2018. január 30., kedd

Fénypont-mélypont – január


Sziasztok!
Decemberben kimaradt a sokak által kedvelt rovat, a Fénypont-mélypont, de ebben a hónapban nem így van. Januárban elég könyvet olvastam ahhoz, hogy eldöntsem, melyik volt az, amelyiket imádtam, és melyikben csalódtam. Lássuk is őket!

Fénypont
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Értékelésem
Fülszöveg:
Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Szerintem:
CoHo ismét darabokra törte a szívem! A történet zseniális, imádom, hogy nem csöpög a romantikától, és elég kemény témát is feszeget, ennek ellenére mégis rengeteg olyan pillanat akad benne, ami úszik a boldogságban.
Szomorúan olvastam a regény végén, hogy CoHo a történet egy részét saját életéből merítette, de ezzel inkább tiszteleg az anyja előtt, hiszen ő is egy olyan kemény asszony, mint a könyvben szereplő Lily.

Mélypont
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Értékelésem
Fülszöveg:
Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

Szerintem:
Hát ez a könyv érdekes! Fel voltam rá készülve lélekben, hogy krimi, és a végén nem teljesen azt kaptam. Persze ennek örülnöm kellett volna, hiszen nem véresen krimis, hanem egy könnyed hangvételű, humoros történet.
A karakterek annyira nem voltak kidolgozva, kicsit többet vártam volna tőlük, főleg a férfi oldalról. Egyedül a főszereplő, Georgie kap benne egy mélyebb személyiséget, ami alapján én egészen megkedveltem, azonban mégsem ő lett a kedvencem.
A képek a Pinterest táblámról és moly.hu oldalról származnak.
 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése