Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek (Mielőtt megismertelek 1.)

Fülszöveg:

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Könyv információk:

Kiadó: Cartaphilus Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2012 Oldalszám: 484 oldal ISBN: 9789632663852 Fordította: Lányi Judit Sorozat: Mielőtt megismertelek Függővég: nem

Véleményem:

A Mini– Könyvklub miatt olvastam el, különben lehet, hogy nem is adtam volna esélyt ennek a könyvnek. Általában nem szeretem a túlhypolt könyveket, így mikor szembejön velem, ki is kerülöm. Ez ennél a könyvnél sem volt másképp. Nem tudtam, hogy miről szól, mit várjak tőle, csak annyit, hogy minden ember nagyon szereti. Nos, én nem igazán jöttem rá, hogy ez miért is van így. Persze a végén én is egyetlenegy könnycseppet elmorzsoltam, de nem többet. Azt is a prológusban található levél miatt volt. Most viszont azt írnám le, hogy miért is nem tetszett a könyv.

Először is kezdjük a szereplőkkel. Van nekünk egy 26 éves Lújzánk  Louisa, aki egy kicsit kelekótya és biztos, ha az életben találkoznék vele, akkor messziről elkerülném. Nem szeretem az ennyire pozitv embereket, mert átragad rám a kisugárzása, és azt mondják, hogy magasról lehet nagyot esni. Szóval nem lennénk legjobb barátnők. Persze az szuper, hogy a könyv végére egészen megváltozik és elkezdi kicsit reálisabban látni a világot maga körül, és egy erős jellemfejlődés érezhető, azonban végig ott volt benne ez az idegesítő valami. Ami szimpatikus volt benne, hogy nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ő olyan, amilyen. Nem érdekelte, hogy furcsa ruhákba jár, ha nem az tetszik, akkor ő az fogja felvenni. Ennyi az össze pozitív tulajdonság, amit hozzá tudok kötni.

Lássuk a másik jó madarat, Willt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni vele és ez nem annak az oka, hogy nem éltem bele magam abba a helyzetbe, hogy mi lenne, ha én is tolószékbe kerülnék. Én egy nagyon optimista ember vagyok és nagyon nagyon sok munka és lelki erő kellene hozzá, hogy el tudjam fogadni a helyzetet. A sok szerető ember, aki körbevesz, biztos rengeteg erőt tudna nyújtani, és nem azt érezném, amit Will, hogy csak a gond van velem, hanem azt, hogy érdemes élni. Hisz azzal, hogy máshogy döntök, lehet, hogy a környezetem még jobban összetörne, mint attól a gondolattól, hogy tolószékbe kerültem. Szóval nem tudom elfogadni Will döntését, és nagyon haragudtam miatta. Lou sokat próbált neki segíteni, de mindentől elzárkózott, pedig lett volna lehetősége belátni azt, hogy érdemes élni. Sajnos Will ezt nem így gondolta és meghozta a legrosszabb döntést, amit szerintem ember el tud magával követni. Számomra ez egy önző döntés volt, de persze mindenki más gondol erről.

A történet. Hát, hát…elmegy. Voltak benne nagyon aranyos dolgok. Ilyen például Lou születésnapja, és az ajándék Willtől. Azon nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy az a mogorva, házsártos ember bárkire is figyel magán kívül. A többi esemény annyira nem váltott ki belőlem túl sok dolgot, mert mindig Will ellenállásába ütközött, és így nem tudtam úgy élvezni. Volt azonban egy másik jelenet, ami még egy könnycseppet is kicsikart belőlem. Ez a prológusban volt olvasható, de ez legyen titok, mert nem szeretném attól elvenni az olvasás élményét, aki még nem olvasta.

Azért még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ajánlom mindenkinek, annak ellenére, hogy nekem nem tetszett. Ez a könyv, mindeniből mást vált ki, ami egy nagyon fontos, hogy egyáltalán érzelmeket vált ki egy olvasóból. Belőlem a fentebb leírtakat.

Értékelés: 5/3
Kedvenc szereplő(k):  nem tudtam senkit megkedvelni
Kedvenc jelenet(ek): hangverseny
Kedvenc idézetet:

„Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakához - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások.”

„Először azt a ruhát vettem fel, amit magamban csak a „művészies öltözékemnek" neveztem, zöld kezeslábast, amelyet rávarrott borostyánszínű gyöngyök díszítenek. Úgy képzeltem, hogy a hangverseny látogatók biztosan eléggé művésziesek és feltűnőek. Amikor bementem a nappaliba, Will és Nathan rám meredtek. - Nem - mondta Will kurtán. - Az anyám venne fel ilyesmit - mondta Nathan. Sosem mondta, hogy Nana Mouskouri az édesanyja - mondta Will Nathannek. Visszamentem a fürdőszobába és hallottam, hogy mindketten kuncognak.”

„Rájöttem, hogy félek nélküle élni. Szívem szerint rákiabáltam volna: Hogy van az, hogy te tönkreteheted az életemet, de én nem szólhatok bele a tiédbe?”

„- Mondjak valamit? Akár egész éjszaka el tudtam volna nézni az arcát. A szeme ráncait. A pontot, ahol a nyaka találkozott a vállával. - Micsodát? - Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel.”

„Az mindig fura érzés, ha az embernek el kell hagynia a komfortzónáját.”

„Egyenesen a szívembe találtál, azzal, hogy képtelen vagy palástolni az érzéseidet. Sokkal jobban megváltoztattad az életemet, mint ez a pénz valaha is meg fogja változtatni a tiédet.”

***

A filmről:

Emilia Clark és Sam Claflin
a Mielőtt megismertelekben és
mint Daenerys Targaryen, Finnick Odair

Nagyszerű adaptáció, ezért lehetséges, hogy sokkal jobban tetszett, mint a könyv. Ebben csak az igazán lényeg volt benne, mindenféle sallang nélkül. Majdnem két órában megismerhettük Lout, aki sokkal szimpatikusabb volt így, mint a könyvben, ahogy Will is. Imádom Emilia Clarkot, akit a Trónok harca Daeneryseként ismertem meg, de tökéletesen alakította a szerepét Louisa Clarkként is. Sam Claflin is remekül hozta az utálatos és elviselhetetlen Willt. Nem kedveltem jobban, mint a könyvben, és nem is értem meg jobban a döntését, mégis valahogy sokkal jobban megkedveltem, mint a könyvben. Bár tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, ennél sokkal többször tört el nálam a mécses, de lehet, hogy pont azért, mert tudtam, hogy mi fog történni. De a lényeg, a lényeg: olvasás után nézze meg mindenki!

További Könyvklubosok és értékeléseik:

wmagda	Dexter79
Mirella	mrsp
Orsi	k_annamaria
Gabi	Vegazus
AniTiger	Julcsi
Vhrai	RóKaLány
Maryan	Nusii