2018. november 1., csütörtök

Viszlát október… Helló November! | 2018


Sziasztok!
Itt van a november, vagyis ideje összegezni az októbert és megnézni, hogy mit tervezek olvasni a hónapban.

Októberi összegzés:
Az október hónap elég nyugisan telt a szeptemberhez képest, amit nem is bánok, mert jó volt egy kicsit pihenni. A Kisebbel voltunk ovis kiránduláson Parádfürdőn, ahol megnéztük a kocsimúzeumot, az istállót, majd sétáltunk egyet. Hazafelé menet pedig megálltunk Sástón, ahol szintén sétáltunk egyet. Utána pedig betegek lettünk, az egész család… hurrá! Szerencsére gyorsan átment mindenkin, és minden visszatérhetett a régi kerékvágásba.
A hosszú hétvégét pihenéssel és egy kis pakolással töltöttük, de igazából az volt a lényeg, hogy együtt voltunk.

Mint láthattátok, kicsivel több bejegyzést sikerült összeszednem, mint az szeptemberben. A GCK’s Book Review Bloggal közösen az egész október hónapot a testvéreknek és mostohatestvéreknek szenteltük. Genevieve, Coeur, Kikyo sokkal aktívabb volt, mint én, nézzetek be hozzájuk a jobbnál jobb tartalmakért.
Nálam az állandó rovatok mellett jutott idő pár értékelést és interjút is közzétenni, ezeket nézhetitek meg most.
Októberi értékelések:

Októberi havi egyéb bejegyzések:

Októberi interjúk:

Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Októberben 6 könyvvel lettem gazdagabb: 1 ajándékkönyv volt, 3 recenziós példány, amit köszönök az Álomgyár Kiadónak és a Metropolis Medianak, illetve a Lendület Magazin nevében az Agave Kiadónak is, a többi pedig vásárolt kincs.
Ed McDonald: Éjszárny (Lendület Magazin recenzió)
K. Bromberg: Vágy (vásárolt)

Novemberi tervek:
Novemberben nem gondoltam túl sok könyv elolvasását, mert jönnek az ünnepeket, és szeretném egy kicsit rendbe tenni a házat. Ezért csupán 3 regényt választottam ki a hónapra.
Fülszöveg:
Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.
Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Elöljáróban:
Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat ez a könyv, mert még az elején vagyok, de nem érzem azt, amit eddig bárki, aki olvasta. Nagyon remélem, hogy nem járok ezzel a regénnyel is úgy, ahogy a legtöbb felkapott könyvvel.

Fülszöveg:
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így c
sakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Elöljáróban:
CoHo, imádott íróm, a neve garancia a jó könyvre. Ez is egy olyan regény, aminél nagyok az elvárásaim, hiszen a romantika, a szerelem, a szavak királynőjének újabb alkotása kerül kezeim közé.

Fülszöveg:
A széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.

Elöljáróban:
Az első pár fejezet magával ragadott, viszont most egy kicsit megállított. Viszont van benne potenciál, bízom benne, hogy újra elkapom a szálat és csak úgy falni fogom a lapokat.

Ó, a legjobbat majdnem elfelejtettem! Novemberben lett 2 éves a blog, ami azt jelenti, hogy hamarosan nyereményjátékkal érkezem. Már ki is választottam a kettő, azaz 2 nyereménykönyvet, amit majd egy baromi könnyű játék során fogok kisorsolni a résztvevők között. Addig is figyeljétek a blogot, a blog Facebook oldalát, és ha van kedvetek, akkor az Instagramját is.
Köszönöm a figyelmet!


A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése