2018. április 22., vasárnap

„Azt szeretem a legjobban, amikor elmerülhetek az írásban, és olyannyira visz előre a lendület, hogy a külvilág megszűnik létezni számomra." - Interjú T. C. Lang írónővel



Sziasztok!
A mai napra egy interjút hoztam Nektek. Akitől pedig kérdeztem T. C. Lang írónő volt, akinek első regénye A Lámpás nyomában címet kapta, és igen népszerű a Molyok körében. Ezt pedgi teljesen meg is értem, hiszen egy nagyserű történetet kaptunk. Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre a könyvről ITT elolvashatjátok.


Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésem. Kérlek, mutatkozz be az Olvasóknak. Ki az a T. C. Lang?
Készítette: Szabó Bernadett
T. C. Lang egy kreatív anyuka, aki kevés szabadidejében olvas, ír és hol a gyerekeivel, hol nélkülük valósít meg DIY projekteket.
A blogomon olyan szerzőket és könyveket mutatok be, akik és amelyek nagyobb figyelmet érdemelnének, illetve csináld magad tippeket adok, például megmutatom, mihez kezdhetünk húsvét után a Kinder tojásokkal, vagy hogyan ajándékozhatunk különböző alkalmakra pénzt úgy, hogy ne legyen személytelen. Az Index2 szerkesztősége több mint ötven cikkemet emelte ki a címlapra.
Sok felkérést kapok recenzió írására, próbaolvasásra. Aki próbaolvasás után csak vállveregetést szeretne kapni, az nem hozzám fordul.
„Civilben” menedzserasszisztens vagyok. Sokáig kerestem a művészi önkifejezés megfelelő eszközét: rajzoltam, vázákat és mécses tartókat festettem, táncoltam. A könyvborítóm grafikájából is magam készítettem ékszereket. Harminc fölött is megőriztem ábrándos természetemet, az írás ennek a kreatív mederbe terelése, emellett kellemes kikapcsolódás, képes azt a fajta izgalmat megadni, amit másoknak egy film megnézése. Örülök, hogy a „végtermék” másoknak azt az élményt nyújtja, amit nekem az alkotás folyamata.

Polgári neved Lang Tünde, miért döntöttél mégis írói név mellett?
Szerettem volna elválasztani az írást a privát szférámtól: T. C. Lang ír és blogot vezet, Lang Tünde háromgyermekes anyuka, feleség és dolgozó nő. Azt se szerettem volna, hogy a magyar név elriassza az olvasókat a könyvtől, mert úgy tapasztaltam, hogy sokan előbb szavaznak bizalmat egy idegenül csengő névnek – mint a német családnevemnek. És mivel a történetem nem hazai környezetben játszódik, jobban illik hozzá a külföldi név.

Mikor és milyen indíttatásból döntöttél úgy, hogy író leszel?
Gyerekként imádtam a Gyilkos sorok-at és a Magnum-ot, és úgy képzeltem el az írók életét, ahogyan ezekben a sorozatokban megjelenik: csak utazgatnak és írnak – a valóság természetesen teljesen más. Tiniként belekezdtem pár „regénybe”, de ezek hamar kifulladtak, komoly írói ambícióim nem voltak. Nyolc évvel ezelőtt, a fiam születése után ragadtam ismét tollat. Nem mondtam senkinek, a saját szórakoztatásomra írtam, illetve meg szerettem volna akadályozni, hogy beszűküljön a szókincsem az otthon töltött idő alatt. Két és fél évig csiszoltam a történetet, napi másfél órán keresztül, és csupán akkor vallottam színt a családom előtt, amikor már csak az utolsó simítások voltak hátra. A Lámpás nyomában végül 2013-ban jelent meg. Az első kiadás nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, például maradtak benne elütések, a nyomtatott és e-könyvből eltűntek a beküldött kéziratban még szereplő, az egyes jelenetek elkülönítésére szolgáló megnövelt sortávok, illetve nem készítettek neki címnegyedívet sem, ezért nem reklámoztam, javított kiadásban gondolkodtam, ami a család bővülése miatt 2016 év végéig húzódott. Nem tartom magamat írónak, de talán egyszer azzá válok. Annak viszont örülök, hogy a regényem a visszajelzések alapján eléri a célját: az olvasók szórakoztatónak tartják, kellemes kikapcsolódást nyújt nekik.

Kik segítettek ennek a megvalósításában?
A próbaolvasóim és az írótársaim felhívták a figyelmemet a történet gyenge pontjaira, az ő meglátásaik, javaslataik alapján javítottam, a férjem szerkeszti a honlapot, az öcsém állította össze a könyvtrailert, a családtagjaim pedig nem tartják magukban a könyv létét – mindannyiuknak hálával tartozom. Támogató családi háttér nélkül nagyon nehéz lett volna eljutni eddig, minden elismerésem azoknak, akik e hiányában sem adják fel.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban, és melyik jelenti a legnagyobb kihívást?
Azt szeretem a legjobban, amikor elmerülhetek az írásban, és olyannyira visz előre a lendület, hogy a külvilág megszűnik létezni számomra. Jaj annak, aki ilyenkor zavar meg! Szeretek benne élni a történetben, olyankor azzal álmodom, és narrációval gondolkodom, úgy írom le fejben a környezetemet, a történéseket, mintha papírra vetném. A legnagyobb kihívás, hogy ne nézzek utána rögtön minden apróságnak, legyen szó akár a történet egy lényegtelen eleméről, akár a helyesírásról, illetve az utólagos javítás nemszeretem munka. Nem olyan látványos a haladás, és olyan érzetet kelt, mintha egyhelyben topognék, de szükséges, és nagyon sok múlik rajta.

Első könyved, A Lámpás nyomában igazán egyedi, hiszen a biblia témát és a fantasyt vegyítetted össze. Miért emellett döntöttél?
Mindig is vonzódtam az angyalokhoz, és szerettem a valóságtól elrugaszkodott történeteket. Az Angyalok városa az első filmek egyike, amin elsírtam magam, illetve rajongok Margit Sandemo Jéghegyek népe című könyvsorozatáért, amelyben a boszorkányok mellett angyalok és démonok is feltűnnek – ennek köszönhetően szerettem bele a műfajba. Egyszerűen csak tudtam, hogy egy angyal és egy halandó tiltott szerelméről szeretnék írni, némi kalandos körítéssel.

A könyvben nem csupán ismert bibliai karakterek jelennek meg (Apokalipszis lovasai, Lucifer), hanem olyanok is, akik a fejedben születtek meg. Hogyan alkottad meg őket? Ki a kedvenced és miért?
Igazából a bibliai karaktereket is „testre szabtam”, Lucifer és a lovasok nem úgy jelennek meg a könyvemben, mint a Bibliában: a Lámpásban nem éhínség a negyedik lovas, hanem viszály, és az én Luciferem nem maga a Sátán.
Elképzeltem a karaktereimet, felruháztam őket tulajdonságokkal, aztán elengedtem a kezüket, hagytam, hogy ők alakítsák az eseményeket. A főszereplő, Sarah olyan volt számomra, mint egy hús-vér barátnő, olykor szívesen átöleltem volna, máskor pedig lerángattam volna a magas lóról, de ő csak ment a saját feje után. Megvan a veszélye, ha a karakter önálló életre kel. :) Szerettem, ahogyan Ronael ártatlanul rácsodálkozott a földi dolgokra. A hozzá hasonló jó fiú karakterek sokkal inkább elbűvölnek, mint az irányításmániás, arrogáns rosszfiúk. Mégis Lucifer áll hozzám a legközelebb: sötét alak, de nem egyértelműen gonosz.

A Lámpás nyomában olvasása közben úgy éreztem, hogy én is jelen lehetek azokon a helyszíneken, ahol a cselekmény történik. Ezeket a helyeket megjártad, vagy mindennek utánajártál, vagy csupán egy kép alapján kaptál egy nagyszerű ihletet?
Szuper lett volna bejárni az összes helyszínt, de csupán az internetés a híradó volt a segítségemre. A Haitin játszódó jelenetek megírásában a híradásokra támaszkodtam, egyébként a térképet, az utcaképeket nézegettem, szállodák leírását böngésztem, képeket kerestem a helyszínekről, YouTube-os videókat néztem. Az előzetes kutatómunka után pedig szabadjára engedtem a fantáziámat.

Elárulsz pár kulisszatitkot a könyvről, amit eddig csak a nagyon bennfentesek ismertek?
Nagyon nagy titkaim nincsenek, de lássuk csak… Azért lett az egyik helyszín Haiti, mert nagy hatással volt rám a 2010-es földrengés, még az álmaimba is befurakodtak a híradóban látott képek. Van egy jelenet, amikor Sarah a tükörképét meglátva megjegyzi, hogy bármelyik horrorfilmben eljátszhatná a rémet ilyen kinézettel – ez eredetileg hasonló körülmények között fogalmazódott meg bennem: egy nem túl nyugodt éjszaka után olyan püffedt volt a szemem, hogy a tükörbe nézve megijedtem magamtól. Habár nálam viszály a negyedik lovas, karakterét mégis éhínségből eredeztettem, pontosabban a lelki éhségből – a legtöbb olvasónak fel sem tűnik a csere. Úgy terveztemeredetileg, hogy Isten elpusztítja a Földet, Ronaelt és Sarah-t pedig egyfajta modern „Ádám és Éva”-ként egy új Földre költözteti, de Lucifer nem engedelmeskedett nekem, így a történet más befejezést kapott.

Utolsó kérdésként pedig oszd meg velünk kérlek, hogy mik a terveid a jövőben?
Tele vagyok tervekkel, de mindenekelőtt szeretnék eleget tenni a felkéréseknek. Utána egy ideig nem vállalok semmit, hogy megvalósíthassam a regényötleteimet, illetve ígértem egy mesekönyvet a nagyobbik fiamnak.

Köszönöm szépen a válaszokat T. C. Lang írónőnek. Sok érdekes dolgot tudtam meg belőle, és kíváncsi lettem volna arra a verzióra is, mikor a végén csak Ronael és Sarah marad.
Bízom benne, hogy ismét olyan interjút sikerült elhoznom Nektek, amiben találtatok számotokra új információt.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése