Viszlát Július! | 2018

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy egy kissé átalakítom a havi záró – és nyitóbejegyzést, mert egy kicsit hosszúra szoktak nyúlni. Úgyhogy innentől kezdve lesz egy Viszlát /előző hónap neve/! és külön egy Helló /aktuális hónap neve/!. A Viszlát kezdetűben mindig ez előző hónap személyes és blogos cókmókjait fogom összeszedni, a Helló hónapban pedig a tervezett olvasmányokat. Az olvasnivalók listáját próbálom az adott hónap első napjára időzíteni, a hónapzáró bejegyzést pedig a hónap utolsó napjára. Ez azt jelenti, hogy a Fénypont - Mélypont is előbb lesz.

Ha már ezt így bejelentettem, egy kis késéssel most össze is írom a júliusi eseményeket, mert ez a hónap a legmozgalmasabb. Azt elárulhatom, hogy a hónap végén volt egy bombasztikus élményem. Már alig várom, hogy megosszam Veletek is!

Júliusi összegzés:

Amin már a bevezetőben is említettem, a július a legmozgalmasabb hónapunk. Kezdjük a házassági évfordulóval, ami szám szerint a 7. Tudom, ez az a bizonyos vízválasztó, legalábbis mindenkitől ezt hallgatom. Én bízom benne, hogy megy minden tovább ahogy szokott, nem lesz semmilyen gubanc.

A második nagyobb esemény a szülinapunk Férjjel. Egymás után vannak, így tudjuk együtt ünnepelni. Idén szép kerek számot töltött be Férj, ezért egy kisebb családi partit szerveztem, főzéssel, tortázással, mindennel. A legjobb pedig az volt, hogy Férj nem is tudott róla! (Ugye milyen fantasztikus feleség vagyok?) A lényeg, hogy remek volt, és boldogan lépett életem szerelme a 3 x-esek táborába. Ami viszont vicces volt, hogy én a szülinapomra egyáltalán nem számítottam tortára, mégis meglepett vele. Ezért is szeretem annyira, mert még ennyi év után is képes meglepni. Na jó, ennyit a csöpögésről, lépjünk a következő eseményre.

A keresztfiam is ebben a hónapban töltötte be a 4. életévét, amire meglepi bulit szerveztek neki sógornőmék. Nagyon édes volt, ahogy meglepődött, azt sem tudta, hogy kihez szaladjon oda. Szépen megünnepeltük azt a szülinapot is, a fiúk jól érezték magukat, keresztfiam pedig úszott a boldogságban.

A következő esemény húgom kislányának a születése. 7 hónapra született, de minden rendben van vele, hamarosan jönnek haza a kórházból.

Az utolsó előtti nagyobb dolog júliusból a bombasztikus élmény, amit már az elején is írtam. Június utolsó keddje ugyanúgy kezdődött, akárcsak a többi. Felkeltünk, összekészülődtünk a napra, majd letettük a gyerekeket az oviban, mi pedig elbicikliztünk a munkába. Minden gond nélkül ment a nap, mikor a műszak végén megszólalt a hangosbemondó. megkért mindenkit, hogy hagyja el a gyár területét, gyülekezni a parkolóban kell. Biztosa voltunk benne, hogy csak egy próba tűz esetére. Viszont mikor megláttuk a gyár előtt a rendőr kocsit, már gondoltuk, hogy valami nem stimmel. Létszámellenőrzés után pedig meg is tudtuk, hogy bombariadó van, valaki betelefonált a céghez, hogy bombát rejtett el a gyárban. Azt is megtudtuk, hogy minimum 3 órát vesz igénybe, mire az egész területet ellenőrzik, ami azt jelenti, hogy fél 5-ig ott kellett volna lennünk. Szerencsére azokat hazaengedték, akiknél ott volt minden cuccuk, kár hogy se Férjnél, se nálam nem volt semmi. Viszont így sem maradtunk fél 5-ig, mert a biciklinket számzáras lakat van, így haza tudunk tekerni. Az mellékes volt, hogy a lakáskulcsunk, irataink a gyárban maradtak, a lényeg az volt, hogy elhoztuk a gyerekeket az oviból, és egyben haza is értünk. Erről még bőven tudnék mesélni, de igazából nem ez a lényeg.

Végül az utolsó esemény a Kisebb fiam névnapja. Kapott egy új biciklit, amivel már nagyon tud hasítani. Mivel korábban kapta meg, ezért Apjukkal el tudtak menni ketten egy biciklis túrára, ami a városban került megszervezésre, és 12 km-t kellett tekerni. A Kisebb vígan végigtekerte a 12-es pici biciklivel úgy, hogy előtte nem sokkal tanult meg egyáltalán kerékpározni. Nagyon büszke voltam rá.

Azt hiszem semmit és senkit nem hagytam ki, mert már összeírni is sok volt, nemhogy átélni.

Volt a hónapban egy nyereményjáték is páros mozijegyért a Sötét elmék című filmre. Illetve elérte a blog Facebook oldala az 1000 lájkolót. Ennek alkalmából már szervezem a nyereményjátékot, amiről folyamatosan osztom meg az indormációkat a Facebook oldalon.

Júliusban 18 bejegyzés készült el, ami május óta a legtöbb. Mondjuk ez a Nyári Book Tag hétnek is köszönhető, és a Léggömbök Projektnek.

Júliusi értékelések:

Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Júliusi havi egyéb bejegyzések:

Nyári Book Tag Hét

Léggömbök Projekthét beharangozó

Magical ReadAThon: RAVASZ (N.E.W.T.s) kihívás

Hamarosan a mozikban! – Sötét elmék

Júliusi interjú(k):

Interjú Hajdú-Antal Zsuzsanna írónővel

Utolsóként pedig jöjjenek a havi beszerzések.

Beszerzések, ajándékok, recenziók:

Júliusban 7 könyvet sikerült zsákmányolnom, aminek a fele anyumnál vannak, mert ő vette át a Lírás rendelést, amit a hőség akcióban rendeltem. Szülinapomra egy könyvet vásároltam, egy könyvet pedig mamámtól kaptam, egyet pedig a molyos szülinapi eseményre küldték. Egy könyvet az itthoni piacról szereztem be, kemény 200 Ft-ért, úgy gondoltam, kár lett volna ennyiért otthagyni.

📚 Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha (molyos ajándék)

📚 Virginia Macgregor: Milo szerint a világ (Lírás hűségakció)

📚 Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja (Lírás hőségakció)

📚 Caroline Solé: Szavazz rám! (Lírás hőségakció)

📚 Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai (piaci occó szerzemény)

📚 Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem (szülinapi ajándék magamnak)

📚 V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia (szülinapi ajándék mamámtól)

Hoppá! A végére is értünk a beszámolónak. Ezentúl ilyen rövidek lesznek az ilyen jellegű bejegyzéseim, bízom benne, hogy nem bánjátok. A TBR-listám most a RAVASZ Kihíváshoz igazítottam, ami már elkészül. >EZEN< a linken meg is nézhetitek, hogy miket terveztem augusztusban olvasni.

A képek a Pinterest oldalamról származnak, illetve saját készítésűek.