Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Könyvinformációk:

Kiadó: Maxim Kiadó
Eredeti megjelenés: 2015
Hazai megjelenés: 2015
Oldalszám: 430 oldal
ISBN: 9789632616575
Fordította: Kocsis Anikó

Véleményem:

"Én
most
darabokban vagyok."

Ez volt az első gondolatom, mikor végeztem a könyvvel. Napokig nem tértem magamhoz, annyira összetörtem. Nem egy happy end könyv, mégis annyira gyönyörű. Nálam ez lett az év könyve, mert elég csak a borítót meglátnom rögtön sírhatnékom van. Szóval remélem sikerül Nektek átadnom ezt a csodálatos történetet úgy, hogy kedvet kapjatok hozzá!

Theodore Finch egy különc srác a középiskolában. Mindenki kerüli, mert úgy gondolják, hogy problémás, mert verekedésekbe kerül, kicsit depresszív, így néha csak úgy eltűnik, ellóg az iskolából, sőt az élet elől. Erről csak annyit tudunk meg, amennyit ő is elmond, hogy alszik. Ez kisebb nagyobb intervallumokba szokott előfordulni nála, és sosem lehet tudni, hogy mi váltja ki vagy mi ébreszti fel újra. Engem mégis nagyon megfogott a karaktere. Imádtam benne ezt a sok különcséget, hogy meri vállalni önmagát és nem asszimilálódott be a középiskolai hierarchiába. Picit magamra is ismerem benne, lehet ezért is éreztem magam annyira közel hozzá.

Ezzel ellentétben Violet Markley egy népszerű lány, akinek szinte minden tökéletes az életében, szinte. Mióta elveszette nővérét azóta kifordult önmagából és kissé visszahúzódó lett, bár barátai mellette álltak. Visszaszámolta a napokat, hogy mikor szabadulhat a középiskolából és a városból, mert minden emlék a tragédiához kötötte. Talán ezért is gondolta úgy, hogy nem várja meg, és tesz egy átgondolatlan dolgot. Szerencséje volt azonban, mert pont Finch is hasonló módon lépni akart valamerre, nos, ő arra amerre már oly sokszor megpróbálkozott: a túloldalra. Igen, mind a ketten öngyilkosok akartak lenni. A sors azonban közbeszólt és inkább egy szerelmet adott nekik halál helyett. A kapcsolatuk hol az egekben szárnyalt, hol pedig a pokol bugyrait járta meg. Mégis kitartottak és erősítették egymást. Imádtam, hogy mind Violet, mind Finch szemszögéből megismerhetjük a dolgokat. Azt viszont sajnálom, mikor már csak Violet mesél nekünk. Nagyon nehéz elengedni ezt a történetet, mert annyira valós és keserédes, hogy belemászik az ember fejébe és folyamatosan ezen gondolkozik, hogy mi lett volna ha…? Mi lett volna, ha Finch elfogadja Violet szerelmét, mi lett volna ha, Violet nem vesztette volna el szeretett nővérét? Valószínűleg, akkor sose kaptuk volna meg ezt a gyönyörű egyben keserű történetet a kettejük szerelméről!

Értékelésem: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Theorode Finch
Kedvenc jelenet(ek): a földrajz feladat, Finch kis galaxisa
Kedvenc idézetek, amiket most különleges módon osztok meg veletek. Készítettem egy képet ezekkel a kedvenc idézetekkel post it cetlikre, mivel ezeknek is fontos szerepe van a könyvben.

Read More

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Kercsmár Bella Noémi: A varázsló lehelete + Interjú

Fülszöveg:

A varázsló, amerre megy, felkavarja az álló levegőt. 
Nyomában minden lehetséges emberi érzelem feltámad 
poraiból. Istenek és emberek, élők és holtak egyaránt 
megküzdenek úgy egymással, mint önmagukkal.

Mese felnőtt embereknek, akik elszakadnának a 
valóságtól, hogy megérthessék azt.

Válasz a kérdésre, hogy elég-e egy örökkévalóság ahhoz, 
hogy megértsük a körülöttünk lévő világot.

Könyv információk:

Kiadó: Underground
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 298 oldal
ISBN: 9789631222623
Innen tudod megrendelni

Véleményem:

A Moly közösségi oldalon találtam erre a könyvre, az utazókönyvek között. Az utazókönyv egy olyan könyv, hogy a tulajdonosa indít egy könyvet, és így akit érdekel, elolvashatja. Nos, ezt a könyvet, maga az írónő indította el, és hozzám is eljutott ez által. Nagyon boldog voltam, hogy elolvashattam egy ilyen csodás könyvet!

Az üvegpiramis

A gyönyörű borító miatt figyeltem fel erre a gyönyörű könyvre, mert annyira szép és kidolgozott, hogy nem mindig látni ilyen szép munkát. Fő motívuma az üveg piramis, ami ugyan csak a történtet elején szerepel mégis nagy változások elindítója. A havas tájtól pedig rendesen fázom, mikor ránézek. Így ez is telitalálat, hisz a télnek, a fagynak is jelentősége van a könyvben.

Azért írtam már többször, hogy csodálatos és gyönyörű, mert az írónő olyan szépen kihasználja a magyar nyelv csodálatos szófordulatait, hogy mást nem is lehetne rá mondani. Bele tudtam magam élni az összes környezetbe és történetbe, ami benne van a könyvben, még akkor is, mikor az nem volt a legkellemesebb. De szerintem ilyen egy jó könyv.

Az elején nehezen rázódtam bele, mert több szemszögből íródott azonban és mi csak külső szemlélők vagyunk, egy narrátor által ismerhetjük meg, Fierce, Nima, Félix,és Ayin történetét.
Az összes karakter nagyon élőre sikerült, nem lehetett senkire sem mondani, hogy kifejezetten jó, vagy rossz. Talán pont ezért lehet rájuk mondani, hogy igazán emberiek lettek. Kivétel ez alól Ayin az egyetlen olyan karakter a regényben, aki tipikusan rossz. Egyszer egy ember, Fierce megkereste, hogy tanítsa meg varázsolni, amit Ayin vállalt is. Aztán mikor a varázsló ráunt a tanítványára, szórakozásból bezárta a jégbörtönbe. Később Félix és Nima a két jó barát felkereste Ayint, hogy segítséget kérjenek tőle, mivel Nima menyasszonya a jégpiramisba lett bezárva. Ayinnak nyoma veszik, miután segítsége csak rontott a helyzeten, ezért mindenki meg szeretné találni őt, aki ezt művelte velük. Közben persze pár bonyodalommal is találkozunk, ami elszakítja Nimát és Félixet egymástól.

Vándorlásaikat néha laposnak éreztem több akció jó lett volna bele. Azonban nagyon jó leírásokat kapunk a tájról, hogy merre járnak és hogyan élnek. Félix az elszakadás után sok dologgal küzdött. Nem csak az élelem megszerzés volt számára nehéz feladat, hanem hogy megmaradjon az emberi énje is és nem egy eszement zombi legyen. Ezért az élni akarásért szerettem meg nagyon a karakterét. A túlélésben segítette egy másik varázsló Seraph, aki a legjobbkor talált rá. Eleinte nagyon unszimpatikus volt számomra Seraph, talán azért mert Ayin egy velejéig romlott ember, így beskatulyáztam szegény Seraphot is ebbe a szerepbe. A könyv végére viszont nagyon megkedveltem, mert valóban bebizonyította, hogy kedveli Félixet.
A történetnek a vége eléggé nyitottra sikerült, legalábbis bennem elég sok kérdés hagyott. Erről és még sok egyéb dologról faggattam az írónőt. Lentebb meg is találjátok a vele készült interjút.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Félix, Seraph
Kedvenc jelenet(ek): Nima és Fierce beszélgetése, mikor még a jégpiramis állt, a jégpiramis összeomlás, Félix vívódásai
Kedvenc idézet(ek):
„– Jóéjszakát akartam neked kívánni. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem alszunk.
– Te bolond…”

„A két vándor ekkor még nem tudta, hogy az út, melyen haladnak, előre meg van írva számukra.”

„– (…) Hogy beszélhetsz olyasmiről, ami nincs? Ha egyszer valaki vagy valami létezik, hogy tűnhet el nyom nélkül…?
– A nyom benned van.”

„Jobb-e hinni, hogy a cél kapujában jársz, s úgy meghalni, mintha egyáltalán nem is adatott volna lehetőség?”

- Azt mondják mindenható vagy.
- Említettem már egyszer-kétszer, de lehet, hogy többször is, hogy hatalmam nagy, de nem mérhetetlen.
- Akkor miért beszélik ezt rólad a faluban? Még a nagyapám is állította, ha akarnád, a világ a feje tetejére is állna.
- Az emberi képzelet legalább oly csavaros, mint a ravaszak észjárása, s a pletykák szövevénye. Színeket ragad, s ami megtetszik neki, azt szebbre varázsolja, mint a naplemente. Így keletkeznek a legendák is, legyen szó istenekről, hősökről, vagy varázslatos lényekről.”

Interjú:

Kercsmár Bella Noémi

Szia Noémi! Köszönöm először is, hogy vállaltad, hogy válaszolsz pár kérdésemre. Te vagy az első, akivel interjút készítek, szóval nézd el nekem a sablonos kérdéseket, mert még bele kell jönnöm. Vágjunk is bele!

1.      Miért kezdtél el írni?
Mert elsőben muszáj volt megtanulnom :D Komolyabban kamaszkorban kezdtem el foglalkozni vele, 14 éves korom körül. Az első műfajom a fanfiction volt (mi más), mert azokról a szereplőkről, akiket én kedveltem, senki nem írt, főleg nem magyar nyelven. Megteremtettem hát magamnak.

2.     Ki tervezte ezt a gyönyörű borítót?
Rückert Levente illusztrátor készítette, akit kedves egyetemi barátom bátyjaként ismertem meg. Az órák közti szünetben jártunk fel teázni hozzájuk, ott láttam először a rajzait, és már akkor elképzeltem, hogy ő készíti majd el a borítómat.

3.     Miért A varázsló lehelete lett a címe?
A varázsló (az első) Ayin, aki amerre megy, mindenhol nyomot hagy. Sokszor a levegőben érezni már, hogy ott járt. Ez lenne a varázsló lehelete, ami az egész történetet mozgatja, és amíg Ayin lélegzik, a történet sem érhet véget.

4.     A történet vége elég nyitott maradt. Volt ennek különösebb oka és talán várhatunk folytatást?
Szeretem a kérdéseket. Felteszem őket az olvasónak :) Folytatás nem várható, ahogy az élet ez a történet is csavarodhat erre is, arra is.

5.     Hogy születtek a karakterek? Van olyan ember, akiről mintáztad?
Ritkán használom fel egy az egyben a személyes ismertségeimet. Ha van egy nagyjábóli elképzelésem a karakter személyiségéről, akkor már nem kell gondolkodnom rajta, ő csak cselekszik magától abban a helyzetben, amibe belehelyezem.

6.     Ki a kedvenc karaktered a könyvből és miért?
Mindig bevallom, hogy elfogult vagyok a szereplőimmel, nagyon szeretem őket, néha egészen beleesek egyikbe-másikba. Írni nem is lehet másként, csak ha azonosulsz a szereplőkkel, így pedig olyan mélyen ismered meg őket, ahogy kevés valós személyt. Mi sem természetesebb, minthogy beleszerelmesedtem Fierce-be (már túl vagyok rajta, köszönöm). Személyes kedvencem viszont Félix, mert bármilyen ironikusan is hangzik, őt találom a legemberibbnek.

7.     Van példaképed, vagy valaki, aki hatással van az írásodra?
Nem is tudom, hogy van-e olyan, aki olvasta Vavyan Fable műveit és nem érzi a hatásukat. Nem szeretném őt másolni, csak az ő öntudatos hozzáállásával szeretnék élni és alkotni. Egyébként minden olvasmányélményemmel igyekszem bővíteni az eszköztáramat, szeretem megfigyelni hogyan, írnak mások.

8.     Gondolkozol esetleg egy következő regényen?
Ami azt illeti, nem gondolkodom rajta, hanem a végét írom. Idén már sajnos nem kerül kiadásra, de 2017-et ezzel szándékozom indítani. Egy kicsit könnyedebb hangvételű szórakoztató regényről van szó, de szintén a fantasy berkeiben.

Nagyon izgalmasan hangzik, hogy egy újabb fantasy könyvet kaphatunk tőled! Kíváncsian várom a következő regényedet, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan fantasztikus lesz, mint A varázsló lehelete! Köszönöm szépen a válaszokat, úgy gondolom sok dolgot tudtunk meg rólad is és a könyvedről!

Read More

12 napos blogger kihívás - 8. nap

12 napos blogger kihívás - 8. nap

8. nap: Részletek a bakancslistámról

Nincs igazán olyanom, hogy bakancslista, nem is nagyon gondolkoztam eddig rajta. Általában a mában élek, és néha a másnapot is nehezen szervezem meg, nemhogy a bakancslistám! Viszont csak azért is most összeszedek párat

1.  Élni: mégpedig úgy, hogy ne kelljen senkinek se megfelelni.

2. Beszerezni és elolvasni az összes olyan könyvet, amit nagyon szeretnék: nem hiányozhat szerintem egy moly életéből sem.

 3. Bungee jumping vagy ejtőernyős ugrás: magától a repüléstől félek, még a gondolatától is kiver a víz, mégis egy kis szabadesés nagyon vonz. Nagyon jó lehet érezni, hogy olyan, mintha repülnél és mindenki olyan kis picike.

4. Bekerülni a könyviparba: nem, mint író, mert nem sok kreativitásom van az íráshoz. Inkább valami háttér munkára gondoltam.

5. Utazgatni: jó lenne pár helyre eljutni mielőtt meghalok. Ezek között ott van Anglia, USA, Mexikó, Svédország, Thaiföld.

Hát, ennyi jött össze. Ha valami eszembe jutna, akkor majd bővítem.

Read More