Fülszöveg:
Gyilkos
szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen
fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi
köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.
Vaszilisza
zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi
időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja;
ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem
fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A
kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg,
édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe.
Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely
megváltoztathatja egész népe sorsát.
Katherine
Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi
az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte
megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy
csak a legendákban lehetséges.
|
Könyvinformációk:
Kiadó:
Alexandra
Oldalszám: 382 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634471479
Fordította: Iváncsics Irma
Magyar megjelenés időpontja: 2018. április 19.
Műfaj: fantasy
Sorozat: Az északi erdő legendája
Függővég: igen
Oldalszám: 382 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634471479
Fordította: Iváncsics Irma
Magyar megjelenés időpontja: 2018. április 19.
Műfaj: fantasy
Sorozat: Az északi erdő legendája
Függővég: igen
Véleményem:
|
A
Mini-Könyvklub 11. fordulója alkalmából olvastam el a könyvet, hiszen ez lett
november közös olvasmánya. Többi Mini-Könvklub tag értékelését >ITT<
elolvashatjátok.
Nagy
elánnal indultam neki a könyv olvasásának, aztán nagyon gyorsan félre is
tettem. Az eleje kissé vontatott, sok sallanggal indul, majd a későbbiekben
felgyorsul, és csak úgy olvastatja magát.
Ez egy
igazi nyári olvasmány! A történet az orosz tél közepében játszódik, így ha
valaki a +40 fokban egy kis lehűlésre vágyik, akkor ezt a könyvet nagyon
ajánlom neki.
A
történetben megismertem Vászját, aki mindennek a középpontjában áll, egy igazán
különleges leány. Nem csak a karakán és makacs jelleme miatt, hanem mert képes
látni azokat a kis lényeket, akik segítik (vagy éppen akadályozzák) a
mindennapi életét a kis közösségnek. Ott van a ruszalka, a vízi tündér, a
lesij, aki az erdő szelleme, domovoj, a ház védelmező szelleme és még sokáig
sorolhatnám. Vászja nem ijed meg tőlük, hanem elkezd barátkozni velük, emiatt
megkapja a boszorkány címkét a környezetétől. Mikor pedig a falu kezdi
elfeledni a kis szellemeket és démonokat, annak meg is lesz az ára.
Egy
nagyon összetett cselekményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam a könyv
elején. Mikor belekezdtem az olvasásba, akkor egy kissé unalmasnak, lassúnak
véltem, mert főleg Vaszilisza (Vászja) Petrovna és családja életét ismertem meg
borzasztó részletesen. Majd ahogy minden apró-cseprő dolgot megtudtam hogy ki,
kicsoda, kinek a kije, és merre, hány méter, akkor beindul az igazi sztori. Fel
kell készülni előre, hogy ez körülbelül a regény második fele. Addig mindenki
csak ízlelgeti a karaktereket, és szépen raktározza el magában a kis
információcseppeket, amiket az író csepegtet az Olvasóknak.
A
cselekmény erőssége és mozgatórugója, hogy részletes kitér az orosz folklórra
és a hitvilágra. Nekem ez nagyon bejött, mert érdekesnek találtam azt a sok
démont, szellemet, akikben az oroszok sokáig hittek. Viszont ez a részletesség
néha a gyengesége is volt a könyvnek, mert mikor egy-egy ilyen kis lény került
a cselekménybe, kicsit belassult a főszál, és sokszor úgy éreztem, hogy egy
helyben toporgunk. Persze a későbbiekben rájöttem, hogy miért is volt olyan
fontos olyan sokáig ecsetelgetni az akkor érdektelennek tűnő tettet. Ezért is
ilyen remek ez a regény, hogy a sok kis mozaikdarabból egyszer összeáll egy
egész.
A karakterek
is csakúgy remekül ki vannak dolgozva, mint a sztori, senkinek nem lehet azt
mondani, hogy jó vagy rossz, mert mindenki a maga módján látja a történéseket
és azt tekinti jónak, amit tesz.
Lehetnék
én is az a személy, aki a jól megszokott klisékkel dobálózik, hogy milyen
gyönyörűen megírt mese, amiben helyet kap a régi és az új világ hite, melyben a
család és a szeretet elsöprő ereje minden rosszat visszaszorít. Ami a
legcsúnyább, hogy ez igaz is, de ezeket már előttem jó sokan leírták. Ezért
csak annyit mondok, hogy: OMG, annyi minden van ebben a könyvben, hogy fel sem
tudom sorolni! Inkább olvassátok el, és csodálkozzatok rá, hogy mennyire
összetett és fantasztikus.
Összességében
nagyon élveztem a könyvet, néhány helyen kicsit túlírt volt, de nagyon
részletesen kidolgozott világba kalauzolja el az olvasót. Imádtam a népmesei
motívumokat, kicsit Naomi Novik: Rengeteg (értékelésem) című könyvéhez tudnám
hasonlítani.
Ajánlom azoknak, akik:
- kedvelik
a fantasy zsánert
- kíváncsiak az orosz folklórra
- nem bánják, ha nem a romantika viszi el a történetet
- szeretik az összetett és jól kidolgozott cselekményt.
- kíváncsiak az orosz folklórra
- nem bánják, ha nem a romantika viszi el a történetet
- szeretik az összetett és jól kidolgozott cselekményt.
Értékelésem: 5 / 4csillag
Kedvenc karakter(ek): Vászja
Kedvenc jelenet(ek): Morozko és Vászja közös részei, az összecsapás
Kedvenc idézetek:
Kedvenc jelenet(ek): Morozko és Vászja közös részei, az összecsapás
Kedvenc idézetek:
„A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.”
„Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.”
„A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.”
A képek a Pinterest táblámról származnak.