2017. április 13., csütörtök

Interjú Gabriella Eld írónővel



Gabriella Eld és könyve a
Remények Jordan számára
Régen volt már interjú, így hozok nektek egyet. Az alany most egy nagyon fiatal egyetemista, aki egy nagyon összetett fantasy világot hozott össze, és még csak 19 éves. Ő nem más, mint Gabriella Eld (Péró Gabriella), aki az Emlékek Jordan számára és Remények Jordan számára című könyveket írta. Elég sok interjú készült vele mostanában, egy párat megtaláltok ennek az interjúnak a végén.

Trilógiára tervezed a történetet, lehetséges, hogy több lesz belőle, mert úgy érzed, hogy túlnőtt? Gondolom, minden könyvben visszaszerez egy emléket.
Nem, belefért három kötetbe a történet, így nem lesz folytatása. És igen, minden könyvre jut egy emlék Jordan számára.

Mikorra várható a trilógia befejező része?
Kész van, bár sok munka lesz még vele, így feltehetően csak jövőre érkezik.

Láttam egy korábbi interjúban, hogy több változat is volt, miért emellett döntöttél?
Ez volt az elképzelésem. A többi az illusztrátorom/barátnőm javaslatai és próbái voltak, amíg nem érette, hogy mire gondolok pontosan (egyébként ennek ellenére nem volt nehéz a közös munka). Szóval a fejemben nagyon konkrét kép rajzolódott ki a borítóról.

Több interjúban megemlítetted, hogy szereted a fantasy műfajt, de kevés olyan van, ami igazán tetszett, mi(k) volt(ak) ezek?
Bármennyire is nem klasszikus fantasy, de imádtam az egész Percy Jackson és az Olimposziak sorozatot, mint másoknak a Harry Potter, nekem ez volt a gyerekkorom. Továbbá kedveltem még a Mercy Falls farkasai trilógiát is, bár azt hiszem inkább Maggie Stiefvater stílusába szerettem bele, sem, mint a történetbe vagy a karakterekbe.

Majdnem az összes főkarakterről tudjuk, hogy micsoda, kicsoda, de egyről nagyon kevés információt kapunk, ő pedig Evon. A későbbiekben megismerjük őt jobban vagy végig ilyen rejtélyes lény lesz?
Annyit elárulok, hogy a második részben bizony sok dolgot megtudunk róla és más kerekterekről is, viszont nem lesz könnyű sorsa, így kevesebbet fog majd szerepelni.

A csapat nagyon vegyes összetételű, van köztük útját kereső vámpír, Pokolból érkező zongorista, egy titokzatos gyógyító, és persze Jordan, aki nincs tisztában az emlékeivel. Ők hogyan születtek? Mindegyikbe kicsit magad is belegyúrtad vagy a környezeted is adott táptalajt ahhoz, hogy életre keljenek?
Mindegyikük a saját fejem szüleménye. Nem igazán merítettem a környezetemből vagy az ismerőseimből karakteralkotás alatt, így mindegyikükben van egy kicsi belőlem, de egyébként teljesen függetlenek tőlem, saját életük és akaratuk van. Szerettem volna egy sokszínű csapatot létrehozni, ahol senki sem az, akinek látszik és mindenkiben egy kicsit több van annál, mint, amit elsőre megmutatnak magukból. Sok meglepetést tartogat majd mindegyikük a későbbiekben. J

Említetted, hogy Robin az egyik legrégibb és legélőbb karaktered, miért nem ő lett a középpontban?
Úgy imádom Robint, mintha élne, de tényleg. Viszont ő a kezdetek kezdetétől vagy ember volt vagy vámpír; egyik fajt sem akartam főszereplőnek, őt, pedig nem akartam megváltoztatni. Úgy már nem ő lett volna. Valami változatosabbat akartam, így született meg Jordan, az erdőszellem. Egyébként sok hasonlóság van bennük Robinnal, de mégis homlokegyenest mások, mindemellett barátok, jól megértik egymást.

Miért érezted úgy, hogy több nézőpontból írod meg a könyvet?
Mindig szerettem olvasni a sok nézőpontos látásmódot a regényekben, de csak kevés operált ilyen technikával, nagy sajnálatomra. Így döntöttem emellett. Továbbá szeretem, hogy időnként másképp látja a dolgokat néhány karakter, hogy másképpen gondolkodnak ugyanarról az eseményről, ami éppen a szemük előtt zajlik le például. Vannak jelenleg úgymond semlegesebbek, akik nézőpontja egyelőre releváns, de az idő múlásával ez persze változik; mindenki egyformán izgalmassá válik idővel. A nézőpontok a trilógia részei alatt folyamatosan cserélődnek, így olyanok is előtérbe juthatnak, akik eddig nem voltak, és fordítva.

A teremtmények, mint a dévák vagy a Halhatatlanok kinézete saját találmány vagy valahonnan merítetted?
A Halhatatlanok kinézete abszolút saját fejből jött, a dévák viszont az indiai mitológiából vannak, ámbár mind a "működésük", mind a külsejük saját találmány. Inkább a nevet kölcsönöztem.

Hogyan képzeled el magad 5 év múlva?
Ha minden jól megy, addigra már végzős leszek a mesterképzésen; korrektorként vagy szerkesztőként szeretnék majd elhelyezkedni a jövőben.

Mit szóltak a barátaid, ahhoz, hogy Neked már van könyved? Voltak olyanok, akik csak emiatt kezdek el veled barátkozni?
Mióta közismertebb lettem, az írás miatt sok embert megismertem és sokukkal igen jó viszonyban is vagyunk, sok rokonlélekkel találkoztam, ami nagyszerű érzés. Viszont a barátkozás helyett, szerettek volna jobban megismerni, zömében urak, de ezen közeledéseket, nem győztem elhárítani. 
Egyébként az emberek nagy része kétségbe esik mellettem, mondván, hogy neked már van két könyved, én meg semmit nem csináltam még egész eddigi életemben. Próbálom elmagyarázni, hogy ez nem így működik: nekem az írás a hobbim, nem egy cél volt ez, amit el kellett érnem, hogy valakivé váljak magam előtt vagy ilyesfélék. Nem akarom, hogy bárki azt érezze mellettem, hogy két könyv miatt „többet érek”, mint ő, mert ez egyáltalán nem igaz; ők bizonyára olyan dolgokat tudnak, amiket, meg én nem. ;)

Köszönöm szépen a válaszokat, és örülök, hogy olvashattam a könyved! Nekem már most a szívemhez nőtt a társaság és előre tudom, hogy nehéz lesz a búcsú.

Többi interjú:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése