Tommy Wallach: Kösz, hogy…

Fülszöveg:

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Könyvinformáció:

Kiadó: GABO Eredeti megjelenés: 2016 Magyar megjelenés: 2016 Oldalszám: 300 oldal ISBN: 9789634063278 Fordította: Gázsity Mila

Véleményem:

A Mini-Könyvklub harmadik fordulója miatt olvastam el, valószínűleg egyéb esetben nem is olvastam volna el. Viszont, így visszatekintve örülök, neki, hogy ez lett megszavazva, mert most ezzel a keserű történettel kevesebb lennék.

Vannak azok a könyvek, amiket leteszek és tudom, hogy mit írjak róla, ez nem az a fajta. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert annyi dolog van benne, amit érdemes lenne kiemelni, viszont, ha ezt mindet megteszem, akkor nagyon hosszú lenne az értékelés, illetve semmi olyan információ nem maradna, ami felkelti az olvasó figyelmét.

Kezdjük a történettel, hogy mi az, ami tetszett benne:

©    a nyitójelent, hogy egy hotelben ismertem meg a főszereplőket, egy eléggé furcsa helyzetben,

©    a tengerpart, mikor Zelda elmondja Parkernek az igazságot magával kapcsolatban,

©    az autópályán történtek, bár az kicsit sokkolt, hisz én nem lennék rá képes, de Parker életében előrelépés volt,

©    a Golden Gate híd, a legszomorúbb része az egész történetnek, nekem mégis megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszik.

Ami a szereplőket illeti, szinte mindet meg tudtam szeretni, de talán a legkiemelkedőbb Zelda volt. Nekem ő egy igazi rejtély, akit nem nagyon tudok hova tenni. Szerettem volna hinni neki, hogy minden, ami mond igaz, de valahogy én is úgy viszonyulok hozzá, ahogy Parker. Minden egyes kaland során egyre feljebb kúszott az a bizonyos hit-mérő. Imádtam benne, hogy képes volt felnyitni Parker szemét és megmutatni neki, hogy miért érdemes élni. Ami kissé ironikus.

Parker is egy kissé furcsa, lehet ezért is keltette fel az érdeklődését Zeldának, de lehet, hogy inkább az, ami a hotelben történt. Szegény gyerek egy kissé magába van zárkózva és úgy gondolja, hogy mindenki egy rakás szerencsétlenségnek gondolja, csak mert nem beszél. Persze kommunikál, de ezt főleg a naplóival teszi meg, amiből eddig 104 darabot teliírt. Ezekbe a naplókban nem csak másokkal beszélget, hanem a történeteit is leírja, amiket nagyon szerettem. Főleg, hogy az összesben Zelda szerepelt és nem lett egyiknek sem happy end a vége. Mikor Zelda ráveszi Parkert, hogy menjenek el egy buliba - amit a suli egyik tanulója tart - mindenki nagy örömmel fogadja. Talán ez volt az első lépés ahhoz, hogy Parker elkezdjen egy kicsit élni, és ne mindig a saját önsajnálatában dagonyázzon. Amit úgy gondol, hogy teljesen jogos, ha már elvesztette az édesapját, de jött Zelda és mindent más színben kezd látni.

Olvasás közben nekem végig Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni és Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó könyvek jutottak eszembe, mert bár egyiknek sem lett éppen vidám vége, mégis az egyik szereplő élete gyökerestől megváltozik. Szóval akiknek tetszett valamelyik könyv, szerintem ebben sem fog csalódni.

Értékelés: 5/4
Kedvenc karakter(ek): Zelda
Kedvenc jelenet(ek): kicsit följebb olvasható
Kedvenc idézetek:

„Inkább kezeljenek csudabogárként, mint jótékonyságra szoruló szerencsétlenként.”

„Mi volt a kedvenc időszakod… mármint a történelemben?– A ma – felelte Zelda. 
Nem, azt akartam kérdezni, hogy mikor volt a legjobb élni?
– Ma – hangzott a válasz. 
Ma? Egy átlagos novemberi vasárnap lenne a történelem legjobb pillanata?
– A legteljesebb mértékben. Véleményem szerint mindig épp most a legjobb élni.”

„– Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet? 
Pontosan ezt szeretem benne. Hogy az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesíteném meg a kávét?”

„Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna.”

„A „tökéletes” szóval mindenki jó dolgokra szokott utalni: egy hibátlan dolgozatra, egy félévre, amelyben egyszer sem hiányzott, egy maximális pontszámmal teljesített 180° Snowboarding menetre. Szerintem viszont akkor használjuk a legprecízebben, ha olyasmit írunk le vele, ami pontosan az, aminek lennie kell – még ha ez a bizonyos dolog elég szar is. Tökéletes reggeli szájszag. Tökéletes másnaposság. Tökéletes szomorúság.”

Többi Klubtag értékelése:

mrsp	AniTiger	wmagda
Vegazus	Orsi	k_annamaria
Vhrai	Dexter79	RóKaLány
Julcsi	Mariann	Gabi