2019. június 22., szombat

12 napos blogger kihívás: 1. nap | 2019

Sziasztok!
Mint már korábban említettem, nekiugrom a blog újjáélesztésének, amit egy Ismerjetek meg cikksorozattal kezdek. Ezt úgy gondoltam, hogy újra (korábbi válaszaim) megcsinálom a 12 napos blogger kihívást, amiben minden nap más-más kérdésre adok választ, ezzel is kicsit jobban megismerve azt a személyt, aki megbújik a billentyűk mögött, vagyis engem. Kezdjük is rögtön az első nappal.

A mai nap kérdése:
1. nap: Miért írsz blogot? + 5 tény rólad.
2016-ban mikor elkezdetem, akkor több indokom is volt, hogy elkezdtem, de amit akkor nem mondtam el nektek azt most őszintén bevallom. Az igazi indok, ami miatt elkezdtem vezetni az Anya olvas blogot, az pedig az, mert akkoriban feleslegesnek éreztem magam. Belefásultam abba a mindennapi rutinba, amit már 4 éve csináltam. Nem éreztem, hogy bármi foganatja is van annak, amit minden áldott nap elvégeztem. Persze látszódott, hogy meg van főzve, ki van takarítva, a gyerekek el voltak látva, de kevésnek éreztem. Úgy gondoltam, hogy többre vagyok képes, nem elég nekem a háziasszony szerep. Ezért szerettem volna egy olyan dolgot csinálni, amivel nem éreztem magam hasznavehetetlennek. Na meg jó móka volt belekóstolni valami újba. Ezért kezdtem bele a blogírásba.

5 tény rólam
Mivel nem szeretek magamról beszélni, ezért dunsztom sincs, mit mondjak 5 tényként rólam. Viszont a Facebookon megkértelek Titeket, Olvasókat, hogy tegyetek fel nekem kérdéseket, és azokra fogok válaszolni. 3 lelkes kérdezőm volt, 4 kérdést kaptam, úgyhogy a maradék tényre leírom, ami elsőre eszembe jut. Jöjjenek a kérdések, a lányoknak pedig hatalmas virtuális puszi értük.

Wenczel Zsuzsanna: Mi volt a kedvenc könyved gyerekkorodban?
Mikor kislány voltam, és még nem tudtam olvasni, akkor Mamám kértem meg, hogy olvasson vagy mondjon mesét. A kedvenc könyvem pedig, amiből rendszeresen olvasott Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék volt, abból is A gomba alatt mese. Később, mikor már magamtól azt olvastam, amit szerettem volna, imádtam Thomas Brezina: Fiúk kizárva sorozatát, illetve Christine Nöstlinger: Gréti sorozatot. Szerintem ennek a kettőnek a hatására lettem reménytelen romantikus rajongó és fantasztikus fantasy fanatikus.

Kovácsné Oroszi Anett: Mi alapján választod ki a következő olvasnivalódat?
A friss olvasmányaim több szempont alapján választom. Ha van recenziós könyvem, akkor azt veszem előre. Ha nincs, akkor mindig a kedvemhez illőt választok. Ezért van az, hogy egyszerre több könyvet is olvasok, mert sosem tudom, hogy este, mikor leülök olvasni, mihez lesz kedvem. Ami persze azonnal magával ragad, ott nem kérdés, hogy másnap, harmadnap, vagy mikor újra olvasok, mivel zárjam a napot.

Kovácsné Oroszi Anett: Két gyerek, munka és a háztartás mellet hogy szakítasz időt az olvasásra?
Hát, egyszerűen! Tudom, ezen mindenki meglepődik, de ez van. Mielőtt dolgozni kezdtem volna, még egyszerűbb volt a dolog. Akkoriban akkor olvastam, amikor relatíve akartam. A gyereknevelés nem olyan görcsös dolog ám, ahogy azt sok anya beállítja (vagy csak én veszem ennyire lazára). Mióta dolgozom, kellett találni egy megoldást, amivel kielégítem az olvasás utáni vágyam úgy, hogy közben minden teendőmet megcsinálom, és nap végén legyen erőm olvasni. Ekkor álltam át az e-könyvekre. Gondolom most az jutott az eszetekbe, hogy az miben másabb, mint a papírkönyv, hiszen azt is ugyanúgy el kell olvasni. Itt jön a csavar! Van a telefonomon egy nagyon klassz (miért akarja átírni ezt a szót a Word a klassz szinonimáira?) alkalmazás, ami felolvassa a könyvet, így főzés, takarítás, mosogatás mellett ezt hallgatom. Persze mikor jönnek a gyerekek vagy Férj, akkor leállítom, mert azért annyi mindenre már nem tudok figyelni, viszont így is gyorsabban haladok egy könyvvel, mintha csak este olvasnék, mikor mindenki alszik.

Smidhoffer Eszter Szandra: Melyik könyv szerettette meg veled az olvasást?
Nagyon jó kérdés! Azt tudom, hogy nem a kötelező olvasmányok szerettették meg velem. Sőt a Bambit és a Vukot kifejezetten utáltam, és nagyon kínlódtam az olvasásukkal. Alsós koromban, mikor csak az iskolai könyvtárba jártam nagyon szerettem a Mi Micsoda sorozatot, szerintem azok miatt a könyvek miatt kedveltem meg az olvasást.

Ezek lettel volna a kérdések, most pedig az első tény jön, ami először eszembe jut magamról. Ez pedig két szó:
Kocka vagyok
Nem olyan, mint Bill Gates, hanem a másik fajta. Sokáig szégyelltem, de ma már ki merem jelenteni: igen, kocka vagyok. Számítógépes játékokon nőttem fel: Doom és hasonlók, Sims, elsők között pedig az Oroszlánkirály és az Aladdin szerepelt. Aztán jött a Fable (nem a netes), Kingdoms of Amalur, majd a Tera. A Tera-t azért hagytam abba, mert volt egy szerverváltás a játékban, ami miatt törlődött a karakterem és nem volt kedvem elölről kezdeni. Pedig annyira szerettem! Belekóstoltam a WOW (World of Warcraft) világába is, illetve a LOL-ba (League of Legends) is, de ezek nem kötöttek le. Ehhez hasonlókkal csak azért nem játszom, mert a laptopom nem bírja el. Ezért inkább telefonon játszom. Jelenleg a Darkness Rises (DR) játékkal játszom, és olyan szinten beszippantatott, hogy már lassan 1 éve csak ezzel foglalkozom játékok terén.
Persze több mobilos alkalmazás is kipróbáltam, ami a DR-hoz hasonló, de mindig volt valami hiba benne, ami miatt törlésre került. Kislány koromban állandóan a Star Trek-et, a Csillagkaput, Alien filmeket néztük Apummal. Igazából minden ilyen kocka dolgot Apummal csináltam. Úgy látszik, családban marad.

Hűűű, a végére is értem. Azt hiszem, egy kicsit hosszabb lett, mint eredetileg terveztem. Ha maradt kérdésetek, ne féljetek feltenni, szivesen válaszolok rá. A második napon a legcikibb/legviccesebb történeteket osztom meg veletek, bár a 2016-os bejegyzést nem biztos, hogy tudom überelni.
Köszönöm a figyelmet!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése