Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”

Könyv információ:
Kiadó: Ciceró
Eredeti megjelenés: 2014
Hazai megjelenés: 2016
Oldalszám: 240 oldal
ISBN: 9789635399956
Fordította: Kleinheincz Csilla

Véleményem:
Először a Blogturné Klub oldalán találtam rá erre a könyvre. Gyorsan végigolvasgattam a róla alkotott véleményeket és éreztem, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet! Imádom a Nirvanát, a grunge stílust, az abban a korban fellelhető összes jót és rosszat. Aztán megláttam, hogy a könyvtár beszerezte, így rohantam is be érte, nehogy valaki más rá vesse magát. Az összes többi olvasmányom eldobtam és ezt vettem a kezembe. Mint nagy zenerajongó, rögtön belopta magát a szívembe az első mondatával:

„Ha szerencsés vagy, a kellő időben rátalálsz egy olyan zenére, amelyik nem egyszerűen „remek” vagy „érdekes”, vagy „elképesztő”, vagy szórakoztató, hanem egyenesen életadó.”

Sajnos pont a ’90-es években születtem meg, így csak vajmi halovány fogalmam van erről a korról. Azonban ezt a könyvet annyira átjárja az egész könyvet a grunge életérzés, hogy végig olyan érzésem van, mintha én is átélném az egész korszakot a szereplőkkel és kedvem lenne visszamenni azokba az időkbe és bulizni egyet az őrült lázadókkal! Ebből persze az jön le, mennyire vidám és szórakoztató ez a könyv. Pedig nem! Nem csak a jó dolgok jönnek vissza ebből a korszakból, hanem a rosszak is: alkoholizmus, drogok, züllés. Mégis imádtam, mert ezeket az árnyoldalakat is bemutatta. A karakterek annyira jól ki voltak dolgozva, annak ellenére, hogy nem kaptunk róluk 5 oldalas leírásokat. Ott volt az alkoholista anyuka a befuccsolt házassággal, a drogos nagybácsi, akit mindenki megvet, és persze a saját útját kereső 16 éves főszereplő. Szóval minden meg van benne egy nagyszerű regényhez!

Nagyon jó az írónő stílusa, mert annyira könnyedén közli még a borzasztó dolgokat, is, hogy az ember szinte normálisnak érzi, hogy ilyen sok borzalmas történik. Maggie egy igazán szerethető karakter, aki az egész könyvben a keresi a személyiségét, hogy hogyan is kéne beilleszkedni és megfelelni az elvárásoknak. Nagyon szerettem, hogy érezni lehetett, hogy végigmegy egy bizonyos személyiségfejlődésen: a regény elején egy magát kereső tinivel találkozunk, aztán a végén pedig egy határozott, magáért kiálló lánnyal. Ehhez a fejlődéshez azonban kellett egy törés az életébe, hogy meg merjen lépni bizonyos dolgokat. 

Ez a fordulópont nagybátyja Kevin elvesztése volt. A zűrös Kevint senki sem szereti Mags családjában, ő azonban szinte isteníti. A családnak azonban meg van erre a megfelelő oka: kiszámíthatatlan, felelőtlen és drogos. Azonban nagyon jól át tudja adni az élet fontosságát unokahúgának, mégpedig, hogy éljen! Kevin az egész történetben jelen van, igaz csak a "szelleme" és, hisz az vezérli Magst, hogy kilépjen a saját árnyékából és tegye azt, amit szeretne. Így jut el a római Nirvana koncertre is, amit Kevin ajándéka volt a lány számára.

Nirvana Rómában

Az utazás nagyon jó tanulópénz volt Mags számára, ugyanis rengeteg emberrel találkozott: volt, aki kihasználta, volt, aki segítette és a szárnya alá vette. Mégis a legnagyobb segítsége Eoin volt, a szerelme. Eoin karaktere nagyon kellemes karakter, habár neki is vannak hibái. Néhány lépése kicsit erőltetett volt a romantikus helyett, így jobban beillett volna egy barátnak. Talán az könnyedebben ment volna neki. Azonban az nagyon pozitív, hogy végig mellette állt a lánynak, pedig nem is volt Nirvana rajongó, hogy ez hajtotta volna, sem pedig az az ember, aki szó nélkül utána megy egy lánynak. De erre képes a szerelem!

Értékelés: 5/5 pont
Kedvenc karakter(ek): Maggie és Kevin
Kedvenc jelenet(ek): a Nirvana koncert Rómában
Kedvenc idézetek:

„Vidd a fiút. Ne kérj engedélyt. Majd lesz másik alkalom felelősségteljesnek lenni. Addig is, élj!”

„A felvétel totál okafogyottá teszi a koncertlátogatást. Elveszi a megélt élmény értékét. Megtörtént. Ott voltál. És most a te felelősséged emlékezni rá, ahelyett, hogy megpróbálnád újrateremteni egy vacak felvétellel, amelyik megpróbálja megőrizni.”

„(…) nem ezt jelenti a felnőtté válás? Nem csupa olyan tett és esemény sorozata, amelyek során az ember megszegi a magának tett gyerekkori ígéreteket, és pont azokat a dolgokat teszi, amikről azt mondta, soha nem fogja megtenni? És még hány ígéretet kell megszegnie, mire átjut a túloldalra?” 

„Minden, ami történik veled, csak egyszer esik meg, ezért jobb, ha mindig éberen figyelsz.”

„(…) Maggie súlytalannak érezte magát, kilebegett addigi korlátai közül, és az élete a zenét követve egyre harsogóbb lett – határozottabb alakú, több lehetőséget tartalmazó. Nem volt szüksége kábítószerre, hogy átélje a transzcendenciát. Nem kellett sör, whisky vagy bor. A zene elegendő volt.”

„A norvégoknak igazuk volt: Nirvana-láz tört ki egész Rómán. Fiatalok bandái csavarognak, a fiúk haja gubancos volt, lompos flanelinget viseltek, a lányok pedig bakancsot és elkent, lila szemfestéket. Akadtak punktaréjok, pénztárcaláncok és zenekaros pólók; átlőtt orrok, fekete rúzs, hidrogénezett haj, baby doll ruha.”

Köszönöm a figyelmet, remélem meghoztam a kedvetek az olvasásához!