A. J. Rich: Aki a tenyeredből eszik

A. J. Rich: Aki a tenyeredből eszik

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Morgan Prager annak a küszöbén áll, hogy megkapjon mindent, amire vágyik. Áldozatpszichológiából írja disszertációját a John Jay Kriminalisztika-tudományi Egyetem kriminálpszichológia szakán, barátja megkérte a kezét, hatalmas, gyönyörű pireneusi hegyikutyája, Felhő mellé örökbe fogadott két barátságos pitbullt De miért jut eszébe, hogy a küszöb az a hely, ahol megállunk?
Egy nap arra ér haza az egyetemről, hogy barátja halott, kutyái pedig véresek. Morgan összeomlik, és természetesen magát hibáztatja. Lehet, hogy ő is kóros altruizmusban szenved, mint azok, akiket vizsgál? Amikor értesíteni próbálja barátja szüleit fiuk szörnyű haláláról, kiderül, hogy Bennett nem az volt, akinek mondta magát. Sőt abból, amit mesélt, egy szó sem volt igaz. Ráadásul jelentkezik Bennett másik menyasszonya, akinek a segítségével megtalálják a harmadik menyasszonyt, majd a negyediket.
Az állítólag gyilkos pitbullokat kivégzik, Felhő élete hajszálon függ: Morgan versenyt fut az idővel. Meg tudja-e menteni a pireneusi hegyikutya életét? És a sajátját?

Könyv információ:

Kiadó: Európa
Eredeti megjelenés: 2015
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 328 oldal
ISBN: 9789634053965
Fordította: Dudik Annamária Éva

Véleményem:

Mostanában sok thriller műfajú könyvet olvasok, így ez sem maradhatott ki a sorból. Bár lehet jobban jártam volna, mert nem kötött úgy le, ahogy arra számítottam. Tipikusan az ítéljünk a borító és fülszöveg alapján ember vagyok így ennél a könyvnél sem olvastam fülszöveget. 

Nagyon mérges vagyok magamra, hogy nem olvastam el a fülszöveget. Mégpedig azért mert nem nagyon kedvelem a kutyás, cicás állatos

Felhő

történteket, kivétel, ha az mesekönyvben szerepel. Viszont nem csak emiatt nem vált a kedvencemmé. Nem tudtam magam beleélni Morgan helyzetébe, hogy éppen elvesztette a vőlegényét és ezzel a kutyáit vádolják. Ennek az lehet az oka, hogy hozzám nem igazán került még állat ilyen közel, mint a Morganhez Felhő. Nem is vagyok nagyon állatos, nem tudok ezzel azonosulni.

Viszont pozitívum a könyvre, hogy nagyon jól össze van rakva a történet, nagyon gördülékenyen megy minden. Logikusan van felépítve az egész nyomozás, és mindig csak egy - egy kis morzsa kerül a szemünk elé. Bár néha kicsit túlzásnak éreztem, hogy Morgan mindenbe Bennett halálának az összefüggéseit kereste. Kicsit megszállott lett még akkor is, mikor a kutyája Felhő jó helyre került.

A könyvben senki nem az, akinek látszik, mégis valahol számtani lehetett a végkifejlettre. Egy szerelmi szál is belekerült, ami kicsit lendített a dolgon, és előrébb is vitte a történéseket. Ha Morgan nem lett volna féltékeny, akkor valószínű soha nem jött volna rá, hogy ki is áll valóban mellette és ki az, aki csak el akarja hitetni vele ezt. Végül a saját vaksága miatt, majdnem ő lett a legnagyobb áldozat. Ami nekem kicsit furcsa, hisz pont az áldozat – szociopata kapcsolatból írja a disszertációját. Szóval ez eléggé ironikusra sikerült, hogy végül ő vált az áldozattá, annak ellenére, hogy tudja, hogy miről ismerszik meg egy ilyen kapcsolat.

Értékelés: 5/3

Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelent: mikor vége lett az egésznek
Kedvenc idézetek:
„A szociopata folyamatosan hazudik.
A szociopata nem kér elnézést.
A szociopata azt hiszi, rá nem vonatkoznak a szabályok.
A szociopata azt hiszi, elég kimondani valamit, az ezáltal igazzá is válik.
Csak az képes hosszú időn át elviselni egy szociopatát, akit a szociopata erre manipulációval rávesz.
A szociopata rosszul bánik a háziállatokkal.
A szociopata szinte minden kapcsolatban félrelép.”

„Hány szociopata kell egy villanykörte kicseréléséhez? Egy. Ő fogja a villanykörtét, a világ meg forog körülötte.”

„Az áldozat csak az esemény után válik túlélővé.”