2017-07-15

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)


Fülszöveg:
Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyvinformációk:
Kiadó: Animus Kiadó
Eredeti megjelenés éve: 2016
Hazai megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 312 oldal
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Sorozat: Harry Potter
Függővég: nem

Véleményem:
Ez egy színdarab, úgy is kell olvasni. Nem fog az ember kapni semmilyen mélyen szántó leírást, hogy kiderüljön, hogy mi hogy néz ki. Teljesen felesleges is, mert az, aki ezt olvassa már ismeri a Harry Potter világot annyira, hogy tudja hogy néz ki a Roxfort, a tanárok, a házak milyen színekből állnak és mik a jellemzői. Én annyira nem szeretem a Harry Potter könyveket, mikor mindenki azt bújta én nem, mert akkoriban nem fogott meg. Most pedig igazából már feleslegesnek találom, de az első két részt elolvastam. Inkább a könyvből készült filmért rajongok, tudom, az nem ugyanolyan, de ez van. Ahogy említettem a Harry Potter könyvek nem vonzanak, kivétel ez a könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi is lett Harryval és a kis bandával 19 évvel a roxforti csata után. Az pedig még jobban tetszett, hogy nem regény formában tehettem ezt meg, hanem színdarabként.
A történetet úgy is értettem, hogy nem olvastam a könyveket, mert nem adott olyan információt, amit csak a könyvet olvasók tudnak. Az egész mű Albus Potterről és Scorpius Malfoyról szól. Igazi jó barátok, akik már az első Roxfortba vezető úton megtalálták egymással a közös hangot. Mind a ketten szenvednek a nevük miatt, lehet ez a legfőbb oka annak, hogy annyira egymásra találtak vagy talán, hogy Scorpiusnál volt cukorka. Harry és Albus kapcsolata viszont nem a legjobb, és ennek nem csak az az oka, hogy Albust a Teszlek süveg a Mardekár házba tette. Igazából nem jöttem rá, hogy miért nem jöttek ki, talán amiatt, hogy Albus úgy érzi, hogy hasonlóan hősnek kell lennie, mint apjának, és ez megpecsételte a sorsát, mikor nem jött neki össze. Aztán meghallott beszélgetést apja és Cedric Grigory apja között, amiből úgy gondolta, hogy Cedricnek élnie kéne, hiszen ő volt a „másik”.
A kis Albus pedig a fejébe veszi, hogy megpróbálja megmenti Cedric életét egy időnyerő és kettő barát segítésével. Scorpius először ódzkodik tőle, mivel a múltba bármilyen módon való változtatása nagy kihatással lehet a jövőre. A másik segítség egy Delphi nevű boszorkánytól érkezik, aki sok tanáccsal ellátta a fiúkat az egész küldetés alatt. A fiúk többször sikerrel jártak, de mindig olyan jövőképet kaptak, amik borzasztóak voltak. Aztán történt egy kis baleset, és minden rosszul sült el. A történetben nagyon tetszett, hogy több idősíkon játszódik, és a végeredményt is mindig láttam. A legszörnyűbb az volt, mikor visszakerültek 1981-be Godric’s Hollowba és sok titokra fény derül.
A karaktereknek azokat a tulajdonságait ismertem meg, amik a cselekményhez fontosak voltak. Harry, Hermione, Ginny, Ron és Draco is feltűntek a régiek közül, akik próbálták a helyes útra terelni csemetéjüket. Néha ez sikerült, néha viszont pont az ellenkezőjét váltották ki a gyerekekből. Albus egy nagyon depresszív és magányos kisgyerek egészen addig, amíg össze nem barátkozott Scorpiussal. Volt köztük egy különös kapcsolat, amit nem igazán tudtam hova tenni. Mikor elválasztották őket egymástól, akkor mind a ketten majd belepusztultak. Szóval egy kicsit talán több volt közöttük, mint barátság. Viszont Scorpius sokszor emlegeti, hogy Rose Granger-Weasley milyen csinos és hogy jó lenne ha a felesége lenne. Scorpius tetteiben pedig azt lehetett észrevenni, hogy Albushoz is vonzódik egy kicsit. A két fiút többször próbálták elválasztani egymástól, de később a szülők megbánták a tiltást. Aztán jött egy idősebb lány: Delphi.
Delphi az elején nagyon szimpatikus, és segítőkész személy, aki látszólag csak a jót szerette volna a fiúknak. Scorpius viszont végig gyanakodott a nőszemélyre, valami miatt neki sosem volt szimpatikus. Ennek sokszor nem tudom mi volt az oka, talán valami belső hang. Számomra elég megdöbbentő dolgok derültek róla ki a későbbiekben, ami miatt a fiúk bajba is kerültek.
Összességében nekem nagyon tetszett mind a történet mind a kivitelezés. Mikor megjelent azt hittem, hogy csak egy újabb bőrt akarnak lehúzni a sorozatról, de végül egy jó kis történet kerekedett ki belőle.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a Harry Pottert, és kíváncsiak arra, hogy mi lesz a sorsa Harryék és a többiek utódainak. Illetve azoknak, akik nem éppen egy magva regényre számítanak, hanem egy könnyed délutáni kikapcsolódásra. Akik szeretik a forgatókönyveket nekik is bártan ajánlom figyelmükben, mivel minden kritériumnak megfelelően az a mű.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Scorpius, Ginny
Kedvenc jelent(ek): az összes alternatív jövő
Kedvenc idézetek:
„ALBUS: Én tehetek az egészről.
GINNYI magához öleli Albust.
GINNY: Hát ez szép. Apád meg azt hiszi, hogy ő tehet mindenről. Micsoda egy páros vagytok ti!”
„ALBUS:(…)A történelemkönyvekben – javíts ki, ha tévedek, Scorpius – nem írnak arról, mikor és hogyan érkezett Voldemort Godric's Hollow-ba.
SCORPIUS és HERMIONE: Nem tévedsz.
RON: Szent szalamandra! Már ketten vannak!”
„SCORPIUS: De komolyan, kastélyfogság, végtelen büntetés meg minden, ettől teljesen magam alatt lennèk, de most semmi…Mit tudnak csinálni velem? Visszahozzák Vérszívó Voldi-Moldit, hogy megkínozzon? Ne már.”
ALBUS: Első kérdés: mit tudsz a Trimágus Tusáról?
SCORPIUS: Úh, kvízkérdések! Három iskolából három bajnok végrehajt három feladatot egyetlen kupáért. (…)
ALBUS: Hatalmas nagy kocka vagy, tudsz róla?
„SCORPIUS: A világ változik, és mi vele változunk. Jobb sorsom van ebben a világban, de ez a világ nem egy jó világ. És ezért nem akarok itt élni.”
GORON: Harry Potter.
HARRY: Örülök, hogy megismersz még, Goron.
GORON: Öregebb lettél.
HARRY: Igen.
GORON: De bölcsebb nem. Tilosban jársz.
(…)
HARRY: Eltűnt a fiam, Goron. Kérlek, segíts, hogy megtaláljam.
GORON: És itt van? A mi erdőnkben?
HARRY: Igen.
GORON: Akkor ugyanolyan ostoba, mint te.
A képek a moly.hu illetve a Pinterest táblámról származnak. 

2 megjegyzés:

  1. "Én annyira nem szeretem a Harry Potter könyveket, mikor mindenki azt bújta én nem, mert akkoriban nem fogott meg. Most pedig igazából már feleslegesnek találom, de az első két részt elolvastam."

    Azért érzed feleslegesnek, mert már nem bújja mindenki? Igaz, hogy a HP láz olyan értelemben véve lecsengett, hogy van egy generáció, aki ezen nőtt fel, és ők már ismerik, de a most tinivé cseperedő gyerekek még olvassák, mint egykoron mi, első generációs HP fanok, illetve azért még mindig óriási a rajongó tábora és sokat beszélnek róla. Ráadásul egy könyvet/sorozatot nem azért kell olvasni, mert mindenki azt olvassa. Vagy érdekel vagy nem, ez független attól, mennyire népszerű.

    "Kíváncsi voltam, hogy mi is lett Harryval és a kis bandával 19 évvel a roxforti csata után. Az pedig még jobban tetszett, hogy nem regény formában tehettem ezt meg, hanem színdarabként." Miért voltál rá kíváncsi, ha csak az első két kötetet olvastad, magát a roxforti csatát nem is, és magát a sztorit mélyrehatóan nem is ismered (ezt onnan gondolom, hogy nem olvastad mindet)? Illetve miért örültél külön annak, hogy színdarabként olvashatod? Ennyire szereted a színdarabokat? Vagy kifejezetten a HP nem tetszett regényben, és úgy gondolod, színdarabként jobban megfogott (volna)?

    Elnézést a sok kérdésért, nem kötekedni akarok, de tényleg érdekel, hogy miért így látod ezeket a dolgokat, és a posztban nem fejted ki ezeket, de nekem fúrja az oldalamat a kíváncsiság. :) Nagyon szeretem a HP-t, és máshogy látjuk a dolgokat, de ez nem baj, csak szeretném megismerni és megérteni az álláspontodat. :) Mert ha már írsz róla, akkor indokold is a miérteket. Remélem, nem bosszantottalak fel a kérdezősködésemmel, nem állt szándékomban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem bosszantottál fel egyáltalán :)

      "Azért érzed feleslegesnek, mert már nem bújja mindenki? Igaz, hogy a HP láz olyan értelemben véve lecsengett, hogy van egy generáció, aki ezen nőtt fel, és ők már ismerik, de a most tinivé cseperedő gyerekek még olvassák, mint egykoron mi, első generációs HP fanok, illetve azért még mindig óriási a rajongó tábora és sokat beszélnek róla. Ráadásul egy könyvet/sorozatot nem azért kell olvasni, mert mindenki azt olvassa. Vagy érdekel vagy nem, ez független attól, mennyire népszerű. "

      Én is az első generációhoz tartozom, akkor nem kötött le, nem hiszem, hogy felnőtt fejjel ugyanolyan élményeket tud adni, mintha gyerekkoromban kötött volna le. 2015-ben és 2016-ban elolvastam az első két részt, és nem éreztem, hogy szeretném folytatni.

      "Miért voltál rá kíváncsi, ha csak az első két kötetet olvastad, magát a roxforti csatát nem is, és magát a sztorit mélyrehatóan nem is ismered (ezt onnan gondolom, hogy nem olvastad mindet)? Illetve miért örültél külön annak, hogy színdarabként olvashatod? Ennyire szereted a színdarabokat? Vagy kifejezetten a HP nem tetszett regényben, és úgy gondolod, színdarabként jobban megfogott (volna)?"

      Azért voltam rá kíváncsi, mert a filmeket imádom, azért voltam rá kíváncsi, hogy mi történik velük 19 évvel később. Színdarabként azért tetszett jobban, mert nem volt benne felesleges leírás, amitől néha a falnak megyek, hanem tényleg csak a cselekmény volt a lényeg.

      Amúgy az a különös, hogy a legtöbb ismerősöm, aki nagy Harry Potter fan és az összes könyvet szinte kívülről fújja , azoknak nem tetszett ez a könyv. Gondolom, azért mert ők behatóbban ismerik a történetet és többet vártak a történettől. Míg én, aki csak a filmvászonról ismeri a történetet nem vártam olyan sokat, csak egy kis szórakozást, amit egy színdarab adhat :)

      Remélem, hogy megfelelően kifejtettem magam, ha pedig maradt még kérdésed, tedd fel nyugodtan ^^

      Törlés