89. Oscar-gála élménybeszámoló

89. Oscar-gála élménybeszámoló

A 88. Oscar gálát néztem először életemben, mert imádom a filmeket, de sosem mozgatott meg ez a díjátadósdi… Múlt évben viszont nagyon ráértem, gondoltam megnézem, és tényleg hatalmas show. Tele van „idióta” viccekkel, szeretem az ilyeneket, úgyhogy gyorsan eldőlt, hogy rendszeresítem a dolgot. A gála másik nagy előnye, hogy megismerem azokat a filmeket is, amiket egyébként lehet, hogy itthon ki/le sem adnak, vagy nem ekkora hírveréssel, pedig igencsak megérik. (lsd. Spotlight, 12 years a slave)

 Ez idén sem volt másképp, rengeteg új filmet tettem fel a virtuális várólistámra.

Rühellem a trailer-eket, ahogy a fülszövegeket is csak akkor olvasom végig, ha jellegtelen, különben elég lenne az első két mondat, és már akarnám a könyvet,(pl. a Seveneves esetében is egy mondat elég volt) tehát nekem megfelelő, hogy csak képkockákat mutatnak a filmekből, mert így már látom, hogy akarom-e vagy sem.

Idén a Hacksaw Ridge, a Fences, a Manchester by the Sea, a Moonlight is egyaránt meggyőzött, noha díjakat alig vagy egyáltalán nem zsebeltek be. Amiket már könyv miatt ismerek: a Lion és a Hidden Figures is nagyon várós, és már ideje lesz az Arrival elolvasásának és megnézésének is.

 A La la land volt az est favoritja, nem értem miért....mégis nagyon kíváncsian vártam a legjobb film díjának átadását a végén, s mikor a La la land megkapta ezt, én szépen ki is kapcsoltam a tv-t, elég csalódott voltam, nem érdekelt a köszönőszöveg… Fél nappal később jöttem rá, hogy több órányi ébrenlét után pont a leghatásosabb 5 percről sikerült lemaradnom, amikor is kiderült, hogy rossz filmet mondtak be, s a valódi nyertes a Moonlight!

Örömteli fordulat, s legalább utólag láthattam a jutubon :D

Köszönöm az élményt az Akadémiának, aki létrehozta a díjat. A Duna tv-nek aki az országunkban közvetítette,  az LG-nek aki a készülékemet biztosította, az Acer-nek és a Youtube-nak, hogy utólag mégis láthattam a kavarodás perceit. Köszönöm a szüleimnek, hogy egyáltalán a világon vagyok, és a kislányomnak, aki mindössze egy órán át volt velem ébren, így a maradék időben nyugalmam megzavarása nélkül figyelhettem a gálát.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!