Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes
faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl
azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a
lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú
varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban
szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a
kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb
barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és
senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány
eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden
megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a
sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és
mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A
varázslók szerzője
Könyvinformációk:
|
Kiadó: GABO Kiadó
Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 488 oldal ISBN: 9789634062233 Fordította: Heinisch Mónika Sorozat: - Függővég: nem |
Véleményem:
Mikor tavaly megjelent,
akkor nagyon rá voltak kattanva erre a könyvre, minden véleményt elolvastam, és
csupa pozitív dolgot kaptam. Aztán megkaptam az első molyszülinapom alkalmával,
körbeujjongtam, megszagolgattam, és feltettem a polcra. Egy évig hozzá sem
nyúltam és már kezdtem rosszul érezni magam, hogy nincs időm elolvasni pont azt
a könyvet, amiért a nyálam csorgattam. Aztán jött a Mini-Könyvklub fantasy
fordulója, ahol ez lett a júliusi közös olvasmány. Úgy örültem neki, mint majom
a farkának, mert így egy év után végre kénytelen voltam elolvasni. Amit pedig
kaptam, az teljes mértékben az volt, amit vártam. A többiek véleménye ITT olvasható.
A Rengeteg engem
teljesen magával ragadott és foglyul ejtett. A történet pörgős volt, amit
nagyon élveztem és nem maradt bennem semmilyen hiányérzet olvasás után. Vagyis
maradt, de az amiatt van, hogy képes legyek elengedni a történetet. Belém is
gyökeret vert, és nem akarom elengedni.
A
történetben megismertem Agnyeskát, a 17 éves lányt, akit
elragad a Sárkány, hogy magával vigye a tornyába. Először nagyon nem jöttek ki
jól, de az idő múlásával egyre jobban elviselték egymást. Sárkány varázsolni
tanította Agnyeskát, Agnyeska pedig egy kis emberséget próbált belenevelni a
varázslóba. Ez ment addig a pontig, amíg Agnyeska legjobb barátnőjét, Kasját
nem vitte magával a Rengeteg. Kasja anyja pedig Agnyeskától kért segítséget,
hogy hozza ki onnan.
Imádtam az egész történetben a sötétséget, és szomorúságot, vagyis magát a Rengeteg. Az írónő egy fantasztikus világot teremtett ezzel a gonosz Erdővel és a maga szörnyű teremtményeivel. A kedvenc részeim is azok voltak, mikor a Rengetegről olvashattam és tudhattam meg minél többet. A végén pedig mikor fény derül az igazságra az Erdőről és a romlottságáról akkor csak pislogtam. Mindenféle elképzelésem volt a benne élő gonoszságról, csak éppen azt nem feltételeztem, amit kaptam.
Ami hibát fel tudok róni
a történetnek az a szerelmi szál. Mikor az előjött, akkor csak ennyit tudtam
kérdezni: de miért?! Számomra teljesen felesleges volt, anélkül is fantasztikus
a könyv.
A
karakterekből annyit ismertem meg, amennyi a cselekményhez
kellett. Nem is nagyon emlékszem, hogy végbemenő leírásokat kaptam volna egy
egy személyről. Mindig csak a lényeget tárta elém az írónő. Ennek néha örültem,
máskor pedig bosszankodtam miatta, mert volt egy két olyan személy, akiről több
dolgot szívesen megtudtam volna. Ezek a személyek pedig a kedvenceim: Alosa és
Sárkány. Alosa egy nagyhatalmú boszorkány, aki a királyi udvarban fegyvereket
készített, amit mágiával kovácsolt. Nagy segítsége volt Agnyeskának, amíg a
királynál tartózkodott. Sajnos tényleg csak az alapinformációkat tudtam meg róla,
pedig szívesen olvastam volna még a múltjáról és hogy mi történt vele a nagy
csata után.
A másik kedvencem
Sárkány volt. Végig egy mufurc, magába zárkózó embert kaptam, és pont emiatt
tetszett meg. Mindig többet és többet akartam róla tudni, csakúgy, mint
Agnyeska. Imádtam a kettőjük kapcsolatát, hogy mindig csipkelődtek egymással,
és mégis képesek voltak tökéletesen együttműködni, mikor arról volt szó.
A borítót imádom,
fantasztikus lett a magyar kiadás. Viszont utánanéztem még a többinek is, és
találtam még egy párat, ami igazán magával ragadó. Nekem a kedvencem az
eredeti, vagyis az angol lett, hiszen azon minden rajta van, ami a történetben
kulcsszerepet kap.
Spanyol borító |
Angol borító |
Francia borító |
Román borító |
Horvát borító |
Német borító |
Összességében egy
sodró lendületű cselekményben gazdag történetet kaptam, és a hibái ellenére is
imádtam.
Ajánlom azoknak, akik szeretik:
- a
sötétebb történeteket,
-
bírják a kissé borzongatóbb jeleneket,
- a nem
várt csavarokat a történet végén,
- a
kissé fanyar humort,
- a
fantasy műfajt, mert ez egy gyöngyszer közöttük.
Értékelés: 5/4,5
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:
Kedvenc karakter(ek): Alosa, Sárkány
Kedvenc jelenet(ek): a Rengeteggel való harcok, Agnyeska és Sárkány beszélgetései, a varázslások
Kedvenc idézetek:
„– Nem… ugye nem…?
– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány.”
„Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.”
„– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?”
„A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson.”
„Dalolva áramlott ki belőlünk a mágia, erőfeszítés nélkül, akár a hegyoldalon lezubogó patak.”
„Úgy imbolyogtunk a szekér hátuljában, mint gabonával teli zsákok. A kerekek nyikorgására minden háborús ballada felidéződött bennem, amit valaha hallottam, és a lovak patájának kopogása szolgáltatta hozzá a ritmust. Bizonyára minden történet ugyanúgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőről, de ezt a részt már senki sem énekelte el.”
„– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.”
„Ha van varázserőm, akkor azt azért kaptam, hogy megvédjem őket. A családomat, Kasját, az ágyban durmoló két kis hercegi utódot, és mindenki mást, mindenki mást, aki a Rengeteg árnyékában élt.”
A képek a moly.hu, és a Pinterest táblámról származnak.