Fülszöveg:
„Váratlanul átkulcsolta
a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”
A tizenkilenc éves Dorka
Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a
nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal
is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…
Könyvinformációk:
|
Kiadó: Ciceró
Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 280 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789634320494 Sorozat: Léggömbök Függővég: nem |
Véleményem:
Mikor megtudtam, hogy
Zsuzsi dolgozik a Léggömbök folytatásán, majd kiugrottam a bőrömből! Imádtam
Dorka fejében lenni, átélni vele az első szerelmet, az iskola utolsó évét, és
még sok más dolgot is, amin keresztülment az első könyvben. Most pedig újra
együtt lehettem Indiánnal.
Dorka ebben a
történetben felnőtt. Kétség kívül észre lehet rajta venni, hogy már nem az a
kislány, aki az első részben volt, hiszen felelősséget vállalt a tetteiért.
Ezért is szánta rá magát, hogy maga mögött hagyva a családi fészket, a
megszokott környezetet felköltözik a fővárosba, hogy támogatni tudja családját.
Személyes véleményem: én nem lettem volna képes elhagyni a családom, csak
azért, mert valahol x km-re tőlük sokkal jobb fizetést ajánlanak, vagy mindenki
ment volna velem, vagy senki. Mégsem tudtam ezért haragudni Dorkára, hiszen nem
a bulizás, haverok, vagy pasik miatt döntött így. Sőt, úgy költözött fel
Budapestre, hogy senkit nem ismert Matyi apján kívül, akitől a munkáját kapta.
Azért ez így nem lehetett a legkönnyebb. Aztán egy szép napon összefutott
Balicz Janival. Igen, azzal a Balicz Jani, akivel állandóan marták egymást a
középsuliban. Most pedig a legnagyobb cimborák lettek. Ennek talán az volt oka,
hogy Dorka számára ő volt az egyetlen biztos pont a hirtelen felbolydult kis
világába. Szóval ők ketten együtt fedezték fel a felnőttek világát, saját
magukat, a barátságot, később pedig az új szerelmet.
Boldog voltam, hogy
Dorka képes volt Matyin túllépni. Gonoszul hangzik, de így van. Fiatal, előtte
az élet, elkerülhetetlen volt, hogy ne találjon rá újra a szerelem. Az pedig
igazán meglepő és kellemes meglepetés volt, hogy ez kinek a személyében jött el.
Az ő szerelmük sem volt olyan egyszerű, hiszen a fiú elég makacs és önfejű
személy. Dorka mégis kitartott mellette, kereste és végül minden a helyére
került.
A borítón van egy fél
mondatocska:
„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”
Végig azt hittem, hogy
majd jön a hős lovag és Dorkát észhez térítve fogja és hazaviszi a családjához,
mert Pesten eléggé megváltozott. Erre nem! Nem őt kellett helyre tenni, hanem
azt a bizonyos lovagot. Úgyhogy gratulálok kedves Hajdú-Antal Zsuzsanna,
sikeresen megvezettél szinte egész végig!
Összegezve végig nagyon
élveztem, és iszonyat sokszor elbőgtem magam a történeten. Főleg, mikor Dorka visszaemlékszik
Matyira, és érezni, hogy még mindig gyászolja.
Ajánlom azoknak, akik:
-
olvasták az első részt, nekik kötelező!
-
romantikára vágynak és nem bánják, ha ez egy kis humorra társul,
-
szeretik a szívbe markolóan gyönyörű történeteket.
Értékelés: 5/5 csillag (kedvenc)
Kedvenc karakter(ek): Dorka, Jani
Kedvenc jelenet(ek): az utazás
Kedvenc idézetek:
„A szívnek nem lehet parancsolni.”
„Egyedül leereszt az ember, mint a gumimatrac.”
„(…) – Szarul festesz.
– Legalább a külsőm és a belsőm összhangban vannak egymással.”
„A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg.”
„– Függeszd fel. Buli van! – A háttérben utcazaj és kiabálás hallatszott. – Rázd gatyába magad! Fél óra múlva ott vagyunk érted. Sörülünk, aztán borolunk, végül a személyzet viszki.”
„Azért jöttem, hogy hazavigyelek…”
„Cuki ez a kék felület, mert észre sem veszed, ha beüt a kék halál. Mint például most. Hopp, le is fagyott. Kerekecske, gombocska, mehetünk kávézni.”
„– Menj. Fogd azt a baseballsapkás hülyegyereket – sóhajtotta –, és hozd vissza nekünk.”
