2017. január 14., szombat

Rádiócsend


Kedves Olvasók!

Mert remélem, hogy többen vagytok. Nos, mint látható mostanában nem igazán voltam aktív. Ennek több oka is van.
Először is falom a könyveket, de az értékelésekkel nem nagyon akarok haladni. Vagyis én akarok, csak éppen egy épkézláb szöveget nem tudok összerakni. Mostanában nagyon sok jó könyvet olvasat, ami nem csak recenziós példány volt és szeretném átadni Nektek, azt az élményt, amit én éltem át olvasás közben. Nem egyszerű dolog, remélem, hogy eddig sikerült, és ezek után is fog!

A második indokot már kicsit nehezebb megfogalmazni, mert az kicsit a lelkem egy darabja. Vannak időszakok, mint ahogy már a 12 napos blogger kihívásban is írtam, mikor kivonom magam a forgalomból. Hát most pont ezt élem át. Nem nagyon szoktam ilyenkor kommunikálni a családomon kívül senkivel. Nagyon kedvem sem szokott lenni, nem tudom mi ennek az oka. Talán ilyenkor próbál előtörni belőlem az antiszoc énem, amit normális esetben próbálok elnyomni magamban. Igen, sokszor elnyomom, mert szeretek beszélni, és beszélni, és csak beszélni...meg persze másokat is szeretek meghallgatni, vagyis beszélgetni egy jót. DE a hülye embereket nem tudom elviselni. Sajnos elég sok ilyenbe botlok bele, és ha minél több jön velem szemben, annál jobban befelé fordulok és ez lesz az eredmény. Persze ezek a gondok nem itt, a virtuális térben történnek - vagyis a legtöbb -, hanem a valóságban. Tudom, hogy ha az egyikkel van bajom, akkor ne büntessem a másikat, és ez nem kifogás, hogy hanyagollak Titeket, kedves Olvasóim. De nem szeretnélek Titeket kételyek között hagyni, most nem ezzel van a gond, most a lelkem ezen része teljesen ép és sértetlen. Akkor mi mégis hallgatásom oka? Akár kérdezhetnétek is, amire rögtön meg is adom a választ!
Ez az ok, pedig igen egyszerű, mégpedig, hogy állandóan azon kattogok, hogy mit, hogy kéne csinálnom, írnom, és belepnek a feladatok, akkor kizárom őket elmenekülök előlük. Ilyenkor persze nem azt várom, hogy majd magától megoldnak, csak hagyok magamnak időt, rendet rakni magamba, ahhoz, hogy képes legyek végigvinni azokat a dolgokat, amiket elkezdtem. Ilyen a blog is. Nagyon élvezem, imádom kiírni magamból a dolgokat. Viszont – ahogy az előbb is írtam – túl sok jó könyvet olvastam és szeretném megfelelő módon átadni Nektek, kedves Olvasóim.


Remélem, ezzel nem ijesztettem el senkit, viszont úgy éreztem ezt tudnotok kell rólam. Attól viszont nem kell félni, hogy abba hagyom, mert nemsokára visszatérek!

1 megjegyzés: