Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál

Könyvinformációk:

Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 292 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Farkas Krisztina
Megjelenés időpontja: 2018. július 17.
Műfaj: ifjúsági, romantikus
ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Menő Könyveknek!

Már akkor felfigyeltem a könyvre, mikor a Molyon a hamarosan megjelenő könyveket böngésztem. Az indok egyszerű: lila borító, London a címben. Ezzel a két dologgal engem már le is vett a lábamról. Aztán elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy élvezem és már csak azon izgultam, hogy a végéig kitartson ez az érdeklődés.

Fun fact: valamikor réges régen 2006-ban volt szerencsém eljutni Londonban, ahol 1 hetet töltöttem pár osztálytársammal az általános iskolának hála. Az volt életem legjobb nyaralása, mert beleszerettem Londonba. Gyönyörű város, teli csodálatos hellyel, érdekes emberekkel. Emiatt is voltam kíváncsi erre a könyvre, hogy vissza tudja e adni azt az érzést, amit ott éreztem. A válasz pedig egy hatalmas igen!

A cselekmény csupán 12 óra alatt zajlik, talán ez az oka annak, hogy elég pörgősre sikerült. A történet Londonban, a kedvenc városomban játszódik, és a karakterekkel együtt én is felfedezhettem újra ezt a csodálatos várost.

Sunny, a pasija után kajtat egész éjszaka, miközben átél egy csomó kalandot, amibe a kutatás folyamán merő véletlenségből keveredik bele. Az anyja és a barátja pedig semmit sem tudnak a dologról, mert éppen Franciaországban nyaralnak. Az éjszaka folyamán Sunny körül megfordul a világ mindenféle értelembe: megtud egy orbitális nagy titkot, remek új barátokra tesz szert, fantasztikusat bulizik, de ami a legfontosabb, hogy megismeri önmagát.

Nagyon tetszik a könyv felépítése, hiszen nem csak a cselekményt ismerheti meg az Olvasó, hanem London csodálatos városát is. Egyes fejezetek előtt egy kisebb ismertető van azon helyekről, amerre az éjszaka folyamán Sunny eljut. Ezeket nagyon szerettem, mert kaptam egy adag történelmet is Londonból. Bízom benne, hogy ezeket a részeket azok az Olvasók is élvezni fogják (nem pedig unni), akik nem London-mániások, ahogy jómagam.

Alex Pettyfer, mint Vic Godard
Alexander Sebastian Joliviette, mint Jean-Luc Godard

A karakterek szórakoztatóak voltak, főleg a két rejtélyes francia: Vic Godard és Jean-Luc Godard. Az elején amilyen titokzatosak voltak, a végére már semmi érdekes nem maradt belőlük, mert a kalandok során őket is megismertük. Miért mondtam, hogy rejtélyesek? Mert senki nem ismeri őket, csak jönnek és mennek a tökéletesre szabott öltönyeikben a kis mopedjeiken, sütögetik a mini tortacsodáikat. Senki sem tudja, hogy testvére, szeretők vagy csupán barátok

Ami negatívumot megemlítenék, hogy a Godardok franciák, akik előszeretettel motyognak az anyanyelvükön. Pontosabban nem ez a probléma, hanem hogy ezek a részek nincsenek csillagozva, zárójelbe téve, vagy bármilyen módon lefordítva azoknak az Olvasóknak, akik nem tudnak franciául. Ez néha rontott az olvasás élményén számomra, mert jó lett volna tudni, hogy mit is magyaráznak annyira egymásnak vagy magukban. Vic a vicces, könnyed, nőcsábász, mosolygós, és még órákig ragozhatnám Godard. Míg Jean-Luc sokkal visszafogottabb, nem mosolyog annyit, megválogatja a szavait és igazi úriemberként viselkedik. Számomra Jean-Luc sokkal vonzóbb, gondolom, mert a kimértsége miatt sokkal kiismerhetetlenebbnek hat.

SZA, mint Sunny

Sunny pedig hatalmas változáson ment keresztül 1 éjszaka alatt. Nagyon szeretem, mikor egy karakter képes fejlődni és ezt meg is teszi. A regény elején egy teszetosza, nyámnyila 17 éves tinit ismertem meg. Mire pedig a végére értem rá sem ismertem. Kaptam egy magabiztos, céltudatos, vagány nőt. Nem gondoltam volna róla, hogy képes lesz egy buli közepén Charlestont táncolni egy asztal tején, vagy hogy leordít pár kis suhancot, akik beszóltak nekik. Ami pedig a legnagyobb meglepetést okozta, hogy képes volt elengedi magát. Kár, hogy ez csak addig tartott, amíg nem kapott egy (újabb) sms-t a pasijától, aki átbaktatott egy új helyre, és várja Sunnyt.

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, általa visszarepültem imádott városomba, Londonba, és jókat nevettem rajta. Az írónő fantasztikus humora dobta fel az egész regényt, főleg a szócsaták, amiken alig tudtam visszatartani, hogy hangosan röhögjek. Ez a könyv minden London-rajongónak kötelező, na meg azok számára is, akiknek dunsztjuk sincs, hogy miért rajong érte annyi ember!

Ajánlom azoknak, akik:

- szeretnék megismerni London városát;

- könnyed kikapcsolódásra vágynak;

- kedvelik, ha egy karakter fejlődést mutat;

- szeretik a pörgős, humoros és nem utolsó sorban bulis történeteket.

Értékelésem: 5/4 csillag

Kedvenc karakter(ek): Jean-Luc Godard
Kedvenc jelenet(ek): mikor Sunny az asztalon táncol, a két Godard szócsatái
Kedvenc idézetek:

„London folyton változik, de mindig az a hely marad, ahol az ember kalandokba bonyolódhat, új barátokra tehet szert, megváltoztathatja a történetét, megváltoztathatja az életét.”

„Csodálatos érzés, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek.”

„– Sunny, a lányoknak soha nem lenne szabad bocsánatot kérniük az érzéseik miatt.”

„– Huszonegy éves vagyok. Az fiatal!
– Én pedig tizenkilenc. Mindig fiatalabb leszek nálad, öregapám – keni a szavakat Jean-Luc.
– Ja, mondja ezt az a fiú, aki miatt korábban el kellett jönnünk a piknikről, mert haza akart jönni, hogy kipróbáljon egy új tortácskareceptet, amiben gesztenyemassza van. Olyan vagy, mint egy középkorú háziasszony, aki csapdába esett egy tizenkilenc éves fiú testében.
– Te meg mint egy idióta, aki csapdába esett egy idióta testében.”

„– Akik megcsalják az embert, csak egy jó seggberúgásból értenek.
– Bizony, ha megcsalnak, csakis a zéró tolerancia működik.”

„De vajon egyetlen éjszaka megváltoztathatja-e az ember életét? Azt hiszem, igen. Vagy legalábbis megváltoztathatja az irányt, amerre az élete tartott. Időre van szükségem, hogy ezt végiggondoljam. Hogy megszokjam, hogy úgy élem az életem, mintha minden nap vasárnap éjszaka lenne. De bizonyos dolgok mindig változatlanok maradnak. London, szeretlek.”

A képek a Pinterest táblámról származnak.