Cecelia Ahern: Üvöltés

Fülszöveg: Cecelia Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális! A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal. Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni. Könyvinformációk: Kiadó: Athenaeum         Oldalszám: 350 oldal       Kötés: e-könyv          Fordította: Szieberth Ádám      Megjelenés időpontja: 2019. március 5.          Műfaj: novella ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Cecelia Ahern írónővel nem teljesen rózsás a viszonyunk. Eddig kettő könyvét olvastam, az egyikért oda meg vissza voltam (Talált tárgyak országa), de a másik nagyon nem jött be (A vétkes). Viszont éreztem, hogy ez az új regénye nagyon is nekem fog szólni, hiszen a főszerepet a nők kapják. Nem vagyok az a bigott feminista, de azért van bennem bőven belőle, azért is keltette fel a figyelmem ez a regényt. Mikor pedig belevetettem magam az olvasásba, egyszerűen leesett az állam.

Ez a nő egy igazi zseni! 30 olyan történetet sikerült összerittyentenie az Üvöltésben, amit mindenkinek, bocsánat, MINDENKINEK ajánlok! Úgyhogy most egy kis fangörl véleményezés jön, bízom benne, hogy a végére sikerül mindenkit meggyőznöm arról, hogy EL KELL OLVASNI ezt a csodát.

Szóval, amint az előbb is írtam, 30 novella található a regényben. Mindegyik kis történetnek a főszerepében egy-egy nő áll, akiknek valamilyen problémájuk van: nem veszik őket észre a társadalom, díszfeleségek, féltékenyek, pökhendik, büszkék, zavartak. Nem csak a nők erősségéről szólnak a novellák, hanem a hibák is szerepet kapnak, ezzel is észhez térítve a kívülállót, hogy rádöbbenjen: nem csupa csillogás és szépség nőnek lenni. Mindenki találkozott olyan emberrel, aki állandóan azt nézi, hogy mennyi lájkot/szívecskét kapott a képeire, a szociális élete maga a tökély, az illető mégis segélyes. Vagy olyannak, akit mindenki megszól, mert másik rassz tagja, mégis tökéletesen gondoskodik a családról, de csak azért nem veszik be a „népszerűek” klubjába, mert a sztereotípiák miatt ítélték meg. Biztos az sem ismeretlen senkinek, hogy szégyenében elásná magát. Ugye, hogy mind ismerősen hangzik? Pont ezek miatt annyira fantasztikus ez a regény, mert minden történet olyan ismerős. A mágikus realizmus pedig egy ad egy pluszt egészhez.

Több novella is a kedvencemmé vált, de ami igazán sokat segített a lelki világomon az A nő, akit elnyelt a padló, és odalent találkozott egy csomó nővel címet viseli. Egy elég magabiztos embernek mutatom magam, de nagyon sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben elsüllyednék szégyenembe, mikor kínos dolog történt velem. Volt, hogy napok után is azon kattogtam, hogy jajj, de ciki volt, közben pedig már a környeztem rég túllépett az ügyön. A novella elolvasása után rájöttem, hogy mindenkivel történnek ilyen apróságok, de nem kell belőle elefántot csinálni, hiszen akkor folyamatosan annak a bizonyos gödörnek az alján lennék, amibe elsüllyedtem. Ehelyett inkább arra kell koncentrálni, hogy miként léphetnék túl, és éljem tovább az életet. Emiatt is lett ez a kedvencem.

Összességében nagyon élveztem olvasni, sok novella felnyitotta a szemem a nyilvánvalóra, de ahogy az lenni szokott: egy külső személő szembesít a legjobban a hibákra. Ezeknél a novelláknál is így volt Persze volt olyan, ami annyira nem fogott meg, de a többségét imádtam.

Ajánlom azoknak, akik:

MINDENKINEK!

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): a nő, aki láthatatlan volt, és a nő, aki elsüllyedt egy gödör aljára
Kedvenc jelenet(ek): -
Kedvenc idézetek:

„– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Juhász István P.: Papírrepülő

Fülszöveg:

Juhász István Pityu vagyok, írói néven Juhász István P. (…) ez az első könyvem.
(…) Szeretnék az írásaimmal valami jót adni az embereknek. Hogy mit, azt az aktuális olvasóra bízom. Mindenesetre meg szeretném mutatni, hogy fiatalon, mindenféle képzettség nélkül is lehet olyat alkotni, melyben örömüket lelik az emberek. Mely tanulságos és elgondolkodtató. Melyben ott az emberek iránti egyre nagyobb szeretet, hála, köszönet és önzetlenség. Mellyel át tudok nyújtani mindenkinek egy darabot magamból.

Könyvinformációk:

Kiadó: Underground Megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 76 oldal ISBN: 9789631247466 ITT megvásárolható

Véleményem:

Elég vegyes érzéseim vannak ezzel a kis füzetecskével kapcsolatban. Juhász István P. az elején szól pár szót az olvasóhoz, hogy jobban megismerje és megértse a verseket, novellákat. Én ennek fényében olvastam a műveket, és valóban lehet érezni rajtuk, hogy mikor szárnyal, és mikor van az, hogy maga alá gyűrte a fel nem dolgozott trauma, amit az édesapja elvesztése okozott számára.

A kötet két részre van osztva: az első felében versek találhatóak a másodikban pedig novellák. Hozzám közelebb kerültek a versek, ez talán azért van, mert most ezekre jobban rá vagyok hangolódva. Több kedvencem is lett közülük, ezek a Nyugalom II, Csónakocska és az Erősnek kell lenni.

Ez az utóbbi volt, ami a legjobban megfogott, mert néha én is képes vagyok megzuhanni, de ez a vers képes lesz mindig visszarántani majd a normális életbe. Voltak olyan versek is, amikkel nem tudtam azonosulni, azokat jóformán csak átfutottam, mert nem nagyon láttam bele többet, mint egymás mellé rakott szavakat.

Az Előszó vagy valami hasonlóban az író megjegyezte, hogy hozzá közelebb áll a novellaírás, mint a verseké. Ezen nagyon meglepődtem, mikor elolvastam a novelláit, mert nekem a versei sokkal jobban tetszettek. Sokszor éreztem úgy, hogy a saját vagy ismerősei életét írta bele ezekbe a kis történetekbe, persze burkoltan. A történetek nagy része Rekettyefalván játszódik, ahol sok - sok különös ember él Voltak aranybékán veszekedők, aranytollú madár által rabul ejtett öregemberek, és még egy szellem is felbukkant! Elég izgalmasan hangzik, de nekem a kedvenc novellám nem ezek közül került ki.

Hanem a legutolsó tetszett meg a legjobban, ami a Léggömbök tánca címet kapta. Ebben egy élet értelmét kereső emberrel ismerkedtem meg, akit nagy gondolkodása közben leszólított egy lufis fiatal. Nem, nem azok, akik drága pénzért hajtogatnak lufikat. Ez a fiatal egy kezdeményezésre invitálta. Csak annyit kért a lufiért cserébe, hogy írjon az ember egy idézetet egy kis papírra, és kösse a lufira, majd engedje fel. Ha kipukkan és leesik a földre, akkor valaki más megtalálja az idézetét és talán ettől jobb napja lesz. Ennek a kezdeményezésnek a neve pedig: Léggömbök tánca – az emberek boldogsága idézetekkel.

Összességében nem volt rossz, viszont valahogy elmaradt a novelláknál az a wow! hatás, ami a verseknél meg volt. Ajánlom azoknak, akik nyitottak a kortárs versekre, és szeretek a novellákat, amik van, hogy szomorú véget érnek.

A mai napon pedig lesz szerencsém találkozni Juhász István P. íróval, aki ellátogat a könyvtárunkba. Így személyesen tudom feltenni neki a kérdéseim, amikre remélem, hogy szívesen válaszol majd. Addig is, ha van kedvetek megismerni az írásait, megtehetitek a Holnapmagazin oldalán EZEN a linken.

Értékelés: 5/3,5
Kedvenc versem:

„Erősnek kell lenni
azt mondják,
hogy erős vagyok -
nem tudom,
szerintem nem

menni fogok tovább,
menni fogok ... -
nem adhatom fel,
nem!

de sokszor oly nehéz,
mint a kovácsüllő -
reám esik, reám,
... fejet ütő

egy jó barátom mondá,
» ilyenkor nézz fel! « -
nézem a plafont, nézem,
látszólag minden rendben

persze tudjuk,
ez nem ilyen egyszerű -
de a kedvem kicsit jobb lesz,
mert nem hagynak egyedül.” 

2014. szeptember 13.

Képek a moly.hu illetve a Pinterest tábláimról származnak. 

Read More

Vivien Holloway: Mesterkulcs (Winie Langton történetek 1.)

Fülszöveg:

„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

Könyv információk:
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 78 oldal
ISBN:9789637051586
Itt megvárásolható

Véleményem:

Imádom a steampunk stílust ruhákban, kiegészítőkben, így hát persze a könyv sem maradhatott ki. Még nem olvastam ebben a műfajban, de Vivien Holloway írónő szerintem csodálatosat alkotott. Írói stílusa könnyed, mégis minden részletre figyel, imádtam benne, hogy sokat tudtam rajta nevetgélni, annak ellenére, hogy mennyire rövid. Talán, sőt biztos, hogy ez az egyetlen hibája ennek a kisregénynek, hogy rövid. Szerencsére későbbiekben persze kaphatunk még belőle és szerencsére egyre hosszabbak a történetek. Mert Winieből és családjából sosem elég!

Az első pillanattól beszippantott a történtet, a család és a kis kütyük. Egy szuper bevezetése volt Winie életébe, ahol képet kapunk arról, hogy hogyan is él a nagyon távoli jövőben egy tolvaj család. Megtudhatjuk, hogy nemzedékről nemzedékre tanítják és tanulják a tolvajlás művészetét, ez alól persze Winie és testvére Audrey sem kivétel. Azonban a két lány kétféleképpen tanulja, Audrey a női vonalat képviseli, aki inkább a csábítás és bájolás folyamán jut a kiszemelt tárgyhoz, addig Winie inkább a férfiasabb, harciasabb tanulási módot választja. Így nem riad vissza egy jó kis verekedéstől, és úgy imádja a fegyvereit, mint a többi lány a ruháit. Mindig szerettem volna olyan csaj lenni, mint Winie. Belevaló, vagány, dögös! Simán ellop bármit, hisz erre lett tanítva, apja tökéletes tanára volt. Imádtam a nyüzsgő családot! Megtudhattuk, hogy mindenki egy rakáson lakik egy lepukkadt emeletes házban. A legfontosabb pedig, hogy nem csak együtt lakik mindenki, hanem, hogy nagyon védik egymást.

A cselekmény gyors sodrású és magával ragadó! Az egész történet a mesterkulcs megtalálása köré íródott. A keresés által viszont nagyon sok rálátást kapunk arról, hogy milyen összeköttetései vannak a Langton családnak. Így ismerkedhetett meg William egy gazdag nemes fia és Winie. Nagyon tetszett későbbiekben a sok csipkelődés és erőfitogtatás, ami kettejük között volt. Azért a romantikus énem nagyon reméli, hogy majd egyszer talán összejönnek, bár erre nem hiszem, hogy lesz esély.

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Winie, Woolfy, William
Kedvenc jelenet(ek): a Langton család megismerése
Kedvenc idézetek:

„Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel.”

 „A család sosem hazudik.”

„Mindenki a folyosókon és az ajtókban leselkedett, mindenki arra volt kíváncsi, hogy fest Winie Langston női ruhában. Mintha valami cirkuszi látványosság lennék vagy egy olyan ritka és sosem látott teremtmény, mint a Jeti vagy Nagyláb.”

„– Akár hiszed, akár nem, már nem vagyok kölyök – feleltem oda sem figyelve, miközben a hajamat magasan a fejem tetejére fogtam, ám még így is a hátam közepét verdeste, a súlya pedig húzta a nyakam. Verekedésnél sem volt épp hasznos, de anyám ragaszkodott hozzá. – Nem vághatnám le? – kíséreltem meg a témaváltást, bár ahogy ezt kimondtam, már visszhangoztak a fülemben a sokévi viták, amiket anyám mindig ugyanazzal a fordulattal zárt, amivel most is: 
– Apád fiút nevelt belőled, legalább a hajadat hord nőként! 
– Egyszer majd a hajam fog megölni – morogtam, de csak legyintett. 
– A hosszú haj még nem ölt meg senkit.”

„Amíg vannak hatalmasok, mindig lesz zsákmány, és amíg van mit ellopni, van értelme az életünknek. A gazdagok és a befolyásosak a barátaink, gyermekem, ezt soha ne felejtsd el! – mondogatta nagyapám mindig, és teljes mértékben egyetértettem vele.”

„Ha Langtonnak születtél, Langton is maradsz (…).”

„Ne tévessze meg a foglalkozásom, William! A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület.”

„– Ne haragudjon, hiszen nincs is magán kabát, biztosan fázik. 
Rám ne terítsd a kabátodat, rám ne terítsd! 
Rám terítette a kabátját.”

„– Miért van az, hogy különösebb mérlegelés nélkül vagy képes belevetni magad kocsmai verekedésekbe, viszont egy egyszerű estélytől pánikba esel? 
– Nagyjából azért, amiért te is pánikba esel egy verekedés láttán – vágtam vissza. – Nekem nem ez a természetes közegem. 
Audrey azonban megelégelte a nyafogásomat. 
– Tudod mit? Meg sem kell szólalnod. Majd azt mondjuk mindenkinek, hogy süket-néma vagy. Semmi más dolgod nem lesz, mint mosolyogni és bólogatni. 
– Kösz, hogy ezt mind kinézed belőlem.”

Read More