Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára ( Ikercsavar Krónikák 1.)

Még mindig tavaszt köszöntünk a KKB csapatával. Én egy értékelést hozok Nektek, amit azért választottam, mert első könyves írónő tollából származik. 

Köszönöm szépen a könyvet Gabriella Eld írónőnek!

Fülszöveg:

Jordan Norris senki.

Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon.

De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Könyvinformáció:

Kiadó: Colorcom Kiadó Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 426 oldal ISBN: 9786155665080 Illusztrálta: Barta Babett Sorozat: Ikercsavar Krónikák 1. Függővég: Igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Olvasás közben nagyon sokat nevettem rajta, annak ellenére, hogy nem egy vidám könyv, mégis sokszor hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Hát ebben a kis történetben díszes egy kompánia gyűlt össze. Volt itt vámpír, fél-vámpír, tündér, pán, dévák, Halhatatlanok és még a Pokolból is képviseltette magát pár személy. Elég sok karaktert vonultat fel az írónő, de az összes közül a legkiemelkedőbb számomra Gok von Montgomery volt, aki lelkekkel foglalkozik, emellett pedig zongoraművész. Imádtam a cinizmusát és a fekete humorát. Nagyon pozitívan csalódtam benne, mert nagyon sokszor hangoztatja, hogy őt nem érdeklik más emberek, neki csak a lelkük a fontos. Mégis segít Jordannak és a csapatnak, hogy visszaszerezzék az emlékét, méghozzá a Pokolból. Egész nagy árat is fizet érte Gok, de sikeresen teljesítette a rá eső részét a feladatnak. Az mellékes, hogy azon a ponton falhoz vágtam volna a könyvet, mert olyat tett az írónő Gokkal, hogy enyhén szólva kiakadtam.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

A másik kedvencem nem más, mint Evon. Róla elég keveset tudtam meg az első részben, ami egy kicsit rejtélyessé tette számomra. Ami kiderült Evonról, hogy ő egy gyógyító erdőtündér, aki állandóan változtatja a külsejét, mert nincs megelégedve vele. Persze ott volt még Rio is, aki egy vérmes vámpír, és élvezi is a helyzetet. Robin, aki szintén vámpír, bár ő jobban szeretne ember lenni, így folyamatosan őrlődik a két lénye között. Róla lehet legjobban elmondani, hogy nagy fejlődésen ment keresztül a történet alatt, mert a végére egész belejött a vámpírkodásba. Volt a bandában még egy arkangyal Owen személyében, aki jött ment egész idő alatt, nem sokat kommunikált, mégis sok dolgot megtudtam róla, de nem eleget.

Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Jordan, akiről az egész szól kissé különös volt számomra, olyan teljesen semleges, nem váltott ki belőlem túl sok érzelmet. Mondjuk, lehet én is csak lesnék magam elé a legtöbb helyzetben, ha nem emlékeznék semmire, ahogy Jordan is tette. Bár a többiek felvilágosították, hogy ő egy igen nagyhatalmú erdőszellem és síkúr, szegény sajnos nem tud vele mit kezdeni, még sokszor azután sem, hogy visszakapta az emléke egy részét. Szegénnyel kicsit kitoltak, mikor elvették tőle az emlékeit és háromfelé szedték.

Készítette: Gabriella Eld
Forrás: Gabriella Eld Facebook oldala

Nestor az ikertestvére annál jobban megfogott. Kis nyafka, állandóan Jordan közelében akar lenni, mégis úgy érzem, hogy többet tartogat az ő karaktere, mint a gyámoltalan és saját testvérébe szerelmes ikerpár egyik fele.

A történetet több nézőpontból ismertem meg, amit én nagyon szeretek, mert így mindenki fejébe egy kicsit bele tudok mászni és jobban megismerem a gondolatait és érzéseit. Viszont sajnos néha túl keveset tudtam meg karakterekről, ami nem mindig baj, mint például Evonnál, de mikor már a sokadik emberről nem tudom, hogy honnan is szalajtották szegény, kicsit zavaró tud lenni. Bár gondolom, mindennek oka van és kiderül a maradék kettő részben. Szóval elég sokszor úgy éreztem magam, mint Jordan, és csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van?!

A cselekmény elején kicsit lassan indul be, megismertem Jordan emberi síkon játszódó történetét, amiről kiderült, hogy csak manipuláció. Igen, ez számomra is elég nagy sokk volt, szóval nem csodálom, hogy Jordan sem tudott dűlőre jutni az egésszel. Mikor pedig megfogják és magukkal viszik a „saját világába” vagyis az elementálok síkjára, azon még jobban kiakad. Az agancsokat a fején már meg sem említem, hogy mit váltott ki a gyerekből. Ja, igen, szóval attól a ponttól, hogy átkerült a saját síkjára már beindultak az események és az emlékszerzés. Én naiv azt hittem, hogy ebben a könyvben vissza is szerzi mind a hármat, a másik kettőben pedig nem is tudom, mit csinál. Mondjuk, legyőzi az ellenségeit és békét hoz a síkok között? Talán, de nem így lett. Három emlékfoszlány három könyv mennyire logikus, kár, hogy én nem erre számítottam. Szóval elég nagy volt a meglepetés, mikor erre rájöttem.

Ajánlom azoknak a könyvet, akik bírják a fekete humor, nem rettennek meg a sok vértől és az esetleges káromkodástól.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Gok, Evon, Rio
Kedvenc jelenet(ek): a Halhatatlanokkal való összecsapás
Kedvenc idézetek:

„– Hogyhogy csak úgy megölhetted azt a nőt? Nem adta el a lelkét. – Ölhetek a saját szakállamra. Bárkit és bármennyit. Csak utána el kell vele számolnom – felelte. – Elszámolni? Kinek? – A Pokol Tanácsának – vonta meg a vállát. – Tanács? – ráncoltam az orrom. – Basszus, Norris, miért kell neked állandóan visszakérdezned? – nézett rám bosszúsan, de azért felelt. – Igen, a Pokol Tanácsának. Olyanok, mint az X-Faktor zsűrije. A tagja vagyok én is. – És kik még? – kérdeztem mohó kíváncsisággal. – Az Ördög, a Halál, a Végzet meg a Sátán. Undorító egy társaság vagyunk, én mondom. Mindenkit utálok.”

„– Meg is ölhetnélek. – Meg. De nem teszed, – Sid oldalra billentette a fejét, mint egy kiskutya – mert örök barátok vagyunk. – Hát nem! Megvárom, amíg Evon eladja érted a lelkét és akkor mindkettőtökét viszem – mosolygott Gok olyan kedvesen, mintha csak egy rágóreklámban szerepelne. – Meg amúgy is, örök barátok vagyunk.”

„Szuicid hajlamú angyalok vettek körül, magányos vámpírok, és depressziós erdőszellemek. No meg egy fél-fenevad, aki egész nap csak feküdt és sétálgatott a birtokon, mint valami félkegyelmű. És egy lány, aki, még eme néminemű kevéske emlék birtokában sem engedett többet megtudatni magáról és a titkairól.”

„El kellett ismernem, hogy Gok von Montgomery nem csak egy aljas, hazug gyilkos, hanem egy eszeveszett lángelme is, továbbá kitűnő üzletember.”