaptam, pedig azok nagyon érdekeltek volna. Így sajnos nem nagyon tudom elképzelni őket, hogy miként néztek ki, ami nálam egy fontos tényező.
A karakterek nagyon sokan voltak, nem csak Triart ismertem meg. Ott volt Nerdo az Őrzők vezetője, a hét törzsfő, Triar anyja, apja, testvére, később pedig saját családja. Mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy a szívembe zárjam őket.
Triar egy nagyon különös figura, mert az Őrzők között töltött évek alatt megacélozta magát, és nem mutatta ki az érzéseit. Később pedig mikor visszatért régi otthonába, kapott egy feleséget, aki félt tőle, őt mégis próbálta szeretni. Ez számomra szimpatikussá tette, mert nem csak a zord és mindenikivel hideg embert láthattam meg, hanem a szerető férjet is.
Nindra a felesége az a személy, akit nagyon megkedveltem. Az elején nagyon idegesített, de az idő elteltével egyre szimpatikusabbá vált. Ennek az az oka, hogy ahogy jött a baj, ő is megemberelte magát és többé nem nyafogott. Kaptam egy erős női karakter vele, akinek a helyébe én is szívesen lennék. Amíg Triar nem tartózkodott otthon, addig ő intézte a vár és a királyság körüli dolgokat, és meg kell mondani, hogy elég tökösen. Igazán örültem neki, hogy az írónő nem hagyta, hogy olyan kis hisztis kislány maradjon, hanem egy igazi harcoshoz méltó feleséget faragott belőle.
Összességében vegyes érzések fűznek a könyvhöz, viszont ez tipikusan az a könyv, amiről órákat lehetne beszélni, még akkor is, ha valakinek nagyon nem tetszett. Szerettem az egész világot, de sajnos keveset kaptam belőle, szerettem a karaktereket, de ők sem voltak teljesen egészek. Viszont várom a folytatást, hogy miként csavarja tovább az írónő a történetet.
Ajánlom azoknak, akik:
- szeretik a kitalált világokat,
- kicsit szeretnék megismerni az ősi magyar nomád életet,
- szeretik a fantasyt,
- nem bánják, ha kicsit lassabban indul be a történet.

Értékelés: 5/3,5
Kedvenc karakter: Nindra a háború alatt
Kedvenc jelenetek: háború
Kedvenc idézetek:
„– Soha senki nem kérdezte meg Tullia királynéját, akar-e Triar asszonya lenni… Nindra, az enyém leszel? – kérdezte, és Nindra látta, hogy szemében ismét könnyek csillogna
– Igen – suttogta, átölelte férje nyakát.”
„A kiontott vér nyomán nem születik új élet, csak fájdalom. Egyedül a könnyek tisztítanak meg a vértől… Az áldozat vérétől és bűnösökétől is. (…) Akkor leszel szabad és boldog ember, ha a könnyeid tisztára mossák az arcodat, a kezedet és a lelkedet. Megbánás nélkül a fájdalmad és a bűneid foglya maradsz.”
„– Bölcs vagy, harcos létedre.
– Bölcsesség nélkül a harcos halott, uram.”
„Régen azt hittem, a győzelem az, amikor mindennek vége és nincsen már talpon senki… De már ijeszt ez a semmihez sem hasonlítható sötét csend.”
„– Triar, ha igazad lesz a hóval, esküszöm, megfürdetlek benne – morgott Lork az eget fürkészve.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése