Fénypont-mélypont – november | 2018

Sziasztok!

Érkezik a várva várt fénypont-mélypont, amiben a november hónap kedvenc könyvét, és legnagyobb csalódását mutatom be. Novemberben szerencsére nem olvastam olyan könyvet, amiben csalódtam volna, inkább olyan volt, amitől többet vártam. Ha pedig már ennyire felrúgom a saját szabályaim, akkor még a Fényponthoz is kettő könyvet hozok, mert nem tudok dönteni, hogy melyik érdemelné meg a november legjobb könyve címet.

Fénypont

Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Fülszöveg:

Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.

A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Szerintem:

Imádom Collen Hoovert, legyen akármilyen nyálas az összes könyve. Természetesen a Vallomást is imádtam, mert zseniális voltak a vallomások, a szerelem kibontakozás, még a szokásos kliséket is elnézem, hiszen CoHoról beszélünk.

Fénypont 2

Ed McDonald: Éjszárny

Fülszöveg:

A ​széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.

Szerintem:

Már a megjelenése óta érdekelt a könyv, aztán mikor elkezdtem olvasni, már az elején éreztem, hogy ez az én könyvem lett. Remek, pörgős és összetett esemény, egy percre sem unatkoztam. Annak ellenére, hogy sok a kaszabolás és a gyilkolás, mégis képes voltam közben röhögni, hála a humornak, ami végig megtalálható a könyvben.

Mélypont:

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Fülszöveg:

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Szerintem:

Ez az a könyv, amiben nem csalódtam, hanem mást vártam tőle, viszont mégis tetszett. A cselekménye kicsit lassan indul be, sok a szereplő és az olyan dolog, amit jobb megjegyedzni, mert egy hihetetlenül kidolgozott világgal találtam magamszemben, amiben minden apró részletre figyelni kell. Ami miatt mégis a Mélyponthoz került az a lassúság. Sokszor éreztem azt, hogy nem halad semerre sem a sztori, és én sem jutok sose a regény végére. Ezen kívül minden nagyon tetszett, úgyhogy ajánlom olvasásra. Bővebb véleményem >ITT< elolvasható.

Köszönöm a figyelmet!

A képek a moly.hu oldalról származnak.