Katherine Arden: A medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.)

Fülszöveg: Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé. Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát. Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Könyvinformációk:

Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 382 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634471479
Fordította: Iváncsics Irma
Magyar megjelenés időpontja: 2018. április 19.
Műfaj: fantasy
Sorozat: Az északi erdő legendája
Függővég: igen

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulója alkalmából olvastam el a könyvet, hiszen ez lett november közös olvasmánya. Többi Mini-Könvklub tag értékelését >ITT< elolvashatjátok.

Nagy elánnal indultam neki a könyv olvasásának, aztán nagyon gyorsan félre is tettem. Az eleje kissé vontatott, sok sallanggal indul, majd a későbbiekben felgyorsul, és csak úgy olvastatja magát.

Ez egy igazi nyári olvasmány! A történet az orosz tél közepében játszódik, így ha valaki a +40 fokban egy kis lehűlésre vágyik, akkor ezt a könyvet nagyon ajánlom neki.

A történetben megismertem Vászját, aki mindennek a középpontjában áll, egy igazán különleges leány. Nem csak a karakán és makacs jelleme miatt, hanem mert képes látni azokat a kis lényeket, akik segítik (vagy éppen akadályozzák) a mindennapi életét a kis közösségnek. Ott van a ruszalka, a vízi tündér, a lesij, aki az erdő szelleme, domovoj, a ház védelmező szelleme és még sokáig sorolhatnám. Vászja nem ijed meg tőlük, hanem elkezd barátkozni velük, emiatt megkapja a boszorkány címkét a környezetétől. Mikor pedig a falu kezdi elfeledni a kis szellemeket és démonokat, annak meg is lesz az ára.

Egy nagyon összetett cselekményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a könyv elején. Mikor belekezdtem az olvasásba, akkor egy kissé unalmasnak, lassúnak véltem, mert főleg Vaszilisza (Vászja) Petrovna és családja életét ismertem meg borzasztó részletesen. Majd ahogy minden apró-cseprő dolgot megtudtam hogy ki, kicsoda, kinek a kije, és merre, hány méter, akkor beindul az igazi sztori. Fel kell készülni előre, hogy ez körülbelül a regény második fele. Addig mindenki csak ízlelgeti a karaktereket, és szépen raktározza el magában a kis információcseppeket, amiket az író csepegtet az Olvasóknak.

A cselekmény erőssége és mozgatórugója, hogy részletes kitér az orosz folklórra és a hitvilágra. Nekem ez nagyon bejött, mert érdekesnek találtam azt a sok démont, szellemet, akikben az oroszok sokáig hittek. Viszont ez a részletesség néha a gyengesége is volt a könyvnek, mert mikor egy-egy ilyen kis lény került a cselekménybe, kicsit belassult a főszál, és sokszor úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk. Persze a későbbiekben rájöttem, hogy miért is volt olyan fontos olyan sokáig ecsetelgetni az akkor érdektelennek tűnő tettet. Ezért is ilyen remek ez a regény, hogy a sok kis mozaikdarabból egyszer összeáll egy egész.

A karakterek is csakúgy remekül ki vannak dolgozva, mint a sztori, senkinek nem lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a maga módján látja a történéseket és azt tekinti jónak, amit tesz.

Lehetnék én is az a személy, aki a jól megszokott klisékkel dobálózik, hogy milyen gyönyörűen megírt mese, amiben helyet kap a régi és az új világ hite, melyben a család és a szeretet elsöprő ereje minden rosszat visszaszorít. Ami a legcsúnyább, hogy ez igaz is, de ezeket már előttem jó sokan leírták. Ezért csak annyit mondok, hogy: OMG, annyi minden van ebben a könyvben, hogy fel sem tudom sorolni! Inkább olvassátok el, és csodálkozzatok rá, hogy mennyire összetett és fantasztikus.

Összességében nagyon élveztem a könyvet, néhány helyen kicsit túlírt volt, de nagyon részletesen kidolgozott világba kalauzolja el az olvasót. Imádtam a népmesei motívumokat, kicsit Naomi Novik: Rengeteg (értékelésem) című könyvéhez tudnám hasonlítani.

Ajánlom azoknak, akik:

- kedvelik a fantasy zsánert
- kíváncsiak az orosz folklórra
- nem bánják, ha nem a romantika viszi el a történetet
- szeretik az összetett és jól kidolgozott cselekményt.

Értékelésem: 5 / 4csillag

Kedvenc karakter(ek): Vászja
Kedvenc jelenet(ek): Morozko és Vászja közös részei, az összecsapás
Kedvenc idézetek:

„A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.”

„Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.”

„A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.