Mai napra egy interjút hoztam Nektek, mégpedig Tomcsik
Nórával. Tomcsik Nórának eddig három megjelent könyve van, amik a Molyon eddig
nagyon magas százalékon állnak, amit véleményem szerint meg is érdemel. Megjelent
Nórának egy sorozata, aminek eddig kettő megjelent kötete van: A változások kora
(értékelésem: ITT), és Az elveszett ifjúság. Illetve egy gyerekeknek íródott
fantasztikus fantasy: A hercegnő és a sárkányok dala (értékelésem: ITT). Az
eddigi alkotásai közül én már kettőt olvastam és nagyon tetszettek, azért is
kértem fel egy interjúra, hogy egy kicsit jobban belelássak a fejébe.
Mesélj
kicsit magadról. Ki is az a Tomcsik Nóra?
Egy recepción dolgozom Tatabányán, és itt is lakom. Nem sok izgalmas
dolog van egyébként, amit elmondhatnék. Imádok utazni, évente egyszer biztosan
kiruccanok valahová. Franciaországban sokszor megfordultam már. Párizs örök
szerelem, ahogy Prága és London is. Nagy álmom bejárni a világot, eljutni
egzotikusabb, távolabbi helyekre is. Az írás mellett szeretek rajzolni, bár
sajnos sosem tanultam komolyan. Szeretem a mozit, a filmtörténetről, filmekről
bármikor el lehet velem beszélgetni.
Mikor
és miért kezdtél el írni?
Kiskorom óta találok ki meséket, de nem mindig az írás
foglalkoztatott, habár már kisiskolás koromban is írogattam, meg öcsémet
szórakoztattam a sztorijaimmal. A lényeg mindig az volt, hogy elmondhassam a
történeteimet valami módon. Rajzoltam, fotóztam, színjátszóztam, filmezést
tanultam. Ezek közül mindent a mai napig szeretek csinálni, de végül az írás
tűnt a legszabadabbnak, amiben mindent kiadhatok magamból.
Vannak
példaképeid, akikre szeretnél hasonlítani írás terén?
Tolkient nagyon szeretem. Engem elvarázsolt, még ha más
műfajban is alkotott. Egy csodálatos világot teremtett. De sokan vannak, akik
hatottak rám, egyébként érdekes módon nem csak írók. Más alkotóművészeknek
magához az alkotáshoz való hozzáállása példaértékű volt számomra. Chaplin
például nagy etalon számomra.
Mostanában amúgy Hemingwayt olvasok, és nagyon közel
áll hozzám.
Nagyon
szerettem mind a kettő könyved, amit eddig olvastam tőled. A hercegnő és a
sárkányok dala merőben más, mint A változások kora. Melyik könyvet volt
könnyebb megírni?
A változások korát, mert a szereplőket már évek óta
ismertem, amikor nekiálltam az írásnak, így minden gördülékenyebb volt. A
hercegnő és a sárkányok dalát egy barátnőm kislányának írtam ajándékba, mert
ezt kérte tőlem. A szereplőkkel és az egész sztorival csak írás közben
barátkoztam meg. Sokszor nehezebben találtam meg velük a hangot. Ráadásul, amik
írtam, épp belekezdtem Az elveszett ifjúság háborús fejezeteibe, amiről nehéz
volt átállni könnyed gyermekmesére. A végére persze nagyon a szívembe zártam
Edmundékat.
Az
Írósimogató első videójában említetted, hogy nem olvastál még olyan háborús
könyvet, ami az emberek életét mutatta be és ez adta az alapötletet. Mi egyéb
inspirált még írás közben?
Több könyvet olvastam és filmet néztem a témában, és
nem igazán volt olyan, ami mindenbe beletekint. A nyugaton a helyzet változatlan kőkeményen a frontról szól, a Madárdal a háborúelőtti időt, és a
frontot mutatja be, a Hosszú jegyesség
csak visszaemlékezésekből meséli el a háborút. Ezek a könyvek nagyon
inspiráltak, de olyat szerettem volna, ahol egyszerre látjuk mindkét oldalt. A
lövészárokban harcoló katonákat, és az otthon maradt családtagokat. Persze a sorozatban
a háború csak egy kis szelet. A történet egészen más vizekre is evez (szó
szerint).
Amúgy sok minden mellett főleg az inspirált, hogy
fiataloknak írjak egy könyvet fiatalokról, akik nem sok mindenben különböznek
tőlünk, és akiknek a kalandjai kicsit élőbbé teszik a mai kor embere számára
azokat az időket, ezzel élvezetessé tehetné a sokszor száraz történelem
tananyagot.
A
változások kora attól függetlenül, hogy kitaláció, elég sok olyan elemet
tartalmaz, ami korhű. Ilyenek az akkori időben hordott ruhák, viselkedésformák,
vagy mondjuk a hajózási útvonalak. Mennyire volt nehéz vagy épp könnyű ezeket
beépíteni a könyvedbe?
Volt, amire könnyen rá lehetett bukkanni, vagy elég
volt hozzá megnézni egy filmet, elolvasni egy könyvet. A hajózásnál konkrétan számoltam
a mérföldeket, a hajók sebességét, azzal sokáig bíbelődtem, de nagyon élveztem.
A történelmi eseményeket kiírogattam magamnak, és mindig figyeltem mi az épp
aktuális, amit esetleg érdemes beleszőni a sztoriba. A második kötetben sok szó
esik a Balkán háborúkról például. Senkit sem érint közvetlenül, de olvasnak,
beszélnek róla, mint a Titanicról az elsőben. Ezeket amúgy nagyon szerettem
beleszőni. Nem tálalok száraz tényeket, inkább úgy igyekszem beilleszteni a
sztoriba, hogy ne történelem szagú legyen. Igyekszem elképzelni, milyen lenne,
ha ma ezekről beszélne az utca embere, vagy ezekről az eseményekről szólnának a
híradók. J
Mennyire
nehéz karaktereket kitalálni és megfelelő hátteret adni nekik? Ki a kedvenc
karaktered, akit megalkottál?
Az első könyvben sokan még nem kiforrottak, ez persze
változik a további könyvekben. Ezt a részét imádom amúgy a legjobban. Egytől
egyik nagyon kedvesek a szívemnek, és bár ismerem őket, mindig tartogatnak
meglepetéseket. Írás közben tudtam meg például, hogy Henrynek az áfonyás pite a
kedvence, Anna imádja Chopint, Charlotte nem beszél idegen nyelvet, míg George
folyékonyan társalog németül. Izgalmas dolog kitalálni egy karakter jellemét a
legapróbb részletig. Mondjuk néha titkolóznak, és nehéz rajtuk kiigazodni, vagy
mennek a fejük után. Elég furcsán hangozhat, de így van. Ők élnek, a
„gyerekeim”. J
A kedvencem amúgy Henry. Őt nagyon rég, úgy 12-13 éve
találtam ki, és azóta szépen alakulgatott, fejlődött a fejemben. Szeretem, mert
ő az Első. Egy önérzetes hebrencs, naiv srác, aki vonzza a bajt, de nagyon
helyén van a szíve.
Miért
a magánkiadást választottad? Szerinted hogy viszonyulnak az emberek a
magánkiadáshoz? Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
Őszintén szólva az elején csak az volt tervben, hogy
néhány ismerősnek, akik nagyon szerették volna olvasni a könyvet, nyomtatok,
aztán majd meglátom, mi lesz. Küldtem kiadónak (nagyon kevésnek) kéziratot, de
nem bíztam magamban. Végül úgy voltam, hogy ha már barátoknak, kollégáknak
rendelek 1-1 példányt, megpróbálom, érdekli-e az embereket, és nagy
meglepetésemre voltak, akik rendeltek. Így tulajdonképpen belecsöppentem a
magánkiadásba. Szeretem benne, hogy én tartom kézben a dolgokat, de tapasztalat
híján belefutottam csúnya hibákba, na meg a marketing is kemény dió.
Az emberek nagy része szerintem negatívan áll a
magánkiadásokhoz, és van okuk rá egyrészt, mert akadnak hiányosságok. Ellenben,
ha eltekintünk a rossz korrektúrától és szerkesztéstől, akkor rá kell jöjjünk, hogy
rengeteg fantasztikus könyv van, amik nyugodtan szerepelhetnének egy nagy kiadó
repertoárjában is.
Vissza
kicsit A változások korához. Több nézőpontból is megismeri az Olvasó a
történetet. Mennyire volt ezt nehéz kivitelezni?
A sztori eredetileg egyetlen külső narrátor által volt
el mesélve, de valahogy nem tetszett. E/1-be nem akartam átírni, viszont úgy
döntöttem, hogy a narrátor mindig csak egy szereplő fejébe láthasson bele. Ez
izgalmasnak tűnt. A titkokat jobban lehet rejtegetni. A 3. kötetben például ezt
nagyon igyekszem kihasználni. Egyre jobban élvezem, mert remekül lehet keverni
a szálakat. Ráadásul a szereplőket és az eseményeket is több szemszögből is
megismerhetjük.
Mint
már említettem, eléggé korhű lett az egész A változások kora. Mennyi
utánajárást igényelt ez neked?
Nem olvastam utána szószóra szóra a kornak, de nagyon
sokat kutattam. Ruhák, ételek, szokások, a történelem fontosabb eseményei, a
brit arisztokrácia, a lövészárok hadviselés stb. Nem szokásom az utolsó
fűszálig terjedő leírásokat írni, de minden apróság fontos volt. Még annak is
utána néztem, melyik esemény, milyen napra esett, nehogy emiatt váljon
hiteltelenné a sztori. Volt, aki hiányolta a részlet gazdag leírásokat, de nem
szándékoztam leírni a szalonok minden négyzetcentiméterét, csak, ami nagyon
fontos, inkább képzelje el az olvasó. A hangulat másként is megragadható. A
kutatás egyébként nálam úgy zajlik, hogy elkezdek írni, és ha valahol elakadok,
mert nem vagyok biztos, akkor utána olvasok. Most épp indiai fejezetekbe kezdek
bele, szóval szorgosan tanulmányozom a kultúrát, könyvek, filmek egy kis Wikipédia,
a többi meg fantázia. J
Végül
pedig utolsó kérdés: mi várható tőled a jövőben: újabb könyvek, kiadókeresés,
hasonlók?
Elsősorban szeretném megírni A változások kora utolsó két kötetét. Az új idők hősei és A
hazatérés lesz a címük. Jövőre tervezek egy újabb sztorit abba a világba,
amiben A hercegnő és a sárkányok dala
is játszódott, de ezúttal más királyságokat ismerhetünk majd meg. Valamint van
egy sztori, ami évek óta kikívánkozik, és a napokban leírtam az első oldalakat.
Egy szovjet és egy német fiú barátságáról, viszontagságairól, szerelmeikről
szól a II. Világháború idején.
Köszönöm szépen a válaszokat! Én várom A változások
kora folytatását, bár még a második részt is ki kell végeznem előtte, viszont
kíváncsi vagyok, hogy merre haladnak tovább a fiatalok.