2018. december 2., vasárnap

Viszlát november… Helló December! | 2018


Sziasztok!
Elérkezett az év utolsó hónapja, de még most nem egy évösszegzős poszt következik, hanem csak a novembertől búcsúzom, és a decemberi terveket szedem össze.

Novemberi összegzés:
November jött és ment, annyira gyorsan, hogy fel sem fogtuk. A Nagyobb fiam Apával volt kempó versenyen, amin nagyon ügyesen helytállt. Sajnos béna vagyok, és nem tudom a Messengerből lementeni az egyik videót, ami boksz közben készült, pedig szerettem volna megmutatni, mekkorát behúzott az ellenfélnek. Hazaérve büszkén mutogatta a megszerzett érmeit: 2 aranyérem és 1 ezüst.

Az iskolában is minden rendben, a Nagyobb szépen tanulja a tanulnivalót. A matematika kicsit könnyebben megy neki, mint az írás, olvasás, de ezt annak a számlájára írom, hogy nem voltam hajlandó semmilyen betűt megtanítani neki, amíg ovis volt. Utólag belátva hiba volt, mert könnyebben menne neki az olvasás, ha már ismerte volna betűket, így szegénykém a nulláról indult. Viszont ügyesen veszi az akadályokat, egyre szebben és biztosabban olvassa a már tanult betűkből alkotott szavakat. Azért reménykedem benne, hogy majd ő is annyira megszereti az olvasást és írást, mint én. Illetve túl van élete első énekversenyén is, ami az iskola által szervezett népdaléneklő verseny volt. Helyezést nem ért el, de én így is büszke voltam rá, hiszen nem kis teljesítmény kiállni egy kisebb tömeg elé és énekelni.
A Kisebbem pedig éli kis világát az oviban, szerencsére nincs rá panasz, ez pedig megnyugtató, hogy nem kell rajta stresszelnem.
A ház belsőmunkálatai és véget értek, hála az égnek, már csak a takarítás és a visszapakolás maradt, ami nem olyan egyszerű, mint elsőre gondoltuk.
A munkahelyen pedig túlóra túlóra hátán van, ezért majdnem minden szombaton bent voltam. Ami nem baj, mert karácsony előtt jól jön, de azért most már szeretnék itthon is tevékenykedni.


A novemberem sem volt túl fényes bejegyzések terén, de legalább a Mini-Könyvklubos értékelést időben el tudtam készíteni. A legtöbb állandó rovat is sikeresen közzé lett téve, de ezt majd át kell magamban szervezni, hogy valóban ismét állandóak legyenek.
Lezajlott két nyereményjáték is, de még egy harmadik várakozik, ami előreláthatólag a Facebookon fog zajlani. Addig viszont tekintsétek meg a novemberi bejegyzéseket.
Értékelések:

Havi egyéb bejegyzések:

Interjúk:

Beszerzések, ajándékok, recenziók:
Novemberben csupán 3 könyvvel bővült a gyűjteményem: 2 az Álomgyár által küldött recenzió, 1 pedig a Könyvmolyképző Kiadó, Vörös Pöttyös szeretetcsomag ajándékkönyve volt.

Kae Westa: A démon és a papnő (Vörös Pöttyös ajándékkönyv)

Decemberi tervek:
Decemberben szerintem nem sok időm lesz az olvasásra, mert készülni kell a Télapóra, a Nagyobb szülinapjára, és a karácsonyra. Ezért nem sok könyvet gondoltam elolvasni, aztán majd meglátjuk, hogy miként sikerül spórolnom az időmmel.
Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Elöljáróban:
Gabriella Eld eddigi írásai meggyőztek arról, hogy tud írni. Első megjelent könyve: Emlékek Jordan számára a kedvenceim közé tartozik, így ész nélkül minden frissen megjelent könyvét megvenném, hatalmas bizalmat szavazva az írőnőnek. Ezért is veszem kezembe a legújabb megjelenésű könyvét, amit AniTiger barátosném adott kölcsön (köszi Ani, nem felejtettem el, hamarosan visszakapod és hatalmas köszönet,hogy kölcsönadtad).

Fülszöveg:
Szerelem és halál. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Jim Byrd meghalt. Egy kicsit. Néhány percre. Szívmegállás harminchárom
évesen… de sikerült visszatérnie. És a legjobban az aggasztja, hogy odaát nem látott semmiféle fényalagutat, angyalokat vagy más effélét. Megszállottja lesz a kérdésnek: vajon mi vár ránk a halál után?
Aztán 100%-ig hiteles kísértettörténetekről hall. És újabb szívprobléma csap le rá: összejön gyermekkori szerelmével, Annie-vel. Hamarosan egybekelnek, és Jim apjának társaságában immár hármasban folytatják az egészen tudományos jellegű nyomozást az egyik legezoterikusabb titok nyomában. Hologramok, túlvilági üzenetek és egy gép, ami élők és holtak között kapcsolatot teremthet. Mindennel megpróbálkoznak, ami szemük elé tárhatja síron túli jövőjüket.
Csakhogy amit megtudnak, az egyáltalán nem olyasmi, amire kíváncsiak lettek volna.
A díjnyertes amerikai szerző, akiről a New York Times azt írta: „őrülten jó”, eddig novelláival kápráztatta el olvasóit. Bemutatkozó regénye, ha lehet, még magasabbra teszi a lécet, és provokatív témaválasztása miatt egyszerűen muszáj elolvasni. De vigyázat, a befejezése után még jó darabig kísérteni fog!

Elöljáróban:
Imádom a könyv borítóját, ez fogott meg benne a legjobban. Utána pedig a címkék, amik felkerültek rá a Molyon. Ezt a regényt már novemberben elkezdtem, most szeretném is befejezni, mert eddig nem haladtam vele túl sokat, pedig egész jónak ígérkezik.

Fülszöveg:
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Elöljáróban:
Vivien Holloway is az a szerző, akinek gondolkodás nélkül rávetem magam aa legújabb megjelenéseire, mert a Winie Langton történeteket imádom. Ennek ellenére ezer meg egy éve vár a polcon a Végtelen horizont, mert egy kicsit félek, hogy csalódni fogok Winiék után. Az apropó pedig, hogy most elolvasom az az, hogy ez is ott van a Mini-Könyvklub szabadon választott könyvei között, hurrá. Úgyhogy nincs több kifogás, bele kell kezdeni.

Fülszöveg:
„Szenvedélyes és elbűvölő.” – AESTAS BOOK blog
Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte?
De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.
Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.
De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.
Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Elöljáróban:
Egy romantikus regény mindig belefér az időmben, főleg mert mostanában ezek tudnak a legjobban kikapcsolni. Emma Chasetől még nem olvastam, viszont nagyon sok Molyon lévő figyeltem kedveli, ezért is gondoltam, hogy adok neki egy esélyt.

Nohát, ennyi lett volna ez a bejegyzés, bízom benne, hogy Nektek is jól telt a november. Ha pedig van kedvetek, írjátok meg, miket terveztek olvasni ebben a hónapban.
Köszönöm a figyelmet.
A képek a moly.hu,oldalról származnak, illetve saját készítésűek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése