Varga Bálint író,
újságíró. Könyvei megjelenése előtt is jelen volt a könyvszakmában, mint
fordító, szerkesztő illetve vezetett könyvkiadót is. 2005-ben megjelent az első
könyve, ami Magándetektívek címmel. Most viszont a 2015-ben megjelent könyve, a
Váltságdíj nélkül miatt kerestem fel, és kértem tőle interjút.
Mesélj egy kicsit magadról.
|
Képet készítette: Németh Dániel |
Ez mindig rázós kérdés,
talán a legrázósabb, ezért nem is tudom, hogyan feleljek. Történeteket mesélek,
amik érdekelnek, elszánt nyíltvízi úszó vagyok, nem különösebben zavarna, ha a
világon csak gyümölcs, tej és hal lenne, állandóan zenét hallgatok, most már
úszás közben is, lassan egy éve rollerezem, ezt a könyvet logopédus feleségem
segítségével, akkor még kilenc éves fiamnak/ról írtam. Van egy tetoválásom, a
lakáskulcsomon egy Lego Darth Vader-figura lóg, a slusszkulcson meg Batman.
Szemüveg nélkül nem tudok olvasni, de úszni igen.
Mikor és miért fogalmazódott meg benned,
hogy könyvet szeretnél írni?
Balázs Eszterrel, a
Kolibri főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogy nincs fiatalabbaknak szóló
krimi. Mármint magyarul. "Asszem, én tudnék egy ilyet írni. Akarod?"
Akarta.
Vannak írói szokásaid: zenét hallgatsz
közben, jegyzeteket készítesz, stb..?
Régebben mindig zene
szólt írás közben, a csend szinte megőrjített, aztán kezembe akadt egy könyv,
ami pont a kreatív munka új megközelítését tárgyalta, és azóta nem elég, hogy
zene nem szól, a netet is lecsapom, a telefont kikapcsolom, csak arra
koncentrálok, amit csinálok. Ha megunom, akkor vagy előszedem valamelyik
macskát az ágy alól, vagy ugrókötelezek egy kicsit. Az írásnak egy
szinopszissal állok neki, ha ez megvan, akkor egészen addig, amíg nem vagyok
készen a könyvvel, két dolgot csinálok: írok és úszom.
Miért pont a krimi műfajt választottad?
Mert ezt szeretem és
ismerem a legjobban. Tizennégy éves koromban vettem a kezembe az első krimit,
Raymond Chandler egy regénye volt, és azóta volt erős harminc évem, hogy
elolvassam azt is, amit nem volt érdemes, de ettől csak jobban szeretem a
műfajt, ráadásul jópár évig egy magánnyomozó iroda külsős munkatársa voltam, és
ez más fénytörésbe helyezte a krimit úgy általában, s ezt igyekeztem is
átemelni a regényekbe.
Még csak a Váltságdíj nélkül című könyvet
olvasta, de az Amit végleg kitörölnél című könyved is érdekel. Mind a kettő
könyvben magyar tinik szerepelnek.
Mi annak az oka, hogy nem hangzatos amerikai nevekkel és környezetbe helyezted
a történeted?
Igaz, hogy éltem
Amerikában, és nem ismeretlen számomra sem az ország, sem a kultúrája, sem a
lakói, hiteltelennek tartottam volna, hogy Philadelphia belvárosáról, vagy
elfeledett, poros texasi kisvárosokról írok, amikor ott van Budapest, meg ott
van az Alföld, ráadásul inzultusnak tartom, ha egy magyar szerző ilyen olcsó
módon akarja megszerezni olvasói figyelmét. Itt élünk, ez a világunk, ezeket az
embereket ismerem, ismerjük, hát róluk illenék írnom.
Doma, Max, Zoli és Zsófi. Ők azok, akik
köré épül mind a kettő történet, hiszen ők a főszereplők. Teljesen kitalált
karakterek vagy vannak olyan vonások, amiket mondjuk ismerősöktől kölcsönöztél
a szereplőknek?
Mondjuk, hogy mindegyik
szereplő kompozit: alakjuk egy részét kitaláltam, egy részét a mából vettem,
egy részét a tegnapból. Doma alakja egyszerre a fiam és egy általános iskolai
osztálytársam, akinek halála elég mély nyomot hagyott bennem. Zsófiban ott van
egy nagyon erős (és nem viszonzott) általános iskolai szerelem nyoma, meg egy
amerikai lány haja. Maxban pedig ott van a Veronica Mars c. kedvenc sorozatom
egyik szereplője. Sokféle anyagból gyúrtam őket össze.
Az illetők, akikről mintáztad a szereplőket
tudják, hogy egy részük megjelent a könyvben?
Én nem mondtam el
senkinek, hogy valamilyen formában benne van a regényben. Az is lehet, hogy
magukra sem ismernének, hiszen nagyon személyes benyomásokat őrzök róluk, olyan
szemmel láttam őket akkor és látom őket akár 20-30 év távlatából, hogy csak
számomra állnak össze koherens emlékké. A lány, akibe szerelmes voltam akkor,
talán nem is tudta, vagy ha tudta, elfelejtette, s talán már rám sem emlékszik,
bár akkori önmagára biztosan.
A krimi és a fiatalok elég messze állnak
egymástól véleményem szerint. Vagy rosszul gondolom? Szándékosan választottál
tiniket főszereplőknek?
Szerintem nem állnak
olyan messze egymástól, hiszen kölyökként én nekem szóló krimit akartam
olvasni, csak éppen nem volt, ezért voltam "kénytelen" az Albatrosz
meg a Fekete Könyvek sorozatokat olvasni. A krimi iránti érdeklődés
korosztálytól független, s ha valaki korán megszereti, akkor felnőttként is
olvasni fogja. S nem kell olyan messze menni, kölyökkoromban sorra adták a
tévében a nyomozós gyerekfilmeket. Sok korosztálybeli sráccal beszéltem, s mind
azt mondták, hogy a senkiföldjén ragadtak. Harry Potterből kinőttek, a kemény
krimik még nem nekik valók, a problémaközpontú könyvektől herótjuk van, hát mit
olvassanak? Ilyesmit. Nem feltétlenül az én regényeimet, de ilyesmiket.
Olvastam, hogy korábban dolgoztál
magánnyomozó irodában analitikusként és legális hírszerzőként. Az ottani
tapasztalatok segítettek abban, hogy megírd a könyved? Esetleg merítettél onnan
valamilyen ötletet a Váltságdíj nélkül sorozathoz?
Hogyne. Az a 3-4 hónap,
amit a könyv megírása közben velük töltöttem, nagyon intenzív időszak volt, ami
sok szempontból mély nyomot hagyott bennem. Az összes módszer, amivel a srácok
a könyvekben előre jutnak, mind gyakorlati tapasztalaton alapulnak, kipróbált
és működő eljárások, a legtöbbet magam is kipróbáltam vagy használat közben
megfigyeltem. Ahogy nyomoznak, technikai szempontból teljes egészében megállja
a helyét, ráadásul Tibi bácsi, a magánhekus létező figura, sőt Doma anyját is
egy nyomozóról mintáztam.
Mennyire volt nehéz vagy épp könnyű a
sorozat megírása? Amikor jött az ötlet, akkor minden cselekmény a fejedben volt
már, vagy írás közben jön meg jobban az ihlet?
Ritkán dolgozom
ihlettel, bár úgy is lehet, sőt kell, de nekem sokkal jobban fekszik az, hogy
megírt történetvázzal dolgozom, kidolgozott szereplőkkel. Nyilván vannak
pillanat adta helyzetek, amiknek nem akartam ellenállni. Kedvencem ezek közül
az orvosállat alakja, akit egyáltalán nem terveztem meg előre, de egyszercsak
megjelent a hülye motorján a turbánjával, és kész voltam a palitól. Orvosállat.
Mik a terveid az elkövetkezendő 5 évre?
Számíthatnak az olvasók újabb könyvekre?
Szeretném folytatni a
sorozatot, a következő rész főszereplője Zsófi, a sztori pedig elég meredek,
kényszerített prostitúció és emberrablás, öltönybe bújt farkasokkal és
farkasként harcoló srácokkal. Ezen felül októberben jelenik meg a Kolibrinél
egy kisebbeknek, 6-10 éveseknek szóló könyvem, Zsé és a haverok címmel, amit a
fiammal, a fiamról és a fiamnak írtam - tiszta öröm és szerencse, hogy másoknak
is tetszik.
Végül pedig az utolsó kérdés: Hány részesre
tervezed a Váltságdíj nélkül sorozatot?
A sorozatot négy
részesre tervezem, egy könyv jár még Zsófinak, és egy Maxnak.
Köszönöm szépen a
válaszokat. Várni fogom a Zsé és a haverok könyvet, mert fiaimnak még nem
olvastam/olvastunk krimit, így kíváncsi vagyok, hogy mit fognak hozzá szólni. Zsófi
történetének pedig külön örülni fogok, mert az ő személyisége volt a
legrejtélyesebb, ezért ő piszkálja a legjobban a fantáziámat.
Aki szeretné figyelemmel
kísérni Varga Bálint munkásságát megteheti a Facebook oldalán.