Néha az okozza a legtöbb
fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Könyvinformációk:
|
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2017 Oldalszám: 424 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789634572435 Fordította: Kamper Gergely Sorozat: - Függővég: nem |
Véleményem:
Kendőzetlen igazság következik:
egyszerűen imádom, és mégis utálom ezt a könyvet. Imádom, mert CoHo ismét
nagyot alkotott, utálom, mert ismét a lelkemig hatolt és tudom, hogy nem fogom
tudni elengedni még nagyon sokáig. Tudom, ez klisésnek hangzik, de aki olvasta
már szerintem egyetért velem ebben.
A történet egyszerűen
letaglózott és már pár oldal után éreztem, hogy ismét nem leszek képes úgy
végigolvasni, hogy ne bőgnék közben. Igen, kicsit érzékeny lelkű vagyok,
ezért is olvasok inkább fantasyt, hogy eddzem a lelkem. Colleen újra
megcsillogtatta a tehetségét, mert egy csodálatos és szívszorító történetet
adott az Olvasóknak Lily, Atlas és Ryle szerelmi háromszögével.
Lily egy felnőtt nő, aki
egy zűrös családból származik. Apja nem volt a legrendesebb apa, anyja viszont
tűrt. Lily pedig nem tudott mit kezdeni a helyzettel, ő is ott maradt anyja
mellett. Kissé visszahúzódó személyiség volt, mégis képes volt egy hajléktalan
fiúval kapcsolatot létesíteni. Először csak ételt vitt neki, hogy ne haljon
éhen, majd ruhákat végül pedig egyre több gondoskodást adott a magára maradt
fiúnak: Atlasnak. Szépen lassan a barátságból szerelem lett, majd tini szívek
törtek össze. Atlas elköltözött Bostonba, mert ott élt a nagybátyja, ezzel
pedig magára hagyta Lilyt.
A jelenben pedig Lily egy
önálló nő, aki éppen Bostonban tengeti életét és egy véletlen folyamán
összetalálkozik élete nagy szerelmével: Ryle Kincaid doktor úrral. Azt az estét
mind a ketten ugyanazon bostoni tetőn töltötték, mikor egymásba botlottak.
Tökéletesnek mondható volt ez a találka, mind a ketten gyorsan megtudtak
egymásról majdnem mindent, hiszen kinek a legkönnyebb elmondani a legféltettebb
dolgainkat, ha nem egy tök idegen embernek, akivel többet nem is találkozik?
Ezzel Lily és Klye is így volt, szóval kendőzetlenül beszélgettek egymással.
DE! Aztán fél évvel később
újra találkoztak ismét egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Sok kellemes
órát együtt töltöttek, és végül egymás mellett kötöttek ki. Álompárnak
indultak, aztán persze kiderült egy pár dolog, amiből adódtak a gondok. Ilyen
volt Ryle dühkezelési gondja, ami Lilynek rengeteg fejfájást okozott. Kislány
korában is egy negatív család volt előtte, és sosem értette, hogy anyja miért
tűri meg maga mellett apját. Aztán mikor ugyanabba a helyzetbe került, Lily is
ugyanúgy, mint az anyja elkezdett ki fogásokat keresni minden egyes botlására Rylenak. Ahogy egyre telik az idő egyre jobban belebonyolódnak a dolgokba,
látszatra persze minden tökéletes…. látszatra.
Sokáig bíztam benne, hogy
lesz elég bátorsága Lilynek a sarkára állni, hiszen ott volt az anyja
elrettentő példának, de Lily annyira szerelmes volt, hogy szegény nem látta a
fától az erdőt. Emiatt haragudtam is rá, azonban átgondoltam a dolgokat, hogy
lehet nekem sem lenne elég bátorságom otthagyni a szerelmem egy bizonytalan dologért.
Olvasás közben végig
vegyes érzéseim voltak, és én is ugyanolyan tanácstalan lettem volna, mint
szegény Lily. Egyetlen biztos pont volt a fejre állt világában az a személy,
aki először összetörte a szívét.
Reméltem, hogy valahogy
újra felbukkan a történetben Atlas, és szerencsére úgy is lett. Ő a személyes
kedvencem, mert úgy ismeri Lilyt, mint a tenyerét. Elég egy telefon egy elfojtott
sírással, és Atlas már ugrik is Lilyhez, hogy segíteni tudjon. Imádom ezt a
pasit, hogy a semmiből képes volt egy nagyszerű életet maga köré építeni, és
megvalósította gyermekkori álmait.
Annyi mindent írnék még
erről a könyvről, de senkinek sem szeretném elvenni a kedvét attól, hogy
elolvassa, hiszen egy nagyszerű könyvet hagyna ki vele. Fel kell rá lelkiekben
készülni, és teljesen átadni magát az élménynek, hiszen csak akkor van értelme
ennek a könyvnek, és akkor jön át az üzenete is: merjünk kilépni a körből, ami
a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Ezekkel a gondokkal csupán megkeseríti
mindenki az életét.
Tudom, könnyebb ezt így leírni, mint átélni. Én sem lennék
hozzá elég bátor, de lehet ez a könyv elég bátorságot adna, ha hasonló
helyzetben lennék. Ha viszont nálatok is felmerült a családban bármilyen
erőszak, vagy ismertek olyan személyt, ne féljetek segítséget kérni EZEN a
linken!
Ha pedig egy hajléktalan emberen szeretnétek
segíteni EZEN a linken meg tudjátok tenni.
Összességében egy nagyszerű történetet kaptam
ismét, biztos, hogy újra fogom olvasni.
Ajánlom azoknak, akik:
- még nem
ismerik Colleen Hoover munkásságát, mert ezzel a szívszaggató történettel
biztos vagyok benne, hogy rajongókká válnak,
- eddig
is imádták CoHo könyveit,
- egy
olyan történetre vágynak, ami a bőrük alá kúszik és olvasás után sem hagyja
nyugodni,
- imádják
a romantikus műfajt egy kis extrával,
-
szeretik, ha játszik a történet az érzéseikkel.
Értékelésem: 5/5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Atlas
Kedvenc jelenet(ek): a szülőszobaiak, a kendőzetlen igazságok
Kedvenc idézetek:
„– Úgy érzem, mindenki megjátssza önmagát, közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk. Csak egyesek ezt ügyesebben titkolják, mint mások.”
„– Rossz emberek nem léteznek. Mind csak emberek vagyunk, akik néha csinálunk rossz dolgokat.”
„– A jövőben… ha valami csoda folytán megint abban a helyzetben találod magad, hogy képes leszel beleszeretni valakibe… akkor légy szíves, belém legyél szerelmes!”
„Minden éjjel úgy sírom magam álomba, és azt suttogom a párnámba, hogy „csak ússz és evezz”. De nagyon nehéz úszni ha az ember úgy érzi hogy le van horgonyozva a fenékhez.”
„Nem sokan vannak, akik elég bátrak hozzá, hogy kimondják, amit gondolnak.”
„Tizenöt másodperc. Csak ennyi kell, hogy valakit teljesen más színben lássunk, mint korábban. Tizenöt másodperc, amit sosem kapunk vissza.”
„– Hát ja, a kendőzetlen igazság fájdalmas tud lenni.”
„– Te vagy a kedvenc emberem.(…)– Hányból? – kérdezte.– Mindből.”
„A könnyeim, a szívem, a nevetésem, a lelkem. Összetörtek, mint az üvegtál, és darabokban hullanak le rám.”
A képek a
Pinterest táblámról származnak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése