Tomcsik Nóra: A változások kora (A változások kora 1.)

Fülszöveg:

Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Könyvinformációk:

Kiadó: Magánkiadás Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 326 oldal ISBN: 9789631270242 Illusztrálta: Pongrácz Edit Sorozat: A változások kora Függővég: igen

Véleményem:

Tomcsik Nóra A hercegnő és a sárkányok dala könyvéről nemrég írtam meg az értékelésem, hogy annyira megtetszett, hogy kíváncsi voltam a másik könyvére is. Szerencsére utazókönyvben eljutott hozzám, így el is tudtam olvasni. Nagyon féltem tőle, mert nem vagyunk barátok a történelmi regényekkel. Viszont kellemesen csalódtam ebben a műben és úgy érzem, hogy megtört a jég és ezentúl a történelmi témájú könyvek felé is nyitott leszek.

A történet az 1900-as években játszódik. Több szemszögből ismerhettem meg a cselekményt. Az egyik Henry volt, aki egy árva, és szinte semmije sincsen csak a reménye, arra, hogy képes lesz kitörni a nincstelenségből. A másik George, aki egy grófnak a fia, de feladta az örökségét és a rangját azért, hogy papnövendéknek álljon. Kaptam egy pár részletet Charlotte és Sarah - George lánytestvérei - életéből is, és ott volt Anna, aki szintén egy rangos ember lánya.

Az összes karakter közül Henryé fogott meg a legjobban. A történet elején épp elhagyni készült a környéket melyen felnőtt. Nagy álma az volt, hogy rangot és vagyont szerezzen, hogy el tudja venni szerelmét, aki egy grófnak a lánya. Henry pedig egy árva gyerek volt, aki ugyebár ebben a korban szintre álmodni sem mert arról, hogy valaha is képes lesz kiemelkedni a szegények sorából. Henry mégis mindent megtett azért, hogy elérje célját: elutazott Londonba, ahol volt több munkája is, majd hajóra szállt, ami nagyon tetszett neki, így New Yorkba hajózott, hogy kitanulja a hajózás csínját-bínját. Ezeken a helyeken kívül még rengeteg helyen megfordult. Pont ezért szerettem az ő részeit, mert mindig talált valami kalandot és vártam minden egyes résznél, hogy vajon most mibe is keveredik. Ő tipikusan az a fajta srác, aki anélkül is bajba keveredik, hogy azt keresné. Henryben nagyon szerettem még, hogy egy kis naiv ficsúrként indult el otthonról, a történet végére pedig egy érett fiatalember köszön vissza a lapokról. 

George karakterét nem sikerült megkedvelnem, mert nem sok mindent tett a dolgokhoz. Igazából azt sem bántam volna, ha csak Henryről olvashattam volna. Na de vissza George karakteréhez. Ő egy gróf fia, aki úgy gondolta, hogy számára a papi hivatás a legmegfelelőbb. Ezt pedig nem nézte jó szemmel sem az anyja sem az apja, hiszen így lemondott az örökségről és a rangjáról. Abban az időben pedig ez a kettő dolog a mindent jelentette.

George és Henry pedig igazi jó barátok a társadalmi különbségek ellenére is. Folyamatosan segítik egymást, még akkor is, mikor George szerint Henry nem jó úton jár. Irigyeltem az ő barátságukat, mert valóban kitartottak egymás mellett bármerre is sodorta őket az élet.

A lányok egy picit lopták be magukat a szívembe. Főleg Charlotte karaktere, mert a regény elején egy kislányt ismertem meg, az idő múlásával pedig egy lázadó nőt kaptam. Szembement az akkori kor elvárásaival és nem hódolt be a szokásoknak, hanem a saját feje után ment.

Egy kis negatívumot szeretnék említeni, hogy néha nagyon lassan folytak az események, és azt éreztem, hogy sosem jutunk el a kaland végére, vagy egy újabb helyszínre. Aztán hirtelen felgyorsul minden. Kicsit jobban szét kellett volna osztani ezeket a részeket. Ettől eltekintve viszont nagyon szerettem olvasni, és bele tudtam magam élni a történetbe. Sőőőt! Kis extrát is megosztok veletek, ezzel a beleéléssel kapcsolatban, de csak akkor, ha megígérteket nem nevettek hangosan.

Extra: mivel esténként szoktam olvasni, így van, hogy beleszövődik a könyv eseménye az álmaimban, bár nem fordul ez sűrűn elő. Most viszont ez történt, és a legérdekesebb, hogy emlékeztem rá. Kíváncsiak vagytok, hogy mi volt az álmom? Elmesélem Nektek. Keswick városában, vagyis annak környékén éltem a családommal, a jelenlegi családommal, csak az 1900-as években. Éppen egy teadélutánt adtam, mikor valaki megvádolt azzal, hogy nem vagyok normális, mert nem követem a normákat, ezért be fognak záratni az elmegyógyintézetbe. Ez meg is történt és nem volt egy kellemes élmény. És hogy ezt miért meséltem el?

Azért, mert ez is tükrözi, hogy az írónő remekül vissza tudta adni a könyvben a kornak megfelelő viselkedést, elvárásokat és úgy mindent! Hatalmas gratuláció érte!

Összességében nagyon élveztem, meglepően jó volt! Szerettem, hogy bele tudtam magam élni, és egy új műfajt megismerhettem.

Ajánlom azoknak, akik:

- egy kis kalandra vágynak, úgy, hogy közben otthon maradnak,

- szeretik az 1900-as éveket, vagy csak egy kis időutazásra vágynak,

- szeretnének megismerni egy tehetséges írónőt,

- kedvelik a történelmi romantikus könyveket.

Értékelésem: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Henry
Kedvenc jelent(ek): Henry new york-i kalandjai
Kedvenc idézetek:

„– […] Bajba kerülhetsz.
– Ennél nagyobba? – kérdezett vissza Henry nagyot sóhajtva. – Aligha.”

„– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég.”

„Henry nem akart lemondani álmairól, mert más egyebe nem volt, amihez ragaszkodhatott.”

„– A barátaink nem mindig részesei a teljes életünknek. A felnőtt lét szükségszerű velejárója, hogy idővel más utakat járunk.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.”

„– (…) A szerelem mindig ennyire nehéz?  – Többnyire az (…)”

 A képek a Pinterest táblámról, a karakterképek pedig az Írónő oldaláról származnak.