Fülszöveg:
Érzed,
hogy darabokra hullasz, hallod a szilánkjaidat szétszóródni a földön, mégis
képes vagy elsétálni. Meg tudnál birkózni ezzel? És vajon a vak, otthonából
kiszakított, rettegő kislány képes lesz?
Robin
nem érti, mi történik vele, nem érti a benne kavargó különös érzéseket. A
könnyeit visszafojtva küzd az őrülettel, ami lassan eluralkodik rajta.
Eközben
Temi tehetetlen. Nem tudja figyelmeztetni testvéreit a rájuk leselkedő
veszélyre, és nem tud az apja nyomára bukkanni, hogy elejét vegye a
támadásnak. Nincs a kezében más, csak egy megláncolt gyilkos, és egy szobor:
két kiszámíthatatlan, robbanni készülő bomba. A kanóc pedig a saját
rettegése, amit egyre nehezebb kordában tartani.
Mi
lesz, ha egy váratlan fordulat minden falat ledönt, és ő elveszíti az
irányítást? Hányan fognak meghalni, ha a szobor és Lynn elszabadul? És kiket
vesznek majd célba?
A
Szobortánc második része.
|
Könyvinformációk:
Kiadó: PublishDrive
Oldalszám: 195 oldal
Kötés: e-könyv
Megjelenés időpontja: 2019. május 26.
Műfaj: Fantasy
Sorozat: Szobortánc
Függővég: nem
A recenziós példányt köszönöm szépen az
írónőnek!
Barczikay
Lilla neve nálam egyet jelent a remek könyvekkel. Imádtam az Anyám
teremtményeit (értékelésem), majd jött a Szobortánc (értékelésem), amit talán
kicsit jobban is kedveltem, mint az Anyám teremtményeit. Majd írt Lilla, hogy
megérkezett a Szobortánc folytatása, ami a Márványlánc nevet kapta.
Természetesen igent mondtam a felkérésnek, hogy olvassam el és véleményezzem.
Titkon reméltem, hogy többet megtudhatok a folytatásban kedvenc karakteremről,
Lynnről, ezért gyorsan bele is kezdtem a kisregény olvasásának.
A történet ott folytatódik, ahol
abbamaradt az első rész: Ax és Robin összecuccolva útra készen vannak, Temi a
kis bandájával pedig próbál a nyomukra bukkanni. Ezzel megkezdődik a hajsza. Ax
folyamatosan azt hiszi rosszat szeretne számukra Temi, hiszen ő egy elmebeteg,
aki nem képes irányítani az érzelmeit. Így saját maga sétál be a csapdába, amit
nekik készítettek elő. Temi pedig versenyt fut az idővel, hogy ez ne történjen
meg. A cselekmény végére mindenkiről lehull a lepel, ki miért vált olyanná
amilyen, illetve az is, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész galiba
elkezdődött.
Az előző résszel
ellentétben (ahol 2 főszereplő által ismertem meg a cselekményt), ebben a
kötetben viszont még több szemszögből olvashattam a történetet. Ez még
pörgősebbé tette az egész történetmesélést. Ami pedig plusz pont, hogy nem
kavarodtam össze a sok nézőponttól, mert remekül el vannak különítve egymástól.
Maga a sztori nagyon feszített, folyton történt valami, ami gyönyörűen
előrevitte a cselekmény szálát. Lillától megszokott módon fantasztikusan bánik
a szavakkal. A helyszínek, amelyek felbukkantak a regényben, a szavak által
megelevenedtek előttem. A sok érzelem, amit a karakterek éreztek mindet én
magam is éreztem olvasás közben. A fantasy elemek sem maradhatnak ki, amik
remekül illeszkednek a városi környezetbe, amiben a regény cselekménye
játszódik.
A karakterek tárháza
nem bővült az előző részhez képest, viszont sokkal jobban ki voltak dolgozva.
Szerencsére sokkal többet tudtam meg kedvenc karakteremről, Lynnről. Megismertem a hátterét, hogy
mi okból lett olyan tartózkodó, mégis vad. Nagyon szerettem benne, hogy
megjelent nála a kötődés, amit először nem igazán akart elhinni, de végül belátta,
hogy számára is jobb, ha vannak barátai.
Robin, aki az első részben nem kapott
akkora szerepet, most felemelkedett és megmutatta azt az oldalát, amit eddig
nem ismertem. Annak ellenére, hogy vak, erős személyiség, amint ráébredt arra,
hogy miként fordíthatja a saját javára a gyengeségnek hitt tulajdonságát.
Ax amennyire felnőttesen
viselkedett a Szobortáncban, itt most pont annyira volt gyerekes. Saját magát
helyezte előtérbe, ahelyett, hogy Robint is segítette volna abban, hogy képes
legyen kiismerni magát az új környezetben.
Temi karaktere számomra nem volt túl
áttörő, mert őt végig kétségbeesés vezette, nem éerztem a cselekedeteiben semmi
tudatosságot, meggondoltságot. Így kicsit nehezen jutott egyről a kettőre.
Pedig azt hittem, majd most, hogy van egy küldetése
kicsit összeszedettebb lesz, mint a Szobortáncban volt. Sajnos ebben csalódnom
kellett.
Összességében nagyon
élveztem, jó volt újra Temi, de inkább a családja körében lenni és együtt
felfedni a titkaikat. Néhol egy kicsit túlírtnak éreztem, de azok a részek
többségben voltak, amikre ha visszagondolok a kellemes jelző villog a fejemben.
Ajánlom azoknak, akik:
- olvasták
a Szobortáncot;
- szeretetik a(z urban) fantasy műfajt.
Értékelésem: 5/ 4 csillag
Kedvenc karakter(ek): Lynn
Kedvenc jelenet(ek): Lynn visszaemlékezései a múltjára
Kedvenc idézet(ek):
„Ha elfelejteném a múltat, mi
hajtana előre? Elveszítenék mindent, ami fontos nekem, nem maradna semmi.
Előbb-utóbb vissza akarnék emlékezni, amikor beleunok ebbe a semmibe, vagy
amikor rájövök, hogy nem lehet más dolgokkal kitölteni, mert az emlékeim hozzám
tartoznak, a múltam hozzám tartozik, és ha kitörlöm, a lényem egy részének is
búcsút mondok.”