Papp Dóra: Bolyongó

Fülszöveg: Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról. Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Könyvinformációk:

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 424 oldal
Kötés: Puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. június 7.
Műfaj: romantikus
Sorozat: -
Függővég: so-so

Véleményem:

A Mini-Könyvklub 11. fordulójában ez volt az első közösen olvasott könyv. Szerencsére időben elolvastam, hála Vegazusnak, aki kölcsönadta, viszont sajnos nem volt időm megírni hozzá a bejegyzést, amit ezennel pótolok.

Sokat gondolkoztam, hogy mit is kéne írni erről a könyvről, mert vegyes érzések és össze-vissza gondolatok kavarogtak bennem, mikor befejeztem a könyvet. Voltak részek, amiket iszonyatosan imádtam, viszont akadtak olyanok is, amik miatt elkeseredtem.

A regényben megismertem Norbit, aki iskolaváltáson megy keresztül és egy igazi kemény fiú. Ahogy pedig egy kemény legényhez illik, az új suliban is hozza a formáját. Rögtön a megismerkedés alkalmával benyögi, hogy pogány, ezzel pedig elindít egy utálat-lavinát önmaga ellen. Emiatt nagyon sok elítélik, de akad egy lány, aki jobban meg szeretné ismerni Norbi isteneit és hitvallását. Ez a hölgyike Farkas Míra, aki ateista, ezért nem teljesen érti a hit működését. Persze a többi osztálytárs ott próbál Norbiba belerúgni, ahol csak tud, extraként pedig a múltja sem hagyja békén, amit rég szeretne elfeledni. Úgyhogy szegény fiún nagy a nyomás, viszont bírja a strapát, még jó, hogy ott van vele a viking istene, Tyr, akiben olyan mélyen hisz, hogy a keddi napokon rituálét végez el érte.

És el is érkeztünk a könyv legérdekesebb részéhez, ez pedig a hit. Fantasztikus módon integrálta bele Papp Dóra a történetébe a skandináv hitvilágot, így a fiatalabb olvasók a szórakozás mellett tanulnak is. Bevallom őszintén, hogy engem nagyon érdekel a hit, mivel akárcsak Míra, nem értem az értelmét. Sokat szoktunk erről Férjjel is barátnőmmel is beszélgetni, de ez nem fér a fejembe. Úgyhogy azért hatalmas piros pont, hogy az írónő ilyen szépen tárta elém és minden Olvasó elé a hitet és az értelmét. (Ettől függetlenül még mindig ateista vagyok.) Emellett ott van a rengeteg történelem, ami szintén remek módon jelenik meg a regényben.

Negatívként csupán egyetlen dolgot tudnék felhozni, az pedig a szerelmi szál és az egyik karakter elhanyagolása. Sajnos ezeket annyira nem tudtam bevenni, ezek miatt is volt keserű a szám, mikor becsuktam a könyvet. Ez a történet tökéletes lett volna romantika nélkül, szerintem teljesen felesleges volt ez a plusz. Persze ez csupán saját vélemény.

A karakterek is remekül ki voltak dolgozva, mindenkinek megvolt a saját kis története. Senkire nem lehet mondani, hogy ő jó karakter, ő pedig rossz, ahogy a való életben sem lehet ezt senkire sem ráhúzni. Ettől is lettek olyan élőek.

Ott volt Norbi, a főszereplő, aki iszonyatosan keménynek tűnik. Volt neki egy szörnyű múltja, ez keményítette meg ennyire. Akárhogy próbálok erről a hülye vikingről rosszat mondani, sajnos nem sikerül. Pedig a regény nagy részében végig olyan dolgokat tett, amivel próbálta elhidegíteni az embereket (és az Olvasókat). Viszont, ha valaki belelát a fejébe, és ismeri a gondolatait, az jobban megérti, hogy nem olyan rossz ám, ahogy a társadalom gondolja.

Még bőven tudnék írni erről a könyvről, mert valóban érdekes, nem csak a téma, hanem maguk a karakterek is. Nem tipikus ifjúsági regény, ami elolvas az ember, majd elfelejti, hanem jóval az olvasás után gondolkozik rajta. Valóban rossz az az ember, aki más vallást követ? Valóban el kell mindent hinni, amit a környezet állít? Ki kell tagadni azokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból? Mindig büntetni kell a lázadást, vagy meg kéne vizsgálni az okát? Szóval valóban lenne miről beszélni ennek a könyv kapcsán.

Összességében el kell mondanom, hogy rájöttem Papp Dóra tud írni, nem is akárhogy. Vegyes érzéseim ellenére érdekesnek tartom a témaválasztást, a kivitelezés pedig nagyszerűre sikerült! Csak az a fránya szerelmi szál… nálam az olyan sokat levont az olvasás élményéből, ami miatt nagyon szomorú vagyok.

Ajánlom azoknak, akik:

- kíváncsiak a skandináv hitvilágra
- szeretik a szerelmi történeteket
- szeretnek túllátni a sorokon
- egy kis pluszra vágynak olvasás közben.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mikko Jokelainen
Kedvenc jelenet(ek): az erdőjárások
Kedvenc idézetek:

„Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak. Kell a motiváció, csak úgy ragad meg.”

„El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni.”

„– (…) Kitartás, becsület, győzelem. Szellemi és fizikai erő. Engem nem fog magával rántani a depresszió vagy az elvakult gyűlölet, nem hagyom. Fel kell vértezni az elmédet és a lelkedet egy olyan világban, ami azt akarja, hogy ököllel üss vissza.”

„Lehet, hogy… ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba.”

„Ki írja a szabályokat, a körülöttem mozgó társadalom vagy a belső törvény, amit a zsigereimben érzek?”

„(…) minél több címkét ragasztunk valakire, annál inkább értelmét veszti a címkézés.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.