Asszociációs kihívás #3

Lassan mindenki végez a kihívással, aki részt szokott benne lenni, de én csak most jutottam el addig, hogy hozzam a mostani teljesítésem. Aki nem tudná, hogy mi is ez, annak röviden elmesélem.

Ez egy asszociációs játék/kihívás, amit FairyDust talált ki és a Miss Readers blogon található az eredeti bejegyzés. A lényege, hogy minden hónapban ad meg 5db gif-et és ezekre kell könyvekkel asszociálni. Ha valakinek tetszik, nyugodtan csatlakozhat.

Ilyen fejem lehetett, mikor Julia Lewis Thomson bejelentette, hogy Maximról fog szólni a második könyve a Többek szerint, vagy mikor Hajdú-Antal Zsuzsanna elkezdett dolgozni a Léggömbök folytatásán. Mind a kettő könyvet nagyon várom!

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna. Anna nem mindig a legbarátságosabb arcát mutatja szellemként, így elég félelmetes tudott lenni. Jeanne DuPrau: Szikraváros. Utálom a sötétet és a barlangokat, és az egész történet egy sötét barlangban játszódik. Szóval igen…nekem ez elég parás volt. John Cure: Hontalan lelkek. Kezdem a borítóval: nem valami bizalomgerjesztő. Miután olvastam belőle és letettem, általában letakartam. Éjszaka magam mellett tartom a könyveket és lehet szívrohamot kaptam volna, ha meglátom, mikor felkelek az éjszaka közepén. A történet is elég ütős, de erről nem szeretnék sokat írni. Legyen annyi elég, hogy ijesztő mondókázós gyerekek vannak benne, akik nem a legélőbbek. Dirk Kurbjuweit: Félelem – felhatalmazás gyilkosságra könyv azért került ide, mert számomra elég félelmetes tud lenni egy kukkoló szomszéd.

Ez a macska, mennyit röhögtem rajta! Amúgy akkor lehettem ilyen nem törődöm, mikor Kerstin Gier Időtlen szerelem sorozatát olvastam. Valahogy vártam azt a nagy dolgot, ami miatt mindenki odáig van a sorozatért, de én egyedül a vízköpőt, Xemeriust találtam benne elég érdekesnek. Ja, és a végén a csavart, amire számítani lehetett, de én mégsem jöttem rá. Persze utána már fogtam a fejem, hogy miért is nem vettem észre ezt az egyértelmű dolgot.

Az összes könyvemet így reagálok, mikor valaki el akarja kérni valamelyiket. Jó persze utána odaadom, mikor úgy néz rám az illető, mint egy bolondra, így gyorsa korrigálva a helyzetet, mosolyogva átadom neki. Persze belül forrongok, és mindenféle átkot szórok.

Húúú, gonosz hörcsög, távozz tőlem! Nem sűrűn szoktam ilyen lenni, maximum mikor valamii olyan történik a kedvenc karakteremmel, ami nem tetszik. Ilyen eset például, ha megöli, megkínozza az író a kedvencem. Ó igen, és van még egy ilyen eset: mikor az imádott karakterem kifordul magából és merőben más lesz, mint amilyen volt a semmi miatt. Olyankor a falnak tudnék menni és mindenféle jókívánságokat küldök az író felé, hogy ezt miért kellett?! De szerencsére nem sokszor fordul elő ilyen.

Ennek gyorsan vége lett! Még elszórakoztam volna még egy kicsit ezekkel. Akinek megtetszett nyugodtan csatlakozhat a csapathoz. Ha nincs blogotok, írjátok meg kommentben, hogy Nektek mely könyvek jutnak eszetekbe a képekről.