Sziasztok!
Egy újabb bejegyzés érkezik,
az Olvass velünk klasszikust! Kihívásunkhoz. Ha netán nem tudnátok, hogy mi is
ez a kihívás ITT megtekinthetitek, a végén egy nyereményjátékot is találtok. Ma
a KÉK SORhoz illő ajánlót hoztam, ezzel kicsit megkönnyítve dolgotok, ha még
nem tudtátok, hogy mit is olvassatok a mezőkhöz. A listában szereplő könyvek
természetesen nem csak ehhez a sorhoz használhatóak, hanem azokba is,
amelyikekbe beleillenek a szabályokhoz illően.
Nemrég elkészültek a
Közös mezőhöz illő ajánlók, Réta az Európa Kiadó könyveiből válogatott, én
pedig a Lazi kiadványaiból. Tegnap pedig felkerült Rétához a SÁRGA SORhoz
szemezgetett nagyszerű könyvek. Hétvégén újabb ajánlós bejegyzések érkeznek a
maradék két sorról, vagyis a PIROShoz és a ZÖLDhöz.
Rétával már megírtuk a
saját listánkat, hogy mit fogunk olvasni, az is segítségül szolgálhat
számotokra. Réta listáját ITT az én listám pedig ITT megtekintetitek.
Történelmi
regények
Scarlett
O'Hara,
Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor
e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor
elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében
sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az
amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél
harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Victor
Hugo hatalmas korfestő regénye éles tiltakozást fejez ki a kialakuló polgári
társadalom szembeszökő bűneivel szemben. A széles koncepciójú műben az író
művészete egész erejével harcol az igazságszolgáltatás merevsége és túlzásai, a
munkások és munkásnők elnyomorodása ellen, védelmébe veszi az elhagyott
gyermekek ügyét.
De nemcsak a felületi bajokat látja, hanem kora társadalmának igazságtalanságra épült alapjait is támadja és a forradalmi harcok dicsőségét hirdeti. A gazdagon burjánzó mese minden korok olvasóját magával ragadja. A romantikus Victor Hugo itt igen sokszor a legtisztább realista eszközökhöz is nyúl, s e mű egy ellentmondásos korszak egyik legkiválóbb alakjának maradandó értékű munkája.
De nemcsak a felületi bajokat látja, hanem kora társadalmának igazságtalanságra épült alapjait is támadja és a forradalmi harcok dicsőségét hirdeti. A gazdagon burjánzó mese minden korok olvasóját magával ragadja. A romantikus Victor Hugo itt igen sokszor a legtisztább realista eszközökhöz is nyúl, s e mű egy ellentmondásos korszak egyik legkiválóbb alakjának maradandó értékű munkája.
Az
1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik
leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London.
Két város – és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes
eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat
megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot
folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele.
Darnaynak akarata ellenére vissza kell térnie Párizsba, és szembe kell néznie a
Terror anarchiájával. Carton sorsa végzetesen összefonódik riválisáéval, s a
végső próbát neki is Párizsban kell kiállnia.
A
szerző által „legjobb történetének” nevezett regény erőteljes, eleven portréja
a változásnak, a felfordulásnak, amely nemcsak a történelem menetét, hanem az
egyének életét is alapjaiban változtatja meg.
Amerikában
játszódó
Főhőse,
Holden Caulfield tizenhét éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik
iskolából rúgtak ki. Első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának
történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában
s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális
kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de
mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén
beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves
kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy szanatórium lakójaként
meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma..
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma..
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét
feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye
megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény
cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született,
hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli
leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és
ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében
ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis
feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb
jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer
szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen
abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi
egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola
elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik
ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az
egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az
irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat
ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy
időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok
a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették
ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy
a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.
„ViIágtörténeti
cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, a
rabszolgaságot… Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De
csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte
a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs
nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg
négert, Tamás bátyát. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnunk ebből a
könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget
teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a
magunk fajtájú embernek fáj, az éppen úgy fáj a másfajta embernek is. A Tamás
bátya kunyhója még sokáig szükséges könyv lesz. Meg kell tanulnunk belőle, hogy
mindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk, szeretnünk és becsülnünk kell
egymást!” – írta Benedek Marcell, aki külön a gyerekeknek fordította és
dolgozta át ezt a világhíres művet.
18.
században megjelent regény
Ez a
regény a francia forradalom előtt hét évvel látott napvilágot, és mint
kortársai írják „vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult
égboltján”. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az
arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést
osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár
tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket
alkalmazott, hogy az írásból remekmű született. A francia irodalom e világhírű
alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg.
A
történet minden új és új generációt meghódít, amióta Defoe Robinsonja
megszületett. Robinson hajótörése, élete a lakatlan szigeten, leleményessége
ahogyan mindennapjait megszervezi, a művészek, pedagógusok, tudósok
kimeríthetetlen példa- és hasonlattára, amikor arról kell szólniuk, hogyan
alkotta meg a munka az ember életét, hogyan tette egyre tökéletesebbé magát az
embert. Ne fosszuk meg gyermekeinket ettől az élménytől, Robinson magányos
küzdelmének tanulságától – adjuk kezükbe ezt a könyvet – megannyi
olvasónemzedék első feledhetetlen élményét.
A nagy
XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb
regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt
kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában
engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet
törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli
egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a
legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az
ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli:
árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas – és születése idején
veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.
Magyar
író regénye
Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt
Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a
színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a
harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely
iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a
munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy
Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap,
későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg
többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta,
amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha
szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején
1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették
külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha
elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta
meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet
gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan
szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl
ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába,
ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik
meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot,
amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a
választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak
maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor
az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől?
Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény
hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s
hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején:
mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig
történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel
megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas
világsikerre tett szert.
Játék
és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már
száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm,
hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le,
több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői – akik Molnár
Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei – ma már az ifjúsági
irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk
lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol
otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon.
Ennyi lett volna az ajánló, remélem, hogy kedvetek lett csatlakozni, és egy pár könyvet elolvasni a KÉK SORból. Ha nincs egy szimpatikus sem, ne aggódjatok, szemezgessetek az eddig megjelent ajánlókból.
A képek a moly.hu oldalról származnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése