Interjú Ferger Annamáriával

Április 11-én írtam a költészet napján egy csodálatos verseskötetről a Néma utazásról, amit Ferger Annamária írt. Most pedig hozok tőle egy interjút, hogy egy kicsit jobban megismerjétek.

Mesélj kicsit magadról! Mivel foglalkozol, mit csinálsz szabadidődben?

Ferger Annamária

Forrás: Ferger Annamria Hivatalos írói oldala

22 éves vagyok, és 6 éve írok komolyabb verseket, illetve novellákat és regényt.

Jelenleg a szekszárdi kórház pénzügyi osztályán dolgozom, munka mellett pedig mérlegképes könyvelőnek tanulok, így sajnos kevesebb időm jut az írásra. Szabadidőmben első regényem, a Bűvös tánc kéziratán dolgozom. Apró simítások vannak csak vissza, de szeretném, hogy hamarosan az Olvasók kezébe kerüljön.

Természetesen az írás mellett nagyon sokat olvasok, hisz nagyon szeretem a könyveket.

Hogyan kezdtél verseket írni? Mikor és hogyan szoktál alkotni?

Körülbelül 14 évesen döntöttem el, hogy író szeretnék lenni, de kezdetben nehezen szállt meg az ihlet, verseimen érződött, hogy kiforratlan sorok alkotják. Eleinte csak úgy írogattam, legfőképp magamnak. Max. a tesóimnak meg a legjobb barátnőimnek mutattam meg, ha elkészült egy újabb művem. Végül rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni és nem szeretném abbahagyni.

Verset írni nem olyan egyszerű, mintha prózát írna az ember. Számomra meg kell legyen hozzá az érzés, amit végül papírra vetek. Leginkább negatív érzések, mint pl fájdalom vagy csalódás. Általában elmondható, hogy fáradtan írtam a legkedveltebb verseimet, mert ilyenkor fizikailag leterhelt vagyok, és szellemileg jobban tudok koncentrálni a vers tartalmára, a rímekre. De néha még így is idő kell, míg ráhangolódok a versírásra, így meglehet, hogy csak fekszem az ágyban, vagy épp a buszon utazok hazafelé, kezemben egy ceruza és egy papír, míg közben zenét hallgatok. Nincs kifejezetten kedvenc számom, a lényeg az, hogy kizárjam a külső zajokat.

Mi indított el a pályán?

Nem tudom megmondani. Egyszerűen csak jött az érzés, hogy nekem le kell tennem valamit az asztalra, csinálnom kell valamit. És ha már csinálom, akkor legyen is értelme, épp ezért fejlesztettem magam, és nagyobb elvárásokat támasztottam magammal szemben. Ez azt jelenti, hogy tartalmasabb versek megírására törekedek, ami tele van érzésekkel, ill. ami megszólítja az Olvasót. Sajnos nagyon kritikus vagyok magammal szemben, ezért nehezen tudtam összeállítani, hogy mely versek kerüljenek bele a kötetbe és melyek ne. Végül kikapcsoltam magamban ezt az érzést, és egyszerűen beletettem azokat a verseket is, amelyek elbizonytalanítottak az elején. És jól döntöttem, hiszen sok Olvasómnak ezek a versek lettek a kedvencei.

Számodra mit jelent a vers?

Mindent. A legelején nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd a verseket, de így lett. Egyszerűen csodálatos, hogy mennyi érzést lehet egyetlen versben megtalálni. Tetszik az, hogy dallamossá is lehet tenni, játékossá. Sok múlik azon, hogy a költő mit szeretne láttatni az Olvasóval, de a vers pontosan az miatt annyira lenyűgöző, mert az embereknek képes mást üzenni. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezért lehet, hogy egy boldog vers valakinek könnyeket csal a szemébe, más viszont mosolyogva olvassa azt.

Miért jó az nekünk, ha verset olvasunk?

Remek kikapcsolódásnak tartom, és sokszor gondolkodóba is tud ejteni egy jó vers elolvasása. Nem mindig egyértelmű, hogy mit üzen a vers, sokszor költői képek mögé bújik meg egy érzés, így van, hogy többször el kell olvasni, hogy megértse az Olvasó.

A fiatalok mennyire nyitottak manapság a költészetre, a költőkre?

Úgy vettem észre, hogy egyre több fiatal kezd érdeklődni a versek iránt, illetve sokan maguk is költőkké válnak. De sajnos elég szűknek érzem ezt a réteget, talán azért, mert egy vers befogadása nehezebben megy, mint pl. egy megírt regényé, ahol egyértelműen ki van fejtve a cselekmény.

A kötetben három csoportra osztottad a verseket, a köszönetnyilvánításban pedig meg is magyarázod, hogy miként. Azt írtad, hogy a Napraforgó-verseket egy-egy ismerősöd inspirálta. Ezek a személyek tudják, hogy hozzájuk/róluk írtad őket?

Nem feltétlenül. Pár vers az, amiről el tudom mondani, hogy tudják az ismerőseim, hogy nekik íródott, de van olyan is, amiről nem tud az adott személy, hogy neki szól. Még olyan is megesik néha, hogy a barátaim belelátják magukat egy-egy versbe, holott az nem is róluk szól. Szerintem minden költő életében jelen vannak a félreértések, talán pont azért, mert nincs feltétlenül árulkodó jele annak, hogy kiről is szól a vers. Hacsak a költő meg nem nevezi az adott személyt.

Az első válaszban említetted, hogy utolsó simításokat végzed a Bűvös tánc regényeddel. Mondanál erről pár szót?

Regényt megírni sokkal nagyobb munka, mint egy verset, vagy akár egy egész kötetet. A Bűvös tánc megírása nekem több évbe telt. Nagyon sok mindenre oda kellett figyelnem az írás közben, a karakterekhez megfelelő személyiségjegyeket kellett kapcsolni, amit egészen a könyv végéig fenn kellett tartanom. Az olvasni szerető könyvmolyok ugyanis rögtön kiszúrják, ha egy karakter magához képest idegenül viselkedik.

Sok mindent megtanultam a regény írása közben, pl. hogy ami az én képzeletemben van csupán, azt az olvasók teljesen átélve képesek olvasni. Számukra megelevenedik a könyv, ragaszkodni kezdenek a szereplőkhöz, ezért nagyon fontos, hogy jól felépített, tartalmas cselekménnyel legyen ellátva. A Bétámnak köszönhetően, aki rávilágított néhány cselekménybeli hiányosságomra, remélhetőleg egy tartalmas, szerethető könyv kéziratát fogom leadni hamarosan az Underground Kiadó szerkesztőségének.

Milyen témájú lesz? Miről fog szólni? A történetet úgy szőtted, hogy kerülnek bele a verseid közül?

Regényhez készült montázs
Forrás: Ferger Annamária hivatalos írói oldala

A regényben helyet kap a romantika, de a központban mégis az áll, hogy a főszereplő, Mary felgöngyölítse a múltat, és választ kapjon legégetőbb kérdéseire, ami a kislánykorában elvesztett édesanyja halálával kapcsolatban merült fel benne. A lány a nyárra nagybátyjához költözik egy kastélyba, és amit ott megtud, az az egész életét megváltoztatja. Több csavart is elrejtettem a történetben, ezért már az elején érdemes lesz jobban odafigyelni arra, hogy mit olvas az ember.

Már megírt vers nem került bele a könyvbe, viszont az előszó elé külön ebből a célból egy pár soros verset költöttem, ami nagyon rejtélyesen foglalja össze a regény tartalmát.

Köszönöm szépen a válaszokat. Sok hasznos információt tudunk meg! Remélem, hogy a könyvet minél előbb kiadásra kerül és lesz alkalmam azt is elolvasni. A regényből már pár részletet közzé is tett Annamária a Facebook oldalán érdemes beleolvasgatni.

Ferger Annamáriát tudjátok követni Facebookon, és Molyon. A verseskötetét, a Néma utazást pedig EZEN a linken tudjátok megrendelni.

Read More

Ferger Annamária: Néma utazás

Fülszöveg:

Vegyél egy nagy levegőt és bátran merülj alá!

A versek egyszerű sorokból állnak, amelyek kinyílnak neked, ha olvasni kezded őket. Megelevenednek és a szemedbe mondják az igazságot.

Érezd át a verseket úgy, hogy közben megpihensz. Szakadj ki egy pillanatra a világból és hagyd, hogy a bátran alkalmazott költői képek megérintsenek, körbeöleljenek és elgondolkodtassanak téged.

Könyvinformáció:

Kiadó: Underground Megjelenés éve: 2016 Oldalszám: 92 oldal ISBN: 9789631265576 Illusztrálta: Nyul Flóra

Értékelésem:

A magyar költészet napja alkalmából most egy verseskötetről hozok értékelést. Pozitívan csalódtam a gyűjteményben, mert nekem a kedvenc költőim Andy Endre, Radnóti Miklós és József Attila. Bár elvonatkoztattam, hogy a költőnő még bontogatja a szárnyait és próbálgatja a hangját. Ennek ellenére egy nagyon érzelmes gyűjteményt kaptam versekből. A költemények három részre vannak osztva a könyvben: Remény – versek, Lélek – versek és a harmadik a Napraforgó – versek.

Illusztráció a kötetből

Hozzám a legközelebb a Remény – versek kerültem, mert olvasás közben kicsit deja vu élményem volt. Ebben a csokorban a versek a költőnő elmondása szerint ezek a „könnyebb hangvételű, játékosabb versek”. Nekem nem ezek a szavak jutottam eszembe, hanem az, hogy a versek ebben a részben egy olyan szerelemről szólnak, amit képtelen elfejteni mind a kettő fél és folyton egymást keresik mindenben. Ebből a ciklusból került ki a kedvenc versem, melynek a címe Emlékfoszlány.

Illusztráció a kötetből

A második blokkban, a Lélek – versekben Annamária szavaival élve a „komolyabb hangvételű verseket” gyűjtötte össze. Ezekben már találtam sokkal pozitívabb alkotásokat, mint a Remény – versekben. Ettől kicsit én is felvidultam, és könnyebben is ment az olvasás, mert nem éreztem azt a nyomást a szívemben, mint az első résznél.

Illusztráció a kötetből

A Napraforgó – versek olyan személyeknek íródtak, akik mély nyomot hagytak a költőnőben, így ezek kicsit személyesebbre sikerültek. Ezeket sajnos annyira nem tudtam megszeretni, mivel sokszor nem tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, ami miatt megszületett a vers. Persze ez lehet az én bajom, mert nem vagyok hozzá elég kreatív. Viszont ironikus, mert a második kedvenc verseim is ezek közül került ki, aminek a címe Egyetlen… .

Összességében élveztem olvasni az alkotásokat, kicsit kizökkentett a mindennapokból és engem is visszarepített a múltban. Bátran ajánlom nem csak a verskedvelőknek, hanem azoknak is, akik félnek a versektől. Elárulom, hogy ezektől nem kell, mert annak ellenére, hogy gyönyörűen meg vannak írva, nagyon érthető, és nincs tele utalásokkal, metaforákkal és egyéb nyalánkságokkal, ami néha olyan kacifántossá és érthetetlenné teszi a verset, mint ez a mondat. Mondom ezt úgy, hogy a kedvenc költőm ez szimbolista, de ez már más téma.

Értékelés: 5/5
Kedvenc vers:

„Emlékfoszlány

Némán haladok előre a kitaposott ösvényen
Egy dalt dúdolok magamban, ami valamikor régen
Sokat jelentett nekem. Ma már csak egy dallam.
Elmúlt már a hatalma, nem vagyok a rabja.

Lassan haladok. A kavics csikorog a talpam alatt…
De félhomályban hirtelen megjelenő alak
Megállásra késztet. Csak áll, mozdulatlanul
Áttetsző alakja teljesen a fába simul.

Csak egy emlékfoszlány az, mi múltbéli fénnyel ég,
De mosoly játszik ajkán, pont úgy, mint rég.
Bár feledni akartam, küzdeni ellene,
De boldog perceket az agyam mégis hogy feledne?

Lépek egyet felé, de alakja homályosul
Sűrű lesz a köd, a sötétség állandósul.
Már csak két szemét látom, de ennyi is elég,
Hogy agyamba zúduljon ezernyi emlék.

Alakja távolodni kezd, ellenséget lát bennem
Könny gyűlik szememben, bár teljesen megértem.
Csak egyet pislogok, hogy ne csak a ködfátyolon át
  lássam,
De hűlt helyét látva tudom, ismételten csak
  hibáztam…”

2015.05.08.

Read More