Sziasztok!
Érkezik
a várva várt fénypont-mélypont. Áprilisban elég sok könyvet sikeresen
kivégeztem, nem is tudom hogy csináltam. Ja, de mégis tudom. Sok volt a Molyon
az olvasási maraton, ami kicsit inspirált. Már csak utol kell magam érni a
rengeteg értékeléssel. Most viszont nem ez a lényeg, hanem április hónap
kedvenc olvasmánya és legnagyobb csalódása. Vágjunk is bele!
Fénypont
Ernest
Cline: Ready Player One
Fülszöveg:
EGY VILÁG LÉTE FOROG KOCKÁN.
EGY KÜLDETÉS A VÉGSŐ NYEREMÉNYÉRT.
FELKÉSZÜLTÉL?
2045-öt írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-be, a világméretű virtuális valóságba.
Amikor az OASIS tervezője meghal, ördögi feladványsort hagy maga után, melyek megfejtéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség. Aki először megfejti mindet, az örökölheti hatalmas vagyonát – és egyben az OASIS feletti hatalmat.
Wade oldja meg az első feladványt, és ezzel életveszélybe kerül. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért. A játék ezzel megkezdődik, a túlélés egyetlen módja pedig a győzelem.
Szerintem:
OMG!
Azt hiszem meg is van 2018 legjobb olvasmánya! Ebben a könyvben minden kocka
álma benne van: egy hely, ahol az lehet, aki akar lenni (OASIS), retro játékok
(Dungeons and Dragons, Pac-Man), remek történet. Minden egyes sorát imádtam, nem
unatkoztam egy percet sem, mindenkinek meleg szívvel ajánlom.
Mélypont:
Nicola
Yoon: Minden, minden
Fülszöveg:
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Szerintem:
Nagy
reményekkel indultam neki a könyvnek, mert szinte mindenki odáig, meg vissza
van érte. Az a helyzet, hogy az író könnyed stílusa magával ragadott, és csak úgy
faltam az oldalakat. Jogos kérdés, hogy akkor miért lett ez a hónap legnagyobb
csalódása. A válasz igen egyszerű. A történet iszonyatosan sablonos, és
kiszámítható volt. Már a 30 oldal után rájöttem a könyv csattanójára, a
továbbiakban pedig emiatt kicsit élvezhetetlen volt, mert nem tudott újat
mondani. Kicsit sajnálom, hogy nem jött át, de ez van.
Köszönöm
a figyelmet!
A képek a moly.hu oldalról származnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése