Ebben az állandó
rovatban a hónapban olvasott legjobb és legrosszabb könyvekről olvashattok egy
kis összegzést.
***
Janina:
Ebben a hónapban is csak
kettő könyvet sikerült elolvasnom, így nem tudok most sem mélypontot
hozni. Két régóta áhított dokumentumregényt sikerült májusban sorra
vennem. Az egyik érdekes volt, a másik hatásos.
Sajnos ebben a hónapban
nem haladtam úgy az olvasással, ahogy szerettem volna. Itt van a jó idő,
általában a szabadban vagyunk a családdal, vagy erre arra csavargunk. Így
estére általában hulla vagyok és örülök neki, hogy ágyba kerülök. Saját
szórakozásomra 4 könyvet olvastam ki, ami a kitűzött 7 könyvhöz képes semmi, de
majd jövő hónapban. Akkor már nem akarom megváltani a világot a 7 könyvvel,
maradok az 5 darabnál. A fiúk számára szintén 4 könyvet sikerült felolvasnunk
az este, ami elég jó, mert most végre nem ragaszkodtak annyira, hogy a 100
magyar népmese könyvből olvassunk. Szóval most is lesz Mesesarok rovat.
Egyértelmű, hogy Emily
viszi a prímet a hónapban, mivel nagyon nagy kedvencem, már kisiskolás korom
óta. Jókat tudtam rajta nevetni, és van benne elég csavar ahhoz, hogy ne unatkozzak
olvasás közben. Az illusztrációk pedig valami zseniálisak.
Nehogy bárki is azt higgye,
hogy ez egy vacak könyv! Nem azért lett a hónap leghosszabbja, hanem azért mert
vannak hibái, mégis élvezhető. Érezni lehet, hogy az író még csak
szárnypróbálgatásnál járt, mikor a könyvben szereplő verseket és novellákat
írta. Csak azt tudom mondani, hogy mindenki adjon neki egy esélyt, mert fog
benne olyan művet találni, ami kedves lesz a szívéhez. Én is találtam benne kettőt,
egy verset és egy novellát, de ezt már leírtam az értékelésemben.
***
Nektek mik voltak a hónapban a fénypont-mélypont olvasások?
Elékezett ismét sokatok
kedvence a Kvíz Kedd! Jeleztétek egy páran, hogy sikeresen olyan könyveket
szoktam beválogatni, amiről fogalmatok sincs, hogy micsoda, így most másabb
műfajú könyveket szedtem össze. Remélem, hogy azok, akik nem igazán találták
meg a kedvükre való játékot, most ebben örömüket lelik. És tudjátokigen,
tudom, éssel nem kezdünk mondatot…ejnye Dorka! kommentben ide, Facebookon
vagy Molyon is jöhetnek a tapasztalatok, észrevételek és persze az eredmények.
Mindenkinek jó szórakozást!
El
vagyok maradva ezzel a book taggel, de mivel mostanában nem megy az olvasás,
így most van időm az ilyenekre. A taget Helie
találta ki, és felkért, hogy töltsem ki, aminek nagyon örülök. Ez igy egy
húzogatós tag, amik eddig nekem nagyon bejöttek, annak ellenére, hogy kicsit
több munka van benne, mint egy mezei tagben. A lényege, hogy 26 könyves
karakter nevét kell felírni, majd minden kérdésnél 2 darabot kihúzni és
eldönteni, hogy kit választanánk. Ahogy a Dönts okosan! book tagnel, itt sem
olvastam el előre a kérdéseket, így fogalmam sincs, hogy mi vár rám.
Kivel
kávéznál együtt reggel?
Kol (Az Árnyékkirálynő) vagy Engel Dávid (Fogadj el!)
Itt
most Kol nyerne, bocsi Dávid! Azért mégiscsak jobban leülnék egy olyan emberrel,
vagyis sárkánnyá változó emberrel kávézni, mint Kol, mert még reggel is
rengeteg kérdésem lenne hozzá.
Ki
tudna rávenni hogy együtt csináljatok csínyeket (pl házakba csöngetni)?
Cash Davenport(Down to you – Rajtad áll) vagy Will Cooper (Slammed-Szívcsapás)
Cash,
hiszen ő mégiscsak egy rosszfiúk, Will pedig egy tanár. Gondlom egy tanár nem
fog egy ilyen ötlettel előállni, hogy menjünk és szívassunk meg valakit.
Lecsuktak
bankrablásért ki lenne az ügyvéded?
Borbíró Borbála (Vámpírok múzsája) vagy Matty (Flat – out Love – Szeretni bolondulásig)
Hát ez
nehéz kérdés! Mind a ketten nagyon okosak és ki tudnának dumálni a börtönből.
Az más kérdés, hogy ha Borinak nem lenne érdeke, akkor valószínűleg nem is
segítene, így inkább Mattyt választom.
Zenekarodba
hiányzik egy basszusgitáros kit választanál?
Ian (Nerve – Idegpálya) vagy Seraph (A varázsló lehelete)
Mind a
kettőben meg van a adság, ahhoz, hogy jól tudják nyomni egy zenekarban.
Viszont, mivel ez én zenekaromról van szó, így Ian kerülne ki nyertesen ebből a
versenyből.
Ki
védene meg az iskolai bántalmazásoktól?
Margo Roth Spigelman (Papírvárosok) vagy Detre (Erdőmese)
Ismét nehéz
döntés, viszont lehet, inkább Detre megbízhatóbb lenne. Margo gondolna egyet és
volt nincs, így nem tudnék rá számítani. Detre viszont céltudatos, és ha
valamit a fejébe vesz, akkor úgy is lesz.
Ki
venne rá hogy együtt bungee jumpingozzatok?
Fekete Orsolya (Tükörlelkek) vagy Folt Cipriano (Csitt, csitt)
Wááá!
Ennél jobban nem is húzhattam volna össze. Orsi is és Folt is ugyanolyan őrült,
hogy elvinne bungee jumpingolni. Szóval, most nem tudok dönteni ebben az
ügyben.
Kitől
kérnél korrepetálást a vizsgádhoz?
Mare Barrow (Vörös királynő) vagy Nestor (Emlékek Jordan számára)
Ismét
csak hümmögök. Nestor elég okos, de nem vagyok benne biztos, hogy a mi világunkról
eleget tudna, ahhoz, hogy segíteni tudna a vizsgához. Mare-el hasonló a
helyzet, úgyhogy lehet inkább bukó lenne a vizsga.
Kivel
írnál könyvet a delfinek kommunikációjáról?
Katniss Everdeen (Az éhezők viadala) vagy Lena Wall (Ezüsthíd)
Katniss.
Mivel elég jó vadász így gondolom a delfineket is könnyen kiismerné. Lena
viszont lehet, hogy kapcsolatba tudna lépni vele, és így játszi könnyedséggel
képes lenne megtanulni a delfinnel kommunikálni. Szóval inkább Lenára esne a
választásom.
Ha
életre kelne az egyik kihúzott karakter, melyikük lenne az?
Zelda (Kösz, hogy…) vagy Jacinda Jones (Firelight – Tűzláng)
Egyértelmű,
hogy Jacinda. Mekkora király lenne már, hogyha el tudnám mondani, hogy van egy
barátnőm, aki igazából sárkány, de képes emberré alakulni. Zelda sem lenne
rossz, de őt a depressziója képes lenne magával rántani, így őt most
hanyagolom.
Ki
tudná kérdezés nélkül is hogy mit szeretnél?
Scott Pilgrim (Scott Pilgrim sorozat) vagy Emily (Emily the Strange)
Hahahaha…egyik
sem tudná! Sokszor én magam sem tudom, hogy mit szeretnék, nemhogy valaki más.
Autóbalesetet
szenvedtél és kórházban kell maradnod több hónapig. Ki ápolna?
David (Lick – Taktus) vagy Bence (Befogad és kitaszít)
Ezen
nagyon sokat gondolkoztam. Bence nem nagyon érez empátiát, így nehéz lenne
megértenie, hogy min is mennék keresztül. Viszont! Ha közel kerülnénk
egymáshoz, akkor szó nélül ott ülne mellettem és minden kívánságom lesné.
Ugyanezt megtenné David is, még akkor is, ha ezzel a háttérbe kerülne a banda.
Olyan verzió nincs, hogy mind a ketten? Az lenne a legjobb!
Elutazol
egy hónapra Hawaiira. Kire bíznád a házat?
Kate Daniels (Magic bites – Pusztító mágia) vagy Hanna (Szívritmuszavar)
Kate
Daniels. Elég belevaló és megbízható ahhoz, hogy képes legyen a házra vigyázni.
Igaz, nálunk nem kell a vámpírokkal és egyéb természetfeletti lénnyel
megküzdeni, de még így is őt mondanám.
Ki
tanítana meg tangózni?
Jay Gatsby (A nagy Gatsby) vagy Szmirkó (Szmirkó)
Jay
Gatsby biztos, hogy piszkosul meg tudna tanítani tangózni. Szmirkó még csak egy
gyerek nem biztos, hogy érdekelné annyira a tánc.
Ezt is
nagyon élveztem, ahogy a többit, és nagyon furcsa húzások jöttek össze egy
párszor. A kihívottjaim:
·Bookhunters bloggerei közül Levandra vagy Sol,
aki megcsinálja,
Nálunk
a gyereknap nem egy, hanem három napból állt. A hétvége folyamán szerintem én
jobban lefáradtam, mint a fiúk. Állandó jövés-menés, mindenhol nyüzsi, sok
ember, még több gyerek…de túléltük! Sajnos képek nem nagyon lesznek, mert most
úgy döntöttem, hogy inkább velük együtt élem meg a pillanatot, minthogy
állandóan csak a képeket csinálnám. Bele is kezdek eme kalandos hétvégébe.
1.
nap: 2017.05.25., csütörtök:
Családi nap az oviban
Ezzel a
programmal kezdetét is vette a gyereknapi hétvége. Az ovinkban minden évben van
Családi napon, mikor az egész ovi apraja nagyja összegyűlik családostól és
mókáznak az oviban. Van ilyenkor zene, kézműves foglalkozás, légvár, arcfestés,
szóval minden mi szem szájnak ingere. Ilyenkor a programok ingyenesek szoktak
lenni, csak egy jelképes összegű jegyet kell venni fejenként. Ehhez a jegyhez
szokott járni vacsi is, ami általában a paprikás krumpli. Idén volt mentőkutyás
bemutatót, és a nagy tűoltó autó is beállt az ovi udvarára, amitől a gyerekek
oda meg vissza voltak. A kutyusos bemutatóban Levi is részt vehetett, a
videóban láthatjátok is. Kisebb fiam, Szabolcs egész nap mellettem volt, nem
akart sem arcfestést, sem az ugráló várban ugrálni, szóval vele inkább leültünk
kézműveskedni, Levi pedig addig szaladgált és ugrált. Ez volt a program délután
2 és 5 óra között. Hazafelé is csak azért indultunk meg, mert elkezdett esni az
eső, ami pont addig tartott, míg hazaértünk. Hurrá! Nem baj, a délután nagy része
jól telt.
A
pénteki nap kimaradt, ugyanis Juhász István P. látogatott el a könyvtárba, és
ott voltam, de erről is majd hozok egy bejegyzést, amint lesznek képek. Így
szombaton folytatódott a nagy gyereknapi program. Délelőtt a városi könyvtárban
kézműves foglalkozás volt, amin könyvjelzőket lehetett gyártani. A fiúk nagyon
belejöttek, mert 7 darab is készült plusz egy nagy kép.
Majd 10 órakor elkezdődött Kalap Jakab bábelőadása. Nagyon jó kis előadás volt,
a gyerekek megismerkedhettek 9 magyar állatfajtával. Részt tudtak venni az
előadásban is, mert együtt énekeltek Kalap Jakabbal, kérdés- felelek is volt,
sőt, még az egyik bábot meg is lehetett táncoltatni. Persze nagyobb fiam erre
ugrott, így ő volt az egyik szerencsés gyerek, aki táncolhatott a kutyussal.
Délután pedig a tűzoltóságra mentünk, mert ott is egész napos program volt a
gyerekeknek. Volt ugráló vár, kézműves foglalkozás, és még, ami a legnagyobb
sikert aratta, az pedig a kisebb tömlővel való „tűzoltás”. Délután hazaérve
pedig még meglátogattuk dédiéket is, hogy ők is érezzék a törődést.
A
hivatalos gyereknap nem telt annyira eseménydúsan, mint az előtte lévő napok,
de azért ezen a napon sem unatkoztunk. Délelőttöt lustizással töltötte a napot
a család férfi tagjai. Apa szombaton is dolgozott így ő megérdemelte, a
gyerekek pedig jól viselkedtek előtte való nap, így ők is. Én pedig főztem, és
mostam, csak a szokásos. Ebéd után elindultunk Gyöngyösre, előtte felvettük
anyumat, mert előtte Levi lebeszélte vele, hogy eljön velünk csavarogni. Mikor
felérünk a Fő térre sajnos kicsit csalódottak voltunk, mert nem volt valami sok
program. Igaz, hogy XIIV. századi kiállítások voltak, meg néhányan a korhű
ruhában voltak, de ez nem kötötte le a fiúkat. Majd elmentünk a könyvtár
mellett igen, nem mentünk be, nem érdekelt senkit rajtam kívül, és hát a
többség dönt és ott volt egy pár gyerekeknek való szórakozás. A fiúk itt is
ugráló váraztak a változatosság kedvéért, majd mindenki evett egy-egy fagyit.
Közben ment egy bábelőadás, ami most nem kötötte le a fiúkat, így nem sokáig
néztük. Végigmentünk a kirakodóvásáron, a fiúk kaptak egy-egy játékot, mi pedig
Apával vettünk kézműves sajtot. 5 óra körül pedig hazaindultunk. Visszafelé
bementünk keresztfiunkhoz, ott is voltunk egy kevés időt, majd hazaindultunk.
Nálunk
így teltek a gyereknapok. Szinte állandóan pörgés volt, de szerintem ezek az
élmények többet jelentenek, mint az 5 percig működő játékok. A fiúk is a napok
végére nagyon elfáradtak, így nem kellett őket az ágyba könyörögni. Persze az
esti mese nem maradhatott el, de alig pár mondat után el is aludtak. Remélem
minden gyerekes Olvasómnak ilyen mozgalmas volt a napja, aki pedig nem mozdult
ki semerre, sokat pihent egy jó könyv társaságában.
Kiemelt képek forrása a Pinterest táblám, illetve saját készítés.
Juhász
István Pityu vagyok, írói néven Juhász István P. (…) ez az első könyvem.
(…) Szeretnék az írásaimmal valami jót adni az embereknek. Hogy mit, azt az
aktuális olvasóra bízom. Mindenesetre meg szeretném mutatni, hogy fiatalon,
mindenféle képzettség nélkül is lehet olyat alkotni, melyben örömüket lelik az
emberek. Mely tanulságos és elgondolkodtató. Melyben ott az emberek iránti
egyre nagyobb szeretet, hála, köszönet és önzetlenség. Mellyel át tudok
nyújtani mindenkinek egy darabot magamból.
Könyvinformációk:
Kiadó: Underground
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 76 oldal
ISBN: 9789631247466 ITT megvásárolható
Véleményem:
Elég
vegyes érzéseim vannak ezzel a kis füzetecskével kapcsolatban. Juhász István P.
az elején szól pár szót az olvasóhoz, hogy jobban megismerje és megértse a
verseket, novellákat. Én ennek fényében olvastam a műveket, és valóban lehet
érezni rajtuk, hogy mikor szárnyal, és mikor van az, hogy maga alá gyűrte a fel
nem dolgozott trauma, amit az édesapja elvesztése okozott számára.
A kötet
két részre van osztva: az első felében versek találhatóak a másodikban pedig
novellák. Hozzám közelebb kerültek a versek, ez talán azért van, mert most
ezekre jobban rá vagyok hangolódva. Több kedvencem is lett közülük, ezek a
Nyugalom II, Csónakocska és az Erősnek kell lenni.
Ez az utóbbi volt, ami a
legjobban megfogott, mert néha én is képes vagyok megzuhanni, de ez a vers
képes lesz mindig visszarántani majd a normális életbe. Voltak olyan versek is,
amikkel nem tudtam azonosulni, azokat jóformán csak átfutottam, mert nem nagyon
láttam bele többet, mint egymás mellé rakott szavakat.
Az
Előszó vagy valami hasonlóban az író megjegyezte, hogy hozzá közelebb áll a novellaírás, mint a
verseké. Ezen nagyon meglepődtem, mikor elolvastam a novelláit, mert nekem a
versei sokkal jobban tetszettek. Sokszor éreztem úgy, hogy a saját vagy
ismerősei életét írta bele ezekbe a kis történetekbe, persze burkoltan. A
történetek nagy része Rekettyefalván játszódik, ahol sok - sok különös ember él
Voltak aranybékán veszekedők, aranytollú madár által rabul ejtett öregemberek, és
még egy szellem is felbukkant! Elég izgalmasan hangzik, de nekem a kedvenc
novellám nem ezek közül került ki.
Hanem a legutolsó tetszett meg a legjobban,
ami a Léggömbök tánca címet kapta. Ebben egy élet értelmét kereső emberrel
ismerkedtem meg, akit nagy gondolkodása közben leszólított egy lufis fiatal.
Nem, nem azok, akik drága pénzért hajtogatnak lufikat. Ez a fiatal egy kezdeményezésre
invitálta. Csak annyit kért a lufiért cserébe, hogy írjon az ember egy idézetet
egy kis papírra, és kösse a lufira, majd engedje fel. Ha kipukkan és leesik a
földre, akkor valaki más megtalálja az idézetét és talán ettől jobb napja lesz.
Ennek a kezdeményezésnek a neve pedig: Léggömbök tánca – az emberek boldogsága
idézetekkel.
Összességében
nem volt rossz, viszont valahogy elmaradt a novelláknál az a wow! hatás, ami a
verseknél meg volt. Ajánlom azoknak, akik nyitottak a kortárs versekre, és
szeretek a novellákat, amik van, hogy szomorú véget érnek.
A mai
napon pedig lesz szerencsém találkozni Juhász István P. íróval, aki ellátogat a
könyvtárunkba. Így személyesen tudom feltenni neki a kérdéseim, amikre remélem,
hogy szívesen válaszol majd. Addig is, ha van kedvetek megismerni az írásait,
megtehetitek a Holnapmagazin oldalán EZEN a linken.
Értékelés:
5/3,5
Kedvenc versem:
„Erősnek kell lenni azt
mondják,
hogy erős vagyok -
nem tudom,
szerintem nem
menni
fogok tovább,
menni fogok ... -
nem adhatom fel,
nem!
de
sokszor oly nehéz,
mint a kovácsüllő -
reám esik, reám,
... fejet ütő
egy jó
barátom mondá,
» ilyenkor nézz fel! « -
nézem a plafont, nézem,
látszólag minden rendben
persze
tudjuk,
ez nem ilyen egyszerű -
de a kedvem kicsit jobb lesz,
mert nem hagynak egyedül.”
A
recenziós példányt köszönöm a Harlequin Magyarországnak!
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmaz.
Karin Slaughter
egy kifinomult és vérfagyasztó
pszichothrillerrel tér vissza,
melyben veszélyes titkok, hidegvérrel végrehajtott bosszú és váratlan
feloldozás követik egymást az elhidegült lánytestvérek életében, akik
kénytelenek összefogni, hogy felfedjék az igazságot két, több mint húsz év
különbséggel bekövetkezett, gyötrelmes tragédia kapcsán, amelyek rányomták a
bélyegüket egész életükre.
Nővérek,
idegenek, túlélők.
Több mint
húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Claire és Lydia tizenkilenc éves nővére,
Julia. A két lány nem beszélt egymással azóta, s mára homlokegyenest eltérő
életet élnek. Claire egy atlantai milliomos elkényeztetett felesége lett, míg
Lydiát, az egyedülálló anyát egy volt elítélthez fűzi tartós kapcsolat, és alig
tud megélni. Egyikük sem tette még túl magát a közösen átélt hajdani borzalmon
és szívfájdalmon, s a sebet most kegyetlenül feltépi a sors, amikor Claire
férjét meggyilkolják.
Egy
tizenéves lány eltűnése és egy középkorú férfi meggyilkolása csaknem
negyedszázadnyi eltéréssel – ugyan mi köthet össze két ilyen eseményt? A túlélő
nővérek óvatos fegyverszünetet kötve visszanéznek a múltba, hogy megtudják az
igazat, s felfedik a titkokat, melyek oly sok éve romba döntötték a családot.
Mindeközben felfedezik a megváltás és a bosszú lehetőségét is ott, ahol a
legkevésbé sem várnák.
***
Értékelés:
Mit ne
mondjak… Brutális és meglepő. Sosem olvastam még ezelőtt az írónőtől, ezért
eléggé meglepett a kegyetlensége…
A könyv
borítója csodaszép, az fogott meg legelőször, majd a fülszöveg keltette fel az
érdeklődésemet. A megnyerő kifejezés számomra a „20 évvel később” volt –
éreztem, hogy valami nagyon jó kis nyomozós sztori kerekedhet ki belőle, mélyen
elásott titkok napfényre kerülése, mai napig velünk élő emberek rejtett kiléte
és a többi… Alapjában véve kedvelem a thriller jellegű könyveket, de úgy érzem
ez kiemelkedően jó volt. Nem voltak idegesítő karakterek és mind a tíz körmömet
végigrágtam, míg olvastam. Rengeteg könyvön imádok elcsámcsogni, sokáig
olvasni, hogy ne kelljen kiszakadni a világából, de jelen könyvnél ez nem így
volt. Pár nap alatt lezavartam, (noha krimit/thrillert stb. alapból gyorsabban
olvas az ember) mert olyan hátborzongató és idegtépő volt, hogy kényszert
éreztem az olvasására.
Sajnos
alig tudok bármit elmondani, amivel ne lőnék le bármit is a sztoriból, így csak
annyit mondok, hogy aki kedveli az ilyen jellegű könyveket, azoknak
kötelező!!!! Maga a történet eléggé durva. Főleg miután kiderültek a régmúlt
dolgok, Julia eltűnésének körülményei, hogy mi is lett vele stb.
A kötet nekem
gyorsan a szívembe lopta magát, noha annyira el is borzasztott, hogy nem
szeretnék egy ideig thrillert, krimit, horrort vagy ezekhez hasonló
történeteket olvasni (na jó, azért az új könyvét zokszó nélkül elolvasnám). Túlzottan valószerű volt és csontig hatolt….Talán még
rémálmaim is lesznek tőle, tényleg beteg…igazán beteg. Simán elképzelem róla,
hogy idővel filmet készítenek belőle, mert szerintem nagyon jó kis sztorit kanyarított
nekünk az írónő.
Ha jól láttam a most vásárlók megkaphatják hozzá az előzménytörténetet is amihez sajnos nekem nem volt szerencsém.
A kiadó oldalán kedvcsináló videót is találtok a könyvről, méghozzá itt.
***
Idézetek: "Mi a jobb? A fájdalmas igazság vagy az áldott tudatlanság?"
***
"– Mitől lett ilyen klassz ez a lány? – kérdezte a férfi. – A gabonapehelytől – nyögte ki nagy nehezen Lydia. Elszorult a torka és nagyot dobbant a szíve, látva, Rick mennyire szereti a lányát. Ezért még a lófarkát is meg tudta bocsátani. – Sajnálom, hogy ilyen utálatos boszorkány voltam az utóbbi időben. Úgy értem, az utóbbi évtizedben. – Biztos vagyok benne, hogy előtte is. – Akkor még jóval szórakoztatóbb voltam."
***
"Claire lehalkította a hangját. – Felajánlotta, hogy hazavisz. Paul először nézett a férfira, mióta belépett az ajtón. – Orrba verjem? – Igen. – Beviszel a kórházba, ha visszaüt? – Igen. Paul elmosolyodott, de csak mert a felesége is mosolygott."
***
"Létezik olyan, hogy a nagy számok törvénye. Elég nagy mintavétel esetén bármilyen felháborító dologba belefuthat az ember."
.
