Cecelia Ahern: Üvöltés

Fülszöveg: Cecelia Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális! A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal. Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni. Könyvinformációk: Kiadó: Athenaeum         Oldalszám: 350 oldal       Kötés: e-könyv          Fordította: Szieberth Ádám      Megjelenés időpontja: 2019. március 5.          Műfaj: novella ITT megvásárolható

Véleményem:

A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Cecelia Ahern írónővel nem teljesen rózsás a viszonyunk. Eddig kettő könyvét olvastam, az egyikért oda meg vissza voltam (Talált tárgyak országa), de a másik nagyon nem jött be (A vétkes). Viszont éreztem, hogy ez az új regénye nagyon is nekem fog szólni, hiszen a főszerepet a nők kapják. Nem vagyok az a bigott feminista, de azért van bennem bőven belőle, azért is keltette fel a figyelmem ez a regényt. Mikor pedig belevetettem magam az olvasásba, egyszerűen leesett az állam.

Ez a nő egy igazi zseni! 30 olyan történetet sikerült összerittyentenie az Üvöltésben, amit mindenkinek, bocsánat, MINDENKINEK ajánlok! Úgyhogy most egy kis fangörl véleményezés jön, bízom benne, hogy a végére sikerül mindenkit meggyőznöm arról, hogy EL KELL OLVASNI ezt a csodát.

Szóval, amint az előbb is írtam, 30 novella található a regényben. Mindegyik kis történetnek a főszerepében egy-egy nő áll, akiknek valamilyen problémájuk van: nem veszik őket észre a társadalom, díszfeleségek, féltékenyek, pökhendik, büszkék, zavartak. Nem csak a nők erősségéről szólnak a novellák, hanem a hibák is szerepet kapnak, ezzel is észhez térítve a kívülállót, hogy rádöbbenjen: nem csupa csillogás és szépség nőnek lenni. Mindenki találkozott olyan emberrel, aki állandóan azt nézi, hogy mennyi lájkot/szívecskét kapott a képeire, a szociális élete maga a tökély, az illető mégis segélyes. Vagy olyannak, akit mindenki megszól, mert másik rassz tagja, mégis tökéletesen gondoskodik a családról, de csak azért nem veszik be a „népszerűek” klubjába, mert a sztereotípiák miatt ítélték meg. Biztos az sem ismeretlen senkinek, hogy szégyenében elásná magát. Ugye, hogy mind ismerősen hangzik? Pont ezek miatt annyira fantasztikus ez a regény, mert minden történet olyan ismerős. A mágikus realizmus pedig egy ad egy pluszt egészhez.

Több novella is a kedvencemmé vált, de ami igazán sokat segített a lelki világomon az A nő, akit elnyelt a padló, és odalent találkozott egy csomó nővel címet viseli. Egy elég magabiztos embernek mutatom magam, de nagyon sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben elsüllyednék szégyenembe, mikor kínos dolog történt velem. Volt, hogy napok után is azon kattogtam, hogy jajj, de ciki volt, közben pedig már a környeztem rég túllépett az ügyön. A novella elolvasása után rájöttem, hogy mindenkivel történnek ilyen apróságok, de nem kell belőle elefántot csinálni, hiszen akkor folyamatosan annak a bizonyos gödörnek az alján lennék, amibe elsüllyedtem. Ehelyett inkább arra kell koncentrálni, hogy miként léphetnék túl, és éljem tovább az életet. Emiatt is lett ez a kedvencem.

Összességében nagyon élveztem olvasni, sok novella felnyitotta a szemem a nyilvánvalóra, de ahogy az lenni szokott: egy külső személő szembesít a legjobban a hibákra. Ezeknél a novelláknál is így volt Persze volt olyan, ami annyira nem fogott meg, de a többségét imádtam.

Ajánlom azoknak, akik:

MINDENKINEK!

Értékelésem: 5/ 5 csillag

Kedvenc karakter(ek): a nő, aki láthatatlan volt, és a nő, aki elsüllyedt egy gödör aljára
Kedvenc jelenet(ek): -
Kedvenc idézetek:

„– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.

Read More

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Fülszöveg:

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.

Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.

Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Könyv információk:
Kiadó: Athenaeum
Eredeti megjelenés éve: 2006
Magyar megjelenés éve: 2010
Oldalszám: 358 oldal
ISBN: 9789632930404
Fordította: Hussami Péter

Véleményem:

A történetet remekül összefoglalja a fülszöveg. Adott egy erős személyiségű, kitartó, felnőtt nő, Sandy Shortt személyében, és egy összetört, öccsét elvesztő és kereső férfi, Jack Ruttle. Ebbe a könnyed, mégis szívbe markoló, történetben a kettejük életét ismerjük meg. Nagyon tetszett a történetben, hogy két síkon játszódik.

A világ, amibe Sandy belecsöppen, számomra nagyon tetszetős volt. Bele is gondoltam, hogy mi lenne, ha én tűnnék el és egy ilyen helyen találnám magam. Persze először kétségbe lennék esve, hiszen a családom miatt aggódnék, hogy velük mi van, hogyan élik meg a fiam anyjuk eltűnését. Persze, ahogy telne az idő, biztos megszoknám, hisz van jó dolog is ebben a világban. Ilyen például, hogy nem használnak pénz, mivel itt nincs értéke neki. Az itt tartózkodó emberek falukban laknak, és mindent magunknak teremtenek meg: az élelmet, a törvényeket, a boltokat, az oktatás és minden egyebet. Az olyanok, akik már évtizedek óta itt élnek, új családot alapítottak, ez nem azt jelenti, hogy elfejeltették a régi életüket, de túl kellett lépni a nehéz időszakon. Ha én lennék ilyen helyzetbe, biztos, hogy jó sokáig begubóznék magamba, attól függetlenül, hogy egy elég barátkozós személy vagyok.

Az itt élő eltűnt személyeket mindig körbeveszik a hangok és illatok. Ezek mind azok az emlékek, amiket a nem eltűntek világában élők elfejtettek, mikor próbálnak visszaemlékezni az eltűntekre. Ha én hallanám meg a hangom, vagy megérezném az illatom, akkor biztos, hogy sírva fakadnék. Nem tudom, hogy miként dolgoznám fel, hogy elfejtettek a fiam vagy éppen a férjem. Viszont, akik itt élnek hosszú ideje, már meg tanultak ezzel élni, mégis nagyon erősnek kell maradniuk, mikor meghallják/megérzik a sajátjukat.

Sandy ebben a világban azonban nem tud beletörődni a sorsába, nem hajlandó megvárni, míg meghallja saját hangját a levegőben és próbál innen visszakeveredni az ő normális világába. Itt előjön a kényszerbetegsége, hogy mindenképp megtalálja a kivezető utat, annak ellenére, hogy mindenki azt hangsúlyozza neki, hogy innen még senki és semmi nem tűnt el, hiszem ez a talált tárgyak és személyek országa. Mikor pedig már kezdi megszokni a dolgokat, furcsa dolgok kezdenek történni, ami nem csak az ő, hanem az egész falu életét kizökkenti a kerékvágásból. Ez a különös dolog, pedig sikerül neki abban, hogy elérje a célját, hogy visszatérjen.

Amíg Sandy a saját dolgával küszködik odaát, addig Jack is próbálja magát hasznossá tenni a normális világban. Róla egyébként nem tudok túl sokat írni, mert folyamatosan ugyanazokat a köröket futotta az egész történetben, csak éppen a keresett személy változott. Próbálja megtalálni öccsét, aki egy éve eltűnt, minden nyom nélkül. Már mindenki lemondott arról, hogy valaha is megtalálják, Jack azonban nem. Az öcsike eltűnése pedig a kapocs Sandy és a férfi között. Mivel Sandy eltűnt személyeket kereső magánnyomozóként dolgozik, nem is volt kérdés, hogy egy idő után eljut hozzá Jack. Aztán Sandy nem jelent meg a találkozóhelyen, és már meg is van a bonyodalom. Míg Jack Sandyt keresi, addig Sandy a kiutat. Végül minden a helyére kerül, és megbékél a sorsával. Persze ez nem ennyire egyszerűen, mert közben megismerjük mind a kettejük hátterét, hogy mit miért csinál.

Néha elvesztem a sok részletbe, ezt inkább negatívumonként éltem meg, mert kizökkentett az olvasásból, mikor épp egy nyomozós, keresős részt olvastam, aztán hirtelen jött egy visszaemlékezés. Olyankor sokszor volt olyan érzésem, hogy mi van? ez meg hogy került ide, és sajnos vissza kellett olvasnom, hogy újra elkapja a fonalat. Ettől eltekintve kellemes olvasmány volt, szerintem többször is el fogom olvasni.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Sandy, Mr. Burton
Kedvenc jelenet(ek): minden, ami a talált tárgyak országában játszódik
Kedvenc idézetek:
„Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk oda eléggé.”

„Kuncogás, sziszegés, horkantás, nevetés hangját sodorta a fülünkbe a szél mindenfelől. A szellő különféle illatokat hozott: a gyerekkori otthon elfelejtett illata, vagy a konyháé egy nap sütés-főzés után. Egy csecsemő illata, amit az anyja elfelejtett, ahogy a gyerek szép lassan felnőtt, babapúder, testápoló, édességillatú bőr. A kedvenc nagyszülők ódon, dohos illata: a nagymama levendula, a nagypapa szivar, cigaretta, pipa. A letűnt szeretők illata: édes parfümök és arcszeszek, reggeli lustálkodások, és az a megmagyarázhatatlan illat, amelyet az ember hagy maga után, ha kilép a szobából. Egy ember illata van olyan értékes, mint az ember maga.”

„Ez volt a különbség belső béke és külső háború között, a tagadás és annak átmeneti beismerése között, hogy nagyon szeretnék ugyanolyan lenni, mint a többiek.”

„– Igen, de nem fogsz mindenre visszaemlékezni, és nem fogsz mindent megtalálni. Szóval, amit így elveszítesz, például egy másik ember illata vagy érintése, az arcuk vagy a hangjuk emléke, nos, az mind itt köt ki.

– Elég bizarr – ráztam meg a fejem. Fel sem bírtam fogni.

– Elmondom úgy, hogy nagyon könnyen megértsd. Az életben mindennek megvan a helye. Ha valami elhagyja a helyét, akkor valahol máshol fog felbukkanni.”

„Véletlenül kerültünk ide? Hibát találtunk a Teremtésben, vagy valami fekete lyukat a Föld felszínén? Vagy ez a jelenség mindig is normális része volt az életnek, csak a századok során senki nem beszélt róla? Vajon tényleg eltűntünk, elvesztünk, vagy ellenkezőleg, megtaláltuk a valódi otthonunkat, és éppen a másik, „normális” életünk volt tévedés? Esetleg megtaláltuk a nyugvópontját, a kikötőjét mindazoknak, akik az életben kívülállónak érzik magukat?”

Read More