Jon Krakauer – Út a vadonba - értékelés

Jon Krakauer – Út a vadonba

 

· Park Kiadó, 2008

· 204 oldal

· Fordította: Veressné Deák Éva

Fülszöveg:

1990 ​nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.

Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.

Jon Krakauer szabadúszó újságíró, cikkeit számos magazin, köztük az Outside, a Smithsonian és a National Geographic közli. Az Út a vadonba a második nagy sikerű könyve, melyet az Ég és jég – az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció személyes beszámolója – követett. A szerző feleségével Colorado államban él.

 ***

Véleményem:

(Spoilerektől mentesen próbálok írni, ezért tűnhet zagyvaságnak.)

Egy olyan újabb könyvvel ismerkedtem meg, amiről rettentő nehéz írni. Egy magától mindent eldobó fiatal kölyökről, aki gondolkodásban sokkal előrébb járt a lakosság nagy százalékánál (de főleg saját koránál). Engem lenyűgözött a története, bátran ajánlom másoknak is. A könyv hatása alatt állok, még most hetekkel később is. Aki egyszer kézbe veszi, annak biztosan maradandó élményt fog okozni, máshogy tekint utána a világra. 
A könyv elolvasása UTÁN erősen javasolt a film megnézése is. Felejthetetlen a kettő által kiváltott hatás. Szó szerint felejthetetlen. 

Chris McCandless egy olyan fiú volt, akit borzasztó nehéz megérteni, talán ő sem értette önmagát….
Olyan ember volt, aki bármit elérhetett volna az életben, ha veszi a fáradságot…

Talán ez nem is helyes kifejezés rá….Végülis mitől lesz valaki sikeres, nagy ember? Mások, vagy a saját maga elismerése által? Azt hiszem Chris sok fontos kérdésre keresett választ, és a végén meg is találta őket. (Legalábbis remélem, mert megérdemelte volna.)

Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem Jon Krakauer remek kutatómunkát végzett, rengeteg Chrishez köthető embert talált meg Észak-Amerika szerte. Sajnos sokuknak a nevére sem emlékszem már, ahhoz túl rövid volt a könyv, hogy pontosan észben tartsam, hogy Chris kivel és milyen kapcsolatban állt, hol találkoztak stb.

Azt viszont megjegyeztem, hogy Chris szinte egytől-egyig minden emberre nagy hatással volt, és bizonyosan a mai napig mindenki szívesen emlékszik rá. Én is nagyon szerettem volna őt megismerni, elképesztő személyisége lehetett, és mondom ezt úgy, hogy több döntésével nem értek egyet, sok dologban egyáltalán nem tudom őt megérteni. Azt hiszem, hogy valódi indokait sosem fogjuk már megtudni... Chris McCandless egy bátor túlélő, egy lelkiismeretes, őszinte és igazán jó ember volt.

A könyvből sok (de messze nem elég) dolgot tudunk meg; hogy milyen ember volt, milyen eszméket vallott, milyen élete volt, miért kelt útra, hova ment és nagyjából mit csinált. Csodálom azért, amiket át- és megélt, hogy képes volt mindent hátrahagyva, merészen az álmainak élni – nem volt egyszerű dolga. 

Szerettem a történetét, azt, amit az őt ismerő emberek meséltek róla. Tetszett, hogy Krakauer milyen párhuzamot tudott vonni kettejük között- örültem, hogy beleírta az ő rövid sztoriját az Ördög Hüvelykujjáról. IMÁDTAM, hogy olyan új neveket olvastam, akik egytől-egyig Chrishez hasonló őrültnek titulált világ(Amerika)járók voltak, lesz miről kutakodnom az elkövetkezendő időkben. Fantasztikus kis ízelítőket kaptam róluk is.

A kötetben rengeteg idézet van Chris kedvenc könyveiből, melyeken felnőtt, vagy amelyeket utolsó hónapjaiban olvasott. Chris által (is) láthatjuk, hogy egy-egy történet milyen hatással lehet mások életére… Van akinek a Biblia, van akinek Jack London…..Fontos, hogy jól válasszuk meg az olvasmányainkat, mert ezekből tanulhatunk igazán sokat - vagy akár tehetjük kockára az életünket.

 Én úgy vélem, hogy Chris nem akart meghalni. Mikor az itt látható fotót készítette magáról, akkor már megtalálta a válaszokat, amiket keresett. Chris sorsának több sorsfordító kulcsmomentuma volt: Walt, Buckley, Teklanika, H. mackenzii… 

Bármelyik tényezőt mozdítjuk el, úgy vélem Chris akár még ma is élhetne – persze, ezzel nem akarom őt mentesíteni a hibái alól, vagy ártatlannak tüntetni fel… de úgy érzem, hogy nem csak önmaga okozta a vesztét…

Nem, nem akart meghalni… de békében távozott.

• Mivel McCandless egy Minolta segítségével dokumentálta a kalandjait, ezért kevéssé érzem hatásosnak a borítót, mintha a saját fotóját tették volna rá. Mivel elég nagy a kereslet a könyvre, ezért még reménykedem egy olyan kiadásban is :)
• Carine McCandless, Chris testvére is írt egy könyvet a "témáról" amit szintén szívesen vennék magyar nyelven én is, és sok egyéb angolul olvasni nem tudó/szerető egyén is. Az Út a vadonba sikere után őszintén hiszem, hogy ez a könyv is megnyerné a publikumot. A fülszöveg és a belelolvasó alapján nem semmi mű lehet. Nézzetek rá Ti is! Moly adatlap

***

"Alaszka sokáig mágnesként vonzotta az álmodozókat és a félresikerülteket, azokat, akik azt hiszik, hogy a még felfedezetlen, vad vidék érintetlen és grandiózus szépsége ír lesz összes sebükre. A bozótvidék azonban nem szanatórium, és mit sem törődik a reményekkel és a vágyakkal."

***

"A tudás keresése – hangoztatta – önmagában is méltó cél, nem szorul elismerésre."

***

"Amikor Alex elment Alaszkába – emlékezik vissza Franz –, imádkoztam. Kértem az Urat, hogy tartsa rajta a kezét; hangsúlyoztam, hogy Alex különleges ember. De ő hagyta Alexet meghalni. Ezért december 26-án, amikor megtudtam, hogy mi történt, megtagadtam az Urat. Kiléptem az egyházból, és ateista lettem. Úgy döntöttem, hogy nem hihetek tovább Istenben, ha ilyen szörnyűséget hagyott megtörténni egy olyan fiúval, mint ő."

***