Itt van
a november, vagyis ideje összegezni az októbert és megnézni, hogy mit tervezek
olvasni a hónapban.
Októberi összegzés:
Az
október hónap elég nyugisan telt a szeptemberhez képest, amit nem is bánok,
mert jó volt egy kicsit pihenni. A Kisebbel voltunk ovis kiránduláson
Parádfürdőn, ahol megnéztük a kocsimúzeumot, az istállót, majd sétáltunk egyet. Hazafelé
menet pedig megálltunk Sástón, ahol szintén sétáltunk egyet. Utána pedig
betegek lettünk, az egész család… hurrá! Szerencsére gyorsan átment mindenkin,
és minden visszatérhetett a régi kerékvágásba.
A
hosszú hétvégét pihenéssel és egy kis pakolással töltöttük, de igazából az volt
a lényeg, hogy együtt voltunk.
Mint
láthattátok, kicsivel több bejegyzést sikerült összeszednem, mint az
szeptemberben. A GCK’s Book Review Bloggal közösen az egész október hónapot a
testvéreknek és mostohatestvéreknek szenteltük. Genevieve, Coeur, Kikyo sokkal
aktívabb volt, mint én, nézzetek be hozzájuk a jobbnál jobb tartalmakért.
Nálam
az állandó rovatok mellett jutott idő pár értékelést és interjút is közzétenni,
ezeket nézhetitek meg most.
Októberi
értékelések:
Októberi
havi egyéb bejegyzések:
Októberi
interjúk:
Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Októberben
6 könyvvel lettem gazdagabb: 1 ajándékkönyv volt, 3 recenziós példány, amit
köszönök az Álomgyár Kiadónak és a Metropolis Medianak, illetve a Lendület
Magazin nevében az Agave Kiadónak is, a többi pedig vásárolt kincs.
Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal (recenzió)
Becca Prior: A tanítvány (ajándék)
Ed McDonald: Éjszárny (Lendület Magazin recenzió)
K. Bromberg: Vágy (vásárolt)
Thomas Pierce: Holtvágány (recenzió)
Novemberi tervek:
Novemberben
nem gondoltam túl sok könyv elolvasását, mert jönnek az ünnepeket, és szeretném
egy kicsit rendbe tenni a házat. Ezért csupán 3 regényt választottam ki a
hónapra.
Fülszöveg:
Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon;
nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek
zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán
senki sem állíthatja meg többé.
Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki
egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el.
Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát,
az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve
gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta
tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra,
mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a
kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.
Elöljáróban:
Kíváncsi
vagyok, hogy mit tartogat ez a könyv, mert még az elején vagyok, de nem érzem
azt, amit eddig bárki, aki olvasta. Nagyon remélem, hogy nem járok ezzel a
regénnyel is úgy, ahogy a legtöbb felkapott könyvvel.
Fülszöveg:
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.
Elöljáróban:
CoHo,
imádott íróm, a neve garancia a jó könyvre. Ez is egy olyan regény, aminél
nagyok az elvárásaim, hiszen a romantika, a szerelem, a szavak királynőjének
újabb alkotása kerül kezeim közé.
Fülszöveg:
A széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a
Kárhozat végtelen
és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen
háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor
a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb
fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában
tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli
pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő
pillanatra várnak.
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a
Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja
sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy
titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük
sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik
többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az
egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak
ideje fogytán van.
Elöljáróban:
Az első
pár fejezet magával ragadott, viszont most egy kicsit megállított. Viszont van
benne potenciál, bízom benne, hogy újra elkapom a szálat és csak úgy falni
fogom a lapokat.
Ó, a
legjobbat majdnem elfelejtettem! Novemberben lett 2 éves a blog, ami azt
jelenti, hogy hamarosan nyereményjátékkal érkezem. Már ki is választottam a
kettő, azaz 2 nyereménykönyvet, amit majd egy baromi könnyű játék során fogok
kisorsolni a résztvevők között. Addig is figyeljétek a blogot, a blog Facebook
oldalát, és ha van kedvetek, akkor az Instagramját is.
Köszönöm
a figyelmet!
A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról
származnak, illetve saját készítésűek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése