Bár
nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány
éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag
vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott
Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok
népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és
szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai,
sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz
világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és
pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a
szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem
rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági
világválság idején.
Augusztusban
nem csak a Magyaros Augusztus Projekt futott, hanem a RAVASZ kihívás is. A
feladat lényege az volt, hogy minimum 2 RAVASZT kell teljesíteni úgy, hogy az
egyiknek kiváló minősítésűnek kell lennie. Összegezve ez azt jelenti, hogy
minimum 4 könyvet kell elolvasni a sikeresen vizsgához. Ha valaki kíváncsi a
tárgyakra, egyéb infóra >ITT< elolvashatja bővebben.
Eredetileg
volt egy nagyon tutin összerakott TBR-listám, amit>ITT< meg is nézhettek.
Sajnos nem igazán sikerült azon könyveket elolvasom, amiket terveztem, de azért
bízom benne, hogy sikeresen tudtam teljesíteni a vizsgát.
Még
mindig Magyaros Augusztus, és még mindig a műfordítóké a pálya. Ismét egyik
kedvenc műfordítóm, Kleinheincz Csillát faggattam ki a szakma csínjáról-bínjáról.
Kleinheincz
Csilla neve nem csak műfordítóként, hanem író és szerkesztőként is sokatoknak
ismerős lehet. Műfordítóként a nevéhez köthető Victoria Aveyard: Vörös királynő
sorozat, Rene Denfeld: Az elvarázsoltak könyv, Demi Lovato: Légy erős! könyv,
és még sok más nagysikerű alkotás magyarosítása.
Nemrég lezárult
a legutóbbi nyereményjáték, erről szeretnék egy kicsit írni. Először viszont
szeretnék gratulálni a nyertesnek, aki:
Szívből
gratulálok kedves Orsolya! TE voltál azon 5 játékos között a szerencsés, aki
megnyerte Susanna Ernst: A lelked bennem könyvet és a Little Fires Könyves
gyertya által felajánlott fantasztikus illatú könyves gyertyát. Hamarosan felveszem velem a kapcsolatot, kérlek figyeld az e-mail fiókod.
Ha
szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat, amiben azok a karakterek kerültek
górcső alá, akik a történet folyamán legyőzik önmagukat, és a jók útjára léptek.
A mai téma egy pöppet megizzasztott, mert ahogy végignéztem a az olvasmánylistám
nem nagyon emlékeztem rá, hogy mely’ könyvekben volt a témának megfelelő karakter.
Ezért most azokat szedtem össze, amikben tuti, hogy fellelhető olyan rosszfiú
vagy lány, akiből jó lesz.
A
Magyaros Augusztus Projekt alkalmával felkerestem pár műfordítót, mert nekik
köszönhetjük, hogy külföldi írók alkotásait olvashatjuk saját anyanyelvünkön.
Elsőként az egyik kedvenc fordítóm, Bozai Ágotát kértem fel, hogy válaszoljon
pár kérdésemre.
2016
decemberében berobbant hozzám AniTiger és udvariasan felkért, hogy ha van
kedvem, akkor csatlakozzam én is a Mini-Könyvklubhoz. Akkor csatlakoztam is a
Klubhoz, mert nem lehetett ellenállni annak a kérésnek.
Májusban 10. alkalommal folytatódik a könyvklub. Eddig jó sok fordulóban vettem
részt, a kedvencem a fantasy volt, a vegyes forduló viszont érdekes volt,
hiszen csupa olyan könyv került terítékre, ami messze áll a komfortzónámtól. A
11. fordulóban pedig már harmadik alkalommal ismét vegyes könyvek lesznek,
amiben most nincs műfaji megkötés Vegazus próbált minél szélesebb
könyvválasztékot összehozni, ami ismét sikerült neki!
Ha
szerda, akkor érkezik a szerdai top 5 rovat. A mai téma szabadon választott, ezért
egy most olyan könyveket fogok összeszedni, amik elég népszerűen, engem mégsem
érdekelnek. Réta írt korábban egy ilyen listát, és nagyon megtetszett a topic,
szóóóval…. elkészítettem a sajátom. Réta bejegyzését >ITT< megnézhetitek.
Sok olyan könyv került a listájára, ami engem sem érdekel, azt hiszem, ezért is
jövünk ki olyan jól.
Nemrég
elérte a blog Facebook oldala az 1000 kedvelőt, ennek alkalmából pedig ígértem
egy hiper-szuper-mega nehéz nyereményjátékot. Most írhatnék ide mindenféle
köszönő, meg nyálas csöpögős dolgokat, de ezt most inkább kihagynám, inkább a
lényegre térnék, hiszen mindenki ezért van itt.
Kis
kihagyás után visszatért a Kvíz Kedd! Bevallom őszintén, hogy hiányzott hogy
minden második héten készüljek, gondolkodjak a témákat illetően. Most viszont,
hogy itt van a Magyaros Augusztus, eljött az ideje, hogy elkészüljön egy
magyaros kvíz.
Róka
kilencedikes lány, és
nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az
ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy
frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az
új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a
bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja
matekból.
Róka
mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan
egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy
tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének,
Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi,
elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi
után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A
lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú
kudarcot valljon…
Mire
elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?
Könyvinformációk:
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 270 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634571421
Függővég: nem
Sorozat: -
Műfaj: romantikus
Véleményem:
Róbert
Katalin könyve bekerült a 2017-es ifjúsági Merítés-díj Top 10-es válogatásába,
ezért olvastam el a könyvet… na meg azért, mert nagyon érdekelt. Aztán jött a
Magyaros Augusztus és tudtam, hogy ezt a könyvet muszáj bemutatnom.
Már az
első két fejezet után éreztem, hogy ez az én könyvem lesz, hiszen Róbert
Katalin remek stílusa, és A kis herceg átdolgozás is felkeltette az
érdeklődésem.
A
nyitójelenetben Kelemen Regina (Róka) az igazgatóiban várja a fejmosást, amit
egy iskolai rongálásért kapott. Ekkor még nem értettem A kis herceg párhuzatom,
és bevallom őszintén, hogy erre voltam a legjobban kíváncsi, hogy miként fog
megjelenni egy ifjúsági történetben. Szerencsére nem kellett csalódnom, hiszen
tökéletesen megkaptam, amit vártam. Nagyszerűen beleszőtte az írónő a saját gimnáziumi
történetébe az eredeti műből a jól ismert motívumokat, az útkeresést, és a
karaktereket. Persze nem csak a nevetek illetően hasonlítanak az eredeti műA
kis herceghez, hanem a karakterek cselekedeteiben is. A két kedvencemmé azonban
a főszereplők váltak: Róka és Kisherceg.
Róka egy megszelídíthetetlen, különc,
lázadó lány, aki magányosan keresi önmagát egy új közösségbe, ahova becsöppent.
A múltban szerzett negatív élményei elől nem képes elmenekülni, csak a
számítógépes világba, és képtelen közel engedni magához bárkit. Szüleire sem
számíthat, hiszen az állandó csatározásaik miatt egymással vannak elfoglalva. Róka
legnagyobb gondja pedig, hogy nem képes beilleszkedni sehova. Ám ekkor hirtelen
varázsütésre megjelenik a tökéletes Kisherceg, és csodát művel Rókával. Jó, jó,
ez a hirtelen varázsütésre elég nagy sarkítás volt, de a mondat második fele
teljesen igaz.
Negatívumnak
annyit tudnék említeni, hogy Róka iszonyúan sokat káromkodik! Egy ideig nem
zavart, mert én is szeretem kihasználni a magyar nyelv szépségeit ilyen téren,
de azért van egy határ. A másik, ami kissé idegesített azok a gyilkos
pillantások. Annyi fejlesztés volt teljesen feleslegesen... Érteni lehetett volna
egy sima gyilkos pillantással, hogy valamiből elege van Rókának.
Kisherceg a gimnázium legtökéletesebb
diákja: él tanuló, jó sportoló és van egy tökéletes párkapcsolata is.
Hányingerkeltően klappol minden. Aztán kicsit jobban megismertem Kisherceg
gondolatait, kétségeit. Ott van 17 évesen és nem tudjak, hogy merre menjen
tovább, milyen faktot vegyen fel, mi szeretne lenni, ha nagy lesz.
Félelmetesnek találja az egész felnőtt létet. A hab a tortán pedig, hogy nem
csak arról kell döntenie, hogy merre megy majd tovább, hanem a szerelemről is.
Rókát megismerve sok dolgot elkezd máshogy látni, ebbe pedig beletarozik a
szerelem témája is.
Összességében imádtam
a párhuzamot a két mű között, imádtam a két egyáltalán nem átlagos főszereplőt,
és a lassan kibontakozó kapcsolatukat is.
Ajánlom
azoknak, akik:
-
kedvelik A kis herceg művet;
-
kíváncsiak egy nagyszerű átdolgozásra;
- szeretik váltott szemszögből megismerni a történetet;
- szeretik
a lassan kibontakozó szerelmet.
Extraként
pedig hoztam egy interjút az írónővel. Fogadjátok szeretettel!
Ki az a Róbert Katalin? Mutatkozz be
kérlek!
Róbert
Katalin harmincas, Budapesten él, macskákat szolgál ki, regényeket nevel és
sajnos sorozat-függő.
Mesékkel
kezdtem az írást, olyan hét-nyolc évesen (előtte a szóbeli mesélés
hagyományainak éltem) – éppen nemrég került elő egy mappa régi meséimmel.
Később jöttek novellák, regénykezdemények, egyetemista koromban fanfictionök.
Hiszem, hogy minden próbálkozás segít fejlődni, tanulni, de ma már tudom, hogy
a tudatos tanulás és gyakorlás meggyorsíthatja a folyamatot.
A
Könyvmolyképző Kiadó szerkesztője vagyok, magyar szerzőkkel dolgozom a
regényeiken, ami elképesztően izgalmas és hálás feladat. Emellett íróiskolai
kurzusokon oktatok, igyekszem időt szakítani az írásra, sportolásra és hogy ne
csak a munka, hanem a szórakozás miatt is olvassak. Ha ehhez hozzáveszem, hogy
még a barátaimmal is szoktam találkozni, és néha véletlenül ledarálok egy
sorozatot, szerintem titokban van egy időnyerőm, csak én magam sem tudok róla…
Mostanában egyre ritkább az, hogy egy
magyar író a saját nevén publikál, Te mégis emellett döntöttél. Mi ennek az
oka?
Fel sem
merült bennem, hogy álnéven publikáljak, sőt, szerintem éppen elindult egy
olyan trend, hogy a magyar írók újra elkezdenek saját nevükön írni. Külföldi
nevet sosem akartam, hiszen csaknem minden történetem Magyarországon játszódik.
Magyar álnevet pedig akkor érdemes választani, ha az ember neve nagyon
hétköznapi, azaz egy keresés rengeteg találatot ad ki, vagy ha a munkája miatt szeretné
elkülöníteni az író és a „civil” énjét.
Rám
ezek egyike sem igaz, tehát teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a saját
nevemen jelennek meg a regényeim, hiszen ez én vagyok, az életem része. Ha
valaki ódzkodik a magyar szerzőktől, elég lenne belenéznie a könyvembe, és
tudná, hogy nem angolszász író vagyok, bármilyen nevet választok is. Aki meg ad
esélyt magyar szerzőnek, rögtön tudja, hogy én az vagyok.
Mikor és milyen felindíttatásból lettél
író? Mi volt a legmeglepőbb vélemény, amit az írásaidról kaptál?
Ha az
író az, aki ír, akkor valamikor általános iskolás koromban lehettem először az.
Ha viszont az író az, aki publikál, akkor úgy öt éve lettem az – először egy
novellám jelent meg a Bárka folyóiratban. Mindenképpen történeteket szeretnék
elmesélni. Érzéseket, élethelyzeteket végigjárni, gondolatokat átadni. Ezért
írok.
Mindenféle
visszajelzést, véleményt kaptam már – többnyire lelkes és kedves üzeneteket.
Szerintem nagyon jó dolog, hogy olvasók megkeresnek írókat és elmondják,
mennyit jelentett nekik egy-egy regény. Nagyon hálás vagyok érte. Ezt az egész
jelenséget talán nevezhetjük meglepőnek, de mindenképpen egy pozitív
meglepetés.
Egyébként
a legváratlanabb dolog az volt, amikor tavaly egy ismerős meghorgolta a
Szelídíts meg! szereplőit – csupán az első két fejezet alapján.
Több könyved is megjelent már a
Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és mindegyik más „pöttyel”. Melyiket érzed
magadhoz a legközelebb? Melyiket volt a legkönnyebb megírni?
Hozzám
mindig az a történet áll a legközelebb, amin éppen dolgozom, mert abban vagyok
nagyon benne. Íróként meg kell tanulni elengedni egy idő után a regényeket. Meg
kell tanulni, hogy nem lehet örökké javítani a szöveget és hogy bizonyos
vélemények ne fájjanak, hanem elfogadjuk, hogy ki mit gondol a világról.
Úgyhogy
mindegyiket másért szeretem. A Szívből,
színből, igazán hibáit talán ma már jobban látom, de ez az a regény, amivel
bekerültem ebbe a közegbe, a Kezdjetek el
élni! korosztályban és problémákban a legközelebb állt hozzám, amikor
írtam, a Szelídíts meg! szereplőit
nagyon imádom, és az új regényben, ami ősszel várható, végre ellátogatunk egy
színházba.
A Szelídíts meg! könyved nemrég olvastam és
igencsak nagyszerűre sikerült. Gondolom A Kis herceg című mű inspirált a
megírására. Mesélnél a valós keletkezésének az okáról?
Valóban
A kis herceg volt az alap, és az
egész egy írós játékból indult ki. Egy zárt csoportban szórakoztunk, az egyik
ember bedobta, hogy izgalmas lenne egy olyan történet, ahol a róka is ember, és
egy iskolában találkozik kis herceggel. Akkor írtam egy novellát, ami megadta
Róka alaphangját (még csúnyábban káromkodott amúgy…) és a helyzetet,
hangulatot.
Majd
rájöttem, hogy ebből regényt akarok írni. Itt már mindenfélét át kellett
gondolni. Hogy jelenik meg a pilóta, hogyan a rózsa, hogyan a bolygók? De
nagyon izgalmas volt ezen ötletelni.
Aztán
persze azt is izgalmas volt látni, hogy mit szólnak azok, akik jól ismerik A kis herceget, és mit azok, akik nem
ismerik annyira, nem emlékeznek rá. Hihetetlenül nagy öröm, hogy ki-ki megtalálja
a regényben azt, amit szerethet.
Miért egy gimnáziumi környezetben helyezted
el a művet?
A kis herceg
története szerintem a felnőtt válásról (is) szól, illetve arról, hogy az ember
megőrzi-e a gyermeki rácsodálkozást, a nyitottságot felnőttként. Logikus, hogy
ha modern környezetbe tesszük a szereplőket, járjanak ők is felnőttkor
küszöbén, azaz legyenek gimnazisták.
A
továbbtanulás kérdésével még erősebben elő lehetett hozni azt a dilemmát,
amivel Saint-Exupéry regényében találkozunk: egyáltalán, normálisak,
értelmesek, elfogadhatók a felnőttek? Akar az ember felnőtt lenni?
Az
korosztály egyértelmű volt tehát, az iskola pedig kereteket adott a
szereplőknek, összeboronálta őket.
A műben felbukkan Róka, aki egy tehetséges,
különc személyiség, Kisherceg pedig a merő ellentéte. Melyik karaktert érezted
magadhoz közelebb?
Szerintem
én közelebb járok Kisherceghez. Én mindig az a jó tanuló voltam, akinek a
problémáit nem vették észre a tanárok, mert aki csendes és jól felel, az
rendben van, nem? Szóval én inkább mosolygok akkor is, ha valami dühít, Róka
bezzeg nem rejti véka alá a gondolatait. De az igaz, hogy az életben én sokat
káromkodom…
Megosztanál az Olvasókkal pár
kulisszatitkot a Szelídíts meg! könyveddel kapcsolatban? Gondolok itt készülő
borítótervre, karakterekre, akik mégsem kerültek a könyvbe, ha volt valami
inspiráló zenéd, képed, ide bármi jöhet.
Még nem
készült el a kézirat, de én már betanultam azt, hogy a dedikálásra majd hogyan
fogok rókát rajzolni. Én nem vagyok egy rajztehetség, viszont itt úgy éreztem,
nagyon kell valami egyedi még az aláíráson kívül a dedikálásokra. Szóval nekem
erre komolyan rá kellett készülnöm. Volt egy kép, amin kicsit stilizált a róka,
ezt vettem alapul, és aztán kidolgoztam a saját, dedikálós rókámat.
A
barátaim rendesen röhögtek rajtam, hogy kézirat még nincs, de rókarajz már van.
Mindenesetre ezt a gyakorlást úgy kell elképzelni, hogy papírokat firkáltam
tele rókákkal, mindenféle méretben és mindenféle tolltípussal, hogy minden
helyzetben flottul menjen. És most megy. Még szerencse, hogy a nagy
rajzolgatásban a könyv is elkészült végül :D
Egyébként
nem meglepő módon sokat hallgattam Punnany Massifot írás közben. És akkor ezzel
kapcsolatban még egy kulisszatitok: majdnem Tankcsapda koncert került a
regénybe, de aztán megkérdeztem egy tinédzser ismerőst, hogy melyiket hallgatja
gyakrabban. Mostanra már el sem tudnám képzelni a regényt az Élvezd vagy a
Szabadon helyett a Mennyország touristtal.
Köszönöm
szépen a válaszokat Róbert Katalin írónőnek.
Nektek
pedig köszönöm a figyelmet. Bízom benne, hogy felkeltette érdeklődéseteket a
könyv, hiszen valóban egy remek alkotásról van szó.
A képek a Pinterest táblámról vannak. Az
interjúnál látható képeket pedig az írónőtől kaptam.
Úgy
döntöttem, hogy egy kissé átalakítom a havi záró – és nyitóbejegyzést, mert egy
kicsit hosszúra szoktak nyúlni. Úgyhogy innentől kezdve lesz egy Viszlát /előző
hónap neve/! és külön egy Helló /aktuális hónap neve/!. A Viszlát kezdetűben
mindig ez előző hónap személyes és blogos cókmókjait fogom összeszedni, a Helló
hónapban pedig a tervezett olvasmányokat. Az olvasnivalók listáját próbálom az
adott hónap első napjára időzíteni, a hónapzáró bejegyzést pedig a hónap utolsó
napjára. Ez azt jelenti, hogy a Fénypont - Mélypont is előbb lesz.
Ha már
ezt így bejelentettem, egy kis késéssel most össze is írom a júliusi
eseményeket, mert ez a hónap a legmozgalmasabb. Azt elárulhatom, hogy a hónap
végén volt egy bombasztikus élményem. Már alig várom, hogy megosszam Veletek
is!
Hamarosan
indul a RAVASZ olvasási kihívás, melyre én is beneveztem.
A
lényege nagyon egyszerű: 2 RAVASZT teljesíteni, ebből egynek kell kiváló
minősítést elérni. Egy RAVASZ csak akkor ér kiváló minősítést, ha mind a 3
fokozat teljesítésre kerül. A második RAVASZból viszont elég csak egy fokozatot
teljesíteni, vagyis összesen 4 könyvvel sikeresen lehet zárni a vizsgát.
Részletesebben ITT olvasható a kihívás. Most pedig nézzük, hogy miket szeretnék
elolvasni a vizsga alatt.
