Anne Bishop: Vörös betűkkel (Mások 1.)

A recenziós példányt ezúton is köszönöm a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Könyv információk:

Kiadó: Twister Media
Eredeti megjelenés: 2013
Haza megjelenés: 2016
Oldalszám: 512 oldal
ISBN: 9786155631023
Fordította: Bozai Ágota

Véleményem:

Ez nem tipikusan az a könyv, amit este kikapcsolódásként, akár fáradtan is lehet olvasni. Ezt én is megtapasztaltam. Először kissé zavaros volt a történet, sok helyszín, szereplő, adat. Aztán, hogy haladunk előre a történetben, minden szépen értelmet nyer. Helyre került mindenki és a közepe felé már nem kellett oldalakt visszafelé lapoznom, hogy most akkor ki kicsoda vagy éppen miért tett azt, amit tett. Amit még meg szeretnék említeni magáról a könyvről, hogy ez elején kapunk egy kis magyarázatot, a földrajzi nevekről, napok nevéről, és egyéb dolgokról, ami később visszaköszön a történetben. A másik dolog pedig a térképek, amit szintén az elején találunk. Mivel vizuális típus vagyok nagyon megragadta a figyelmem és imádtam, hogy nyomon tudtam követni, hogy merre járunk éppen, akár az Udvarban, akár Lakeside – ban.

Térképeket lehet vinni nyugodtan forrásmegjelöléssel

Nagyon szépen felépített világot kapunk, amiben nem az emberek uralkodnak, hanem a Mások vagyis a terra indigene lények. Ők az emberben csak a hús látják, és csak azért engedik meg, hogy a területükön éljenek, mert a dolgokat, amiket az emberi faj feltalált hasznos a számukra. És igen, végre kaptunk egy könyvet, amiben vámpírok nem csillognak, az alakváltók pedig nem titkolják, hogy azok! Itt ők az uralkodó fajok és ezzel mindenki tisztában van. Ha pedig valaki mégis ellenzi, jó esetben csak az egyik kezét veszti el. A Mások között is vannak különböző klánok, ilyenek a Farkasok, Hollók, Vámpírok, Medvék. Nagyon tetszett, hogy a nevük beszélő név, vagyis utal a fajukra példálul: Simon Wolfgard a Farkas klánhoz, Henry Beadgard pedig a Medve klánhoz tartozik.

A szereplők közül az imént kiemelt Simon volt a kedvencem, mert annak ellenére, hogy mennyire Farkas, mégis kezd úgy viselkedni, mint egy ember. Ezt a tényt nagyon nehezen dolgozza fel, és próbálja minél jobban elnyomni ezt magában. A szívén viseli az Udvar gondját, mivel ő a vezetője. Még üzleteket is nyittat, amiben emberek is vásárolhatnak és emberi alkalmazottjai is vannak. Ezt azzal magyarázza, hogy jobb békében egymás mellett élni, és így próbálják viszonozni azokat a dolgokat, amiket az emberek találtak fel, ők pedig igénybe veszik. Szóval az ember – Mások kapcsolatot úgy fogja fel, mint egy cserekereskedelem. Persze attól függetlenül, azt, aki az Udvar olyan területén tartózkodik, ahol embereknek tilos, azt gond nélkül felfalja.

A másik szereplő, akiben nem csalódtam, pedig az elején nem sokat vártam tőle az a főszereplő Meggie. Első találkozásra egy kissé buta lányt kapunk, aki nem igazán találja a helyét a világban. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy észre lehet venni a személyiségfejlődést, és már nem azt a szétesett és állandóan félő lányt látjuk, akit az elején. Ezt lehet arra is fogni, hogy kezdi magát biztonságban érezni az Udvarban, ami eléggé ironikus, hisz olyan lények között él, akik pillanatok alatt képesek felfalni. Szívesen olvastam volna még a visszaemlékezéseit és a cassandra sangue létről. Reménykedem benne, hogy a jövőben több betekintést kapunk.

Értékelés: 5/5
Kedvenc karakter(ek): Simon Wolfgard, Meggie Corbyn
Kedvenc jelenet(ek): mikor a végén összeérnek a szálak, Meggie visszaemlékezései
Kedvenc idézetek:

„– Az emberek nem szeretik az egeret?
– Épületben nem.
– És az étel közelében sem.
– De hiszen friss!
– Az emberek nem szeretik az egeret. A patkányt sem. Egyszerűen nem.”

„A Mások ugyanúgy néztek ki, mint az ember, viszont az emberben nem a hódítót látták… hanem a friss húst.”

 „Az ajtó mellé nagybetűs feliratot akasztottak:
FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD!
A másik oldalon is volt felirat:
PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET.”

„Bérlők vagyunk, nem miénk a föld, mondta egy pap a templomban a heti istentiszteleten. Mi csak kölcsönvesszük a levegőt, amit belélegzünk, és az ételt, amit megeszünk, a vizet, amit megiszunk.”

„Vajon az emberek nem értik, hogy mennyire jelentéktelenek, mennyire nem pótolhatatlanok?”

„– Nadim útjai kifürkészhetetlenek. Sokféle lényt teremtett; némelyik csodálatos, némelyik szörnyűséges – mondta halkan – És némelyik teremtményben a csodálatosság és a szürnyűsség egyszerre jelen van.”

„Az ember, aki meghívás nélkül belép az Udvar területére, egyszerűen őrült! A Farkasok nagyon, félelmetesek és nagyon finom tapintású a szőrük, hogyan képesek az ember megállni, hogy ne öleljen meg egy Farkast, csak hogy érezze a szőre puhaságát?
– Ne törődj a bolyhossággal – mormogta magában. – Azt tartsd észben, hogy nagy és félelmetes!”

„– Mi lehet annál félelmetesebb a tudatnál, hogy folyamatosan olyan lények vannak körülöttünk, akik élelemnek tekintenek minket?
– Tényleg nem emberek, Karl. Ezt érzelmileg eddig is tudtam. Most már nem csak az agyam, hanem a testem is tudja. A terra indigene lényei nem állatok, akik emberré változnak, nem emberek, akik állattá változnak. Valójában ismeretlen lényeg, akik megtanultál, hogyan öltsenek emberi alakot, mert ez megfelel nekik, hasznuk származik belőle. Nyertek valamit azzal, hogy emberi alakban élnek, talán azt, hogy két lábon járhatnak, vagy használhatják a kézujjukat…. ahogy nyertek valamit a felvett állati formáikból is.”