Ferger Annamária: Néma utazás

Fülszöveg:

Vegyél egy nagy levegőt és bátran merülj alá!

A versek egyszerű sorokból állnak, amelyek kinyílnak neked, ha olvasni kezded őket. Megelevenednek és a szemedbe mondják az igazságot.

Érezd át a verseket úgy, hogy közben megpihensz. Szakadj ki egy pillanatra a világból és hagyd, hogy a bátran alkalmazott költői képek megérintsenek, körbeöleljenek és elgondolkodtassanak téged.

Könyvinformáció:

Kiadó: Underground Megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 92 oldal ISBN: 9789631265576 Illusztrálta: Nyul Flóra

Értékelésem:

A magyar költészet napja alkalmából most egy verseskötetről hozok értékelést. Pozitívan csalódtam a gyűjteményben, mert nekem a kedvenc költőim Andy Endre, Radnóti Miklós és József Attila. Bár elvonatkoztattam, hogy a költőnő még bontogatja a szárnyait és próbálgatja a hangját. Ennek ellenére egy nagyon érzelmes gyűjteményt kaptam versekből. A költemények három részre vannak osztva a könyvben: Remény – versek, Lélek – versek és a harmadik a Napraforgó – versek.

Illusztráció a kötetből

Hozzám a legközelebb a Remény – versek kerültem, mert olvasás közben kicsit deja vu élményem volt. Ebben a csokorban a versek a költőnő elmondása szerint ezek a „könnyebb hangvételű, játékosabb versek”. Nekem nem ezek a szavak jutottam eszembe, hanem az, hogy a versek ebben a részben egy olyan szerelemről szólnak, amit képtelen elfejteni mind a kettő fél és folyton egymást keresik mindenben. Ebből a ciklusból került ki a kedvenc versem, melynek a címe Emlékfoszlány.

Illusztráció a kötetből

A második blokkban, a Lélek – versekben Annamária szavaival élve a „komolyabb hangvételű verseket” gyűjtötte össze. Ezekben már találtam sokkal pozitívabb alkotásokat, mint a Remény – versekben. Ettől kicsit én is felvidultam, és könnyebben is ment az olvasás, mert nem éreztem azt a nyomást a szívemben, mint az első résznél.

Illusztráció a kötetből

A Napraforgó – versek olyan személyeknek íródtak, akik mély nyomot hagytak a költőnőben, így ezek kicsit személyesebbre sikerültek. Ezeket sajnos annyira nem tudtam megszeretni, mivel sokszor nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, ami miatt megszületett a vers. Persze ez lehet az én bajom, mert nem vagyok hozzá elég kreatív. Viszont ironikus, mert a második kedvenc verseim is ezek közül került ki, aminek a címe Egyetlen… .

Összességében élveztem olvasni az alkotásokat, kicsit kizökkentett a mindennapokból és engem is visszarepített a múltban. Bátran ajánlom nem csak a verskedvelőknek, hanem azoknak is, akik félnek a versektől. Elárulom, hogy ezektől nem kell, mert annak ellenére, hogy gyönyörűen meg vannak írva, nagyon érthető, és nincs tele utalásokkal, metaforákkal és egyéb nyalánkságokkal, ami néha olyan kacifántossá és érthetetlenné teszi a verset, mint ez a mondat. Mondom ezt úgy, hogy a kedvenc költőm ez szimbolista, de ez már más téma.

Értékelés: 5/5
Kedvenc vers:

„Emlékfoszlány

Némán haladok előre a kitaposott ösvényen
Egy dalt dúdolok magamban, ami valamikor régen
Sokat jelentett nekem. Ma már csak egy dallam.
Elmúlt már a hatalma, nem vagyok a rabja.

Lassan haladok. A kavics csikorog a talpam alatt…
De félhomályban hirtelen megjelenő alak
Megállásra késztet. Csak áll, mozdulatlanul
Áttetsző alakja teljesen a fába simul.

Csak egy emlékfoszlány az, mi múltbéli fénnyel ég,
De mosoly játszik ajkán, pont úgy, mint rég.
Bár feledni akartam, küzdeni ellene,
De boldog perceket az agyam mégis hogy feledne?

Lépek egyet felé, de alakja homályosul
Sűrű lesz a köd, a sötétség állandósul.
Már csak két szemét látom, de ennyi is elég,
Hogy agyamba zúduljon ezernyi emlék.

Alakja távolodni kezd, ellenséget lát bennem
Könny gyűlik szememben, bár teljesen megértem.
Csak egyet pislogok, hogy ne csak a ködfátyolon át
  lássam,
De hűlt helyét látva tudom, ismételten csak
  hibáztam…”

2015.05.08.