2018-11-03

„Tinikorom óta vágyam volt, hogy írjak egy rendesen kidolgozott történetet egy vallásos fiú és egy ateista lány szerelméről.” – Papp Dóra interjú

Sziasztok!
A napokban kikerült Papp Dóra: Bolyongó című könyvéről az értékelésem. Vegyes érzésekkel csuktam be a regényt, és rengeteg kérdés maradt bennem olvasás után. Ezért felkerestem az írónőt, hogy válaszoljon a kérdéseimre, szerencsémre boldogan adott válaszokat.
Papp Dóra 26 éves, Baján született írónő. Már 6 regénye jelent meg, amiből 3 az írói álnevén, Dora Craiban néven publikálta. A Tükörlelkek sorozatával sok fiatal Olvasó szívébe beköltözött, és azóta is folyamatosan várják az újabb köteteit. Idén pedig megérkezett a Bolyongó, én pedig ki a faggattam ezzel kapcsolatban.
Fogadjátok szeretettel!

2018-11-01

2018-10-31

2018-10-30

Halloweeni lények gyűjtőhelye Book Tag


Sziasztok!
Holnap itt van a Halloween, ami azt jelenti, hogy megszaporodnak a blogokon a különféle témához kapcsolódó bejegyzések. Én pedig vígan követem a tömeget, mert imádom a Halloweent. Viszont sajnos mostanában nem vagyok valami kreatív, így csupán 2 book taget fogok hozni ebben a témában. A Halloweeni lények gyűjtőhelye nevű book tagra Vicky hívott meg (válaszai >ITT<), amit köszönök neki, így nem kellett keresgetnem semmit, ezzel meggyorsítva a tartalomgyártást.
Na de csapjunk is a lecsóba!

2018-10-28

Mesesarok – november | 2018


Sziasztok!
Elérkezett a hónap utolsó hétvégéje, így jön a Mesesarok, vagyis a havi meseválogatás, amik a fiúknak nagyon tetszett.
Eléggé elhanyagoltam szegény rovatot, ennek több oka is van. Először az, hogy a fiúk ismét rákaptam a 100 Magyar népmese című könyvre, a másik pedig, hogy régen voltunk könyvtárban, így nem cseréltünk könyvet egy ideje. Viszont voltak nálam utazó-és kölcsönkönyvek, amiket a fiúknak is felolvastam és nagyon szerettek. Ezeket szeretném ajánlani ifjabb olvasóknak.

2018-10-22

Papp Dóra: Bolyongó



Fülszöveg:
Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…
Könyvinformációk:
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 424 oldal
Kötés: Puhatáblás
Megjelenés időpontja: 2018. június 7.
Műfaj: romantikus
Sorozat: -
Függővég: so-so

Véleményem:
A Mini-Könyvklub 11. fordulójában ez volt az első közösen olvasott könyv. Szerencsére időben elolvastam, hála Vegazusnak, aki kölcsönadta, viszont sajnos nem volt időm megírni hozzá a bejegyzést, amit ezennel pótolok.
Sokat gondolkoztam, hogy mit is kéne írni erről a könyvről, mert vegyes érzések és össze-vissza gondolatok kavarogtak bennem, mikor befejeztem a könyvet. Voltak részek, amiket iszonyatosan imádtam, viszont akadtak olyanok is, amik miatt elkeseredtem.
A regényben megismertem Norbit, aki iskolaváltáson megy keresztül és egy igazi kemény fiú. Ahogy pedig egy kemény legényhez illik, az új suliban is hozza a formáját. Rögtön a megismerkedés alkalmával benyögi, hogy pogány, ezzel pedig elindít egy utálat-lavinát önmaga ellen. Emiatt nagyon sok elítélik, de akad egy lány, aki jobban meg szeretné ismerni Norbi isteneit és hitvallását. Ez a hölgyike Farkas Míra, aki ateista, ezért nem teljesen érti a hit működését. Persze a többi osztálytárs ott próbál Norbiba belerúgni, ahol csak tud, extraként pedig a múltja sem hagyja békén, amit rég szeretne elfeledni. Úgyhogy szegény fiún nagy a nyomás, viszont bírja a strapát, még jó, hogy ott van vele a viking istene, Tyr, akiben olyan mélyen hisz, hogy a keddi napokon rituálét végez el érte.

És el is érkeztünk a könyv legérdekesebb részéhez, ez pedig a hit. Fantasztikus módon integrálta bele Papp Dóra a történetébe a skandináv hitvilágot, így a fiatalabb olvasók a szórakozás mellett tanulnak is. Bevallom őszintén, hogy engem nagyon érdekel a hit, mivel akárcsak Míra, nem értem az értelmét. Sokat szoktunk erről Férjjel is barátnőmmel is beszélgetni, de ez nem fér a fejembe. Úgyhogy azért hatalmas piros pont, hogy az írónő ilyen szépen tárta elém és minden Olvasó elé a hitet és az értelmét. (Ettől függetlenül még mindig ateista vagyok.) Emellett ott van a rengeteg történelem, ami szintén remek módon jelenik meg a regényben.
Negatívként csupán egyetlen dolgot tudnék felhozni, az pedig a szerelmi szál és az egyik karakter elhanyagolása. Sajnos ezeket annyira nem tudtam bevenni, ezek miatt is volt keserű a szám, mikor becsuktam a könyvet. Ez a történet tökéletes lett volna romantika nélkül, szerintem teljesen felesleges volt ez a plusz. Persze ez csupán saját vélemény.
A karakterek is remekül ki voltak dolgozva, mindenkinek megvolt a saját kis története. Senkire nem lehet mondani, hogy ő jó karakter, ő pedig rossz, ahogy a való életben sem lehet ezt senkire sem ráhúzni. Ettől is lettek olyan élőek.
Ott volt Norbi, a főszereplő, aki iszonyatosan keménynek tűnik. Volt neki egy szörnyű múltja, ez keményítette meg ennyire. Akárhogy próbálok erről a hülye vikingről rosszat mondani, sajnos nem sikerül. Pedig a regény nagy részében végig olyan dolgokat tett, amivel próbálta elhidegíteni az embereket (és az Olvasókat). Viszont, ha valaki belelát a fejébe, és ismeri a gondolatait, az jobban megérti, hogy nem olyan rossz ám, ahogy a társadalom gondolja.
Még bőven tudnék írni erről a könyvről, mert valóban érdekes, nem csak a téma, hanem maguk a karakterek is. Nem tipikus ifjúsági regény, ami elolvas az ember, majd elfelejti, hanem jóval az olvasás után gondolkozik rajta. Valóban rossz az az ember, aki más vallást követ? Valóban el kell mindent hinni, amit a környezet állít? Ki kell tagadni azokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból? Mindig büntetni kell a lázadást, vagy meg kéne vizsgálni az okát? Szóval valóban lenne miről beszélni ennek a könyv kapcsán.
Összességében el kell mondanom, hogy rájöttem Papp Dóra tud írni, nem is akárhogy. Vegyes érzéseim ellenére érdekesnek tartom a témaválasztást, a kivitelezés pedig nagyszerűre sikerült! Csak az a fránya szerelmi szál… nálam az olyan sokat levont az olvasás élményéből, ami miatt nagyon szomorú vagyok.
Ajánlom azoknak, akik:
- kíváncsiak a skandináv hitvilágra
- szeretik a szerelmi történeteket
- szeretnek túllátni a sorokon
- egy kis pluszra vágynak olvasás közben.

Értékelésem: 5/ 3,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Mikko Jokelainen
Kedvenc jelenet(ek): az erdőjárások
Kedvenc idézetek:

„Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak. Kell a motiváció, csak úgy ragad meg.”
„El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni.”
„– (…) Kitartás, becsület, győzelem. Szellemi és fizikai erő. Engem nem fog magával rántani a depresszió vagy az elvakult gyűlölet, nem hagyom. Fel kell vértezni az elmédet és a lelkedet egy olyan világban, ami azt akarja, hogy ököllel üss vissza.”
„Lehet, hogy… ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba.”
„Ki írja a szabályokat, a körülöttem mozgó társadalom vagy a belső törvény, amit a zsigereimben érzek?”
„(…) minél több címkét ragasztunk valakire, annál inkább értelmét veszti a címkézés.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.

2018-10-12

„Ha egy olvasó a szerző humorát, szókincsét, nyelvezetét, frappáns párbeszédeit dicséri, az félig nekem is dicséret.” - Miks-Rédai Viktória interjú


Sziasztok!
Augusztusban volt egy Magyaros Augusztus, aminek keretében több magyar műfordítóval készítettem interjút, amiket >ITT< el is tudtok olvasni. Akkor ígértem egy utolsót egy olyan személlyel, aki által a magyar Olvasók is megismerhették Daemon Blacket, Folt Ciprianot és még sok szívdöglesztő karaktert. Úgyhogy most jöjjön a várva várt interjú Miks-Rédai Viktória műfordítóval.

Miért és mikor döntöttél úgy, hogy műfordító leszel?
Miks-Rédai Viktória: Nem igazán döntés volt ez: a Könyvmolyképző Kiadóval a Facebookon kerültem kapcsolatba, ott vetődött fel, hogy volna-e kedvem fordítani. Korábban még sosem gondolkodtam ilyesmin, de persze igent mondtam, a próbafordításom is tetszett a kiadónak, és innen már minden jött magától.
Mi alapján vállalod el a munkákat, amikkel megkeresnek a kiadók?
Miks-Rédai Viktória: Aszerint, hogy mennyire vagyok betáblázva. Mivel főállás mellett fordítok, sorban állnak a kötetek. A kiadók általában az év elején állítják össze az adott évre vonatkozó terveiket, szóval húsvétra már általában tudom, hogy fog kinézni a karácsonyom :)

Melyik a kedvenc részed a munkálatok során, és melyek azok, amelyiket legszívesebben áthárítanál másra?
Miks-Rédai Viktória: Van olyan könyv, ami nem igazán válik a kedvencemmé. Ilyenkor a második, ellenőrző olvasást nagyon szívesen másra hagynám, de persze ezt is meg kell csinálni. Ó, és a kiegészítő adminisztrációt nagyon, de nagyon nem szeretem :)
Miks-Rédai Viktória néhány fordítása
Sok olvasó számára mond sokat Daemon Black, Folt Cipriano és még talán Lord Maccon nevek. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy Neked köszönhetjük, hogy olvashatjuk magyarul ezeket az imádott könyveket. Mit érzel mikor valaki véleményt ír egy-egy könyvről, ami a kezeid által vált magyarrá?
Miks-Rédai Viktória:A fordító többnyire láthatatlan marad (habár jó érzés, hogy egyre több könyvesblogger elismeri a munkánkat). Ha egy olvasó a szerző humorát, szókincsét, nyelvezetét, frappáns párbeszédeit dicséri, az félig nekem is dicséret. Ilyenkor csendben és láthatatlanul mosolygok. :)

Melyik volt a kedvenc könyv, aminek megbíztak a magyarosításával? Melyik volt az, amelyiknek megszenvedted a fordítását? Indokold, kérlek.
Miks-Rédai Viktória: A kedvencem a mai napig Katherine Addisontól A koboldcsászár. Mind a világfelépítés, mind a hősök nagyon mély benyomást tettek rám, annyira, hogy megvettem a hangoskönyvet is, és máig elő-előveszem, bár már jóformán kívülről tudom.
A legkevésbé az erotikus jeleneteket szeretem fordítani. A magyar nyelv szókincsében sajnos nem nagyon akadnak semleges szavak a túl költői vagy túl durva kifejezések, az orvosi szakszavak és a divatjamúlt szleng között, ha a nemiségről van szó, ezért nehéz feladat egy erotikus szöveget pontosan, ugyanakkor stílusosan és ízlésesen visszaadni.
Miks-Rédai Viktória és kedvenc segítőtársa munka közben
Mi a helyzet a kollégákkal? Szoktatok egymástól segítséget kérni, ha valamivel nem vergődtök zöld ágra? Vagy el szoktátok olvasni egymás fordítását a kíváncsiságból? Volt már olyan, hogy többen is megkaptátok ugyanazt a művet, végül nem a Te munkád mellett voksolt a megbízó?
Miks-Rédai Viktória: Vannak fordítókat és műfordítókat összehozó Facebook-csoportok, amelyeknek kifejezetten az ilyen segítségkérések, a nehézségek megvitatása a célja. Egymás fordítását pedig mindig olvassuk, ha magyar nyelvre átültetett könyveket veszünk kézbe :) Természetesen vannak nevek, akik garanciát jelentenek a magas színvonalú munkára, de ha az adott könyv témája egyébként nem érdekel, kizárólag a fordító miatt nem olvasom el.
Nem tudok olyan esetről, hogy egy kiadó így versenyeztetett volna fordítókat, persze a próbafordításokat leszámítva. Nem is feltétlenül érné meg neki, hiszen az elvégzett munkát ki kellene fizetnie, és végül ott állna egyetlen kiadható változattal, amiért többszörös díjat fizetett.

Végül utolsó kérdés az egyik olvasómtól (Adri, Adry könyvmoly könyvei) érkezett, aki azt szeretné tudni, hogy melyik könyv a legnagyobb vágyad, amit lefordítanál szívesen?
Miks-Rédai Viktória: Rebesgetik, hogy egyszer talán elkészül egy új regény A koboldcsászár világában…
Ami a közelebbi célokat illeti, most Gail Carriger Timeless-ére várok. Még nem olvastam el én sem, pedig azonnal beszereztem, amikor megkaptam a sorozatot, azóta itt ül a polcomon, szóval ugyanannyira kíváncsi vagyok, mint a magyar rajongók :) Megbízást egyelőre nem kaptam rá, de örömmel várom, ha a kiadó jövő évi tervébe bekerül.
Köszönöm szépen a válaszokat, sok izgalmas választ kaptam.

Bízom benne, hogy ismét egy információkban gazdag interjút tudtam Nektek mutatni, és őszintén remélem, hogy ezzel az interjúsorozattal kicsit sikerült közelebb hoznom Titeket azokhoz az emberekhez, akiknek hála rengeteg külföldi könyvet olvashatunk magyarul.
A képek a Pinterest oldalamról származnak, illetve Miks-Rédai Viktória engedélyével lettek felhasználva.