Viszlát szeptember… Helló Október! | 2018

Sziasztok!

Egy hónap kihagyás után ismét belevetem magam az aktív blogolásba. A bejegyzésből kiderül, hogy mi ennek az oka, de aki nem akarja az egészet végigolvasni, annak elárulom, hogy idő hiányában nem voltak friss bejegyzések. Viszont már látom a fényt az alagút végén (éljenek a közhelyek), úgyhogy bízom benne, hogy lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. No de lássuk, hogy mi is történt szeptemberben, és mi várható októberben.

Szeptemberi összegzés:

A szeptemberrel együtt elkezdődött a Nagyobb fiamnak az iskola. Ez bizony nem csak neki volt hatalmas kihívás, hanem a családban mindenki számára. Újratervezni a reggeleket, megpróbálni elkerülni a hisztiket a Kicsi részéről, égül pedig időben beérni a melóhelyre… és ez még csupán a reggel. Még szerencse, hogy az első héten itthon voltam szabadságon. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem voltam képes előkapni a gépet és pötyögni? Erre majd később adok választ. Szóval szeptember első hetében rögtön beteg is lett a Kicsi, hurrá. Még jó, hogy szabadságon voltam.

Majd szépen kezdtünk beleszokni az új rendszerbe, mikor beteg lett a Nagy is. Újabb egy hét itthon. A Nagyobb pedig gyorsan rá is jött, hogy az az itthonlét már nem olyan, mint mikor még ovis volt. Be kellett pótolni mindent, amit az iskolában tanultak, és hát nem tetszett neki. Szóval elég sokszor hallgattam, hogy én vagyok a legrosszabb anya, mert nem hagyom békén, vagy, mert én rosszat akarok neki azzal, hogy bepótoljuk a lemaradást és ehhez hasonló nyalánkságokat vágott a fejemhez. Persze tudtam, hogy ezek csak szavak, és nem ettem magamra.

Majd eljött a harmadik hét és megtört a jég! A Nagyobb rájött, hogy milyen király suliba járni, szinte minden nap piros ponttal tért haza, és a tanító nénik is milyen cukik stb… szóval vett egy 180 fokos fordulatot az egész, és már nem nyűglődve és muszájból számolt be a napjairól és pakolt be másnapra.

Úgyhogy lezárult egy korszak, amit nekem is le kellett zárnom magamba, hiszen már nagy iskolás lett a Nagyobb.

A nagy suli beszoktatás mellé pedig bónuszba hozzájött egy házfelújítás, ami még mindig tart, de hamarosan végzünk mindennel.

Szóval ezek miatt nem volt időm igazán időm írni, de ahogy a bejegyzés elején is írtam: lassan minden visszarázódik a normális kerékvágásba.

Azt hiszem ezt a részt most ki is hagyhatom, mert konkrétan 2 bejegyzést írtam. Ezeket >ITT< megnézhetitek. Úgyhogy haladjunk is tovább a beszerzésekre.

Beszerzések, ajándékok, recenziók:

Szeptemberben 8 könyvvel lettem gazdagabb: 5 könyv a Könyvmolyképző Kiadó Borzongató csomag akciójának keretében került a birtokomba, 1 könyvet az Álomgyár Kiadónak köszönhetek, kettőt pedig egy Molyos ajándékozás alkalmával kaptam.

Kris Hirschmann: Kapcsold ki! (recenzió)

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár (ajándék)

Sepsi László: Pinky (ajándék)

Louise Penny: Csendélet (Borzongató csomag ajándékkönyv)

T. M. Frazier: King (Borzongató csomag rendelt könyv)

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 3. (Borzongató csomag rendelt könyv)

Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2. (Borzongató csomag rendelt könyv)

Danielle Girard: Kihantolt múlt (Borzongató csomag ajándékkönyv)

Októberi tervek:

Októberre 4 könyvet tereztem be, bízom benne, hogy sikeresen teljesíteni is fogom.

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Elöljáróban:

GCK’s Book Review Blog bloggerináival karöltve egy egész hónapot szentelünk a tesóknak és mostohatesóknak. Ennek alkalmából olvasom el ezt a könyvet. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat, mert múltkor belefutottam a sorozat előzetesébe, ami megtetszett.

Tijan: Fallen Crest High

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Samantha élete egyik napról a másikra rémálommá válik. Nem elég, hogy a szülei épp válófélben, de kiderül, hogy a pasija a legjobb barátnőjével csalja. És mindezek tetejébe új „mostohatesókat” is kap a Kade fivérek személyében.

Mason és Logan Kade piszkosul gazdag, piszkosul jóképű és végtelenül öntörvényű. Samantha minden lányismerőse odavan a két bombapasiért. Akik hirtelen a lakótársai, és a családtagjai lettek.

Te mit szólnál hozzá, ha a város két legdögösebb pasija lenne a mostohatesód?

Tijan pikáns és letehetetlen kultsorozatának első része nemzetközi bestseller, a fiatal olvasók kedvence.

Induljon a buli, költözzünk be a Kade fivérekhez!

Elöljáróban:

Szintén a havi projekt miatt veszem kézbe a könyvet, na meg azért mert ezer éve tologatom az olvasását. A mazochista énem pedig külön kiabál, hogy olvassam már, mert az a 69% elég gyér, emiatt is vagyok annyira kíváncsi Tijan irományára.

M. Leighton: Down to You – Rajtad áll

Fülszöveg:

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

Elöljáróban:

Már régebben olvastam ezt a könyvet, de mikor felvetődött a tesós hónap rögtön ez jutott eszembe. Ekkor jött az ötlet, hogy akár újra is olvashatnám, mert 2 évvel ezelőtt eléggé tetszett, kíváncsi vagyok, hogy második olvasásra milyen benyomást gyakorol rá.

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Fülszöveg:

A ​Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát.
A Tizenegyes állomás Arthur C. Clarke-díjat és Toronto Book Awardot nyert regényét számos nyelvre lefordították. Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.

Elöljáróban:

Ez a könyv a kakukktojás, mert a Tizenegyes állomást a Mini-Könyvklub új fordulója miatt olvasom el. Reméltem, hogy ezt fogják beszavazni, mert megjelenés óta érdekel a történet, viszont valami miatt folyamatosan tologattam. Most viszont nem tudom tovább húzni, hát felkészültem az olvasására.

Köszönöm a figyelmet!

A képek a moly.hu, és Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.