John Cure: A fekete esernyős férfi

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.

Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.

Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?

És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?

A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.

Könyvinformációk:

Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 464 oldal
ISBN: 9786155668128
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 26.
Sorozat: nem
Függővég: nem

Véleményem:

Mini-Könyvklub 9 alkalmából olvastam el ezt a könyvet, viszont már egy ideje tervben volt. A többiek értékeléseit ITT el is tudjátok olvasni. John Curetól korábban már olvastam, mégpedig a Hontalan lelkek könyvét és azt imádtam. Ezért nagyon örültem, mikor ez a könyv lett beszavazva, mert kíváncsi voltam rá, hogy egy teljesen más alapkoncepciót hogyan hoz tető alá úgy, hogy élvezhető legyen számomra, annak ellenére is, hogy nem szeretem a földönkívüliekkel foglalkozó könyveket. Na, ez igazán szép mondat lett, úgyhogy bele is kezdek az élményekbe.

A történet zseniális. Erős kezdés, ami eléggé felkelti az olvasó figyelmét, és kíváncsi a folytatásra. Remek folytatás, ami először kicsit vontatottnak tűnik, de ahogy előre haladt az időben, úgy minden a helyére került. Végül pedig hihetetlen lezárás, amiben minden a valódi helyére kerül, mivel a drága író végig az orránál fogva vezeti az Olvasót. Úgyhogy kedves leendő Olvasó, ezekre mindenképpen készülj fel, mielőtt elkezded olvasni!

A cselekmény nagyon összetett, mert több szálon, és több idősíkon fut, ezért nagyon résen kellett lennem olvasás közben, hogy mindig pontosan tudjam, hogy merre is vagyok arccal. Rögtön az elején egy elmegyógyintézetbe toppantam, ahol éppen 2 ember életéről dönt 2 ismeretlen férfi. A regény folyamán pedig igazából ennek az előzménye bontakozik ki. Ezzel együtt pedig kaptam egy jó nagy adag rejtélyt, aminek minden egyes apró részlete tökéletesen ki van találva.

A karakterek közül a címadó Fekete esernyős férfi volt a kedvencem, mert őt lengi körül a legnagyobb rejtély. Van neki egy különleges esernyője, aminek a segítségével egy különleges helyre képes belépni. Ott volt még Konrád Marcell, aki a humorával még üdébbé tette a párbeszédeket. Illetve muszáj megemlítenem Herczeg Szófiát, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal száll szembe a földönkívüliekkel.

Amit a legjobban szerettem, hogy magyar környezetben, javarészt Budapesten és Nyíregyházán játszódik, magyar karakterekkel.  Ezektől az ismerős dolgoktól olyan valósnak érződött, mintha valóban megtörténhetne ez itt a kis Magyarországon, nem csak az USA-ban. A szerző megjegyzése is eléggé megdöbbentett, mert azt írja, hogy a könyvben szereplő titkos szervezetek léteznek a valóságban, bár nem azokon a neveken futnak, amit a könyvben megadott. Illetve megjegyezte, hogy maga John Cure is dolgozott ilyen szervezetbe, és vannak tapasztalatait. E nélkül az utószó nélkül is okozott nekem a könyv egy-két rémálmokkal teli éjszakát, bár ezt a remek írói stílus számlájára írom.

A sok pozitívum mellett, azonban sajnos nem tudok elsiklani a hiányérzet miatt, amit olvasás után hagyott. Ilyen például, hogy a karaktereknek csupán a felszínét ismertem meg, és nem kaptak mélységet a romantikus szál ellenére sem. Illetve a földönkívüliekről, a különböző titkos szervezetek működéséről is szívesebben olvastam volna, mint mondjuk a szerelmi kérdésről.

Összességében viszont nagyon élveztem, és csak ajánlani tudom, hiszen a történet remekül ki van dolgozva a végén a csavartól pedig eldobtam az agyam.

Ajánlom azoknak, akik:

- (nem) szeretik a földönkívülis könyveket;
- vágynak egy kis borzongásra;
- a cselekmény-orientált könyveket részesítik előnyben;
- nem bánják, ha kerül egy kis szexuális feszültség, illetve romantika is a történetbe.

 Értékelés: 5/4,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): a fekete esernyős férfi
Kedvenc jelenet(ek): a simonos részek
Kedvenc idézetek:

„Csakhogy a múltunk határozza meg a jelenünket. Persze nem kell mindig hátrafelé nézni, mert akkor seggel leszünk a jövő felé, nem pedig arccal.”

„– Nem vagyunk normálisak.
– Szerintem sem – nevetett Szofi.
– De az életben a boldogsághoz kell egy kis őrültség.
A bátorságnak köszönhetően tartalmasabb élet vár az emberre. A félelem legyőzése kapu egy teljesebb és szabadabb élethez. Szóval előre kell nézni, és menni.”

„Figyelj oda az élet apró csodáira, amik minden egyes nap körbevesznek minket, de képtelenek vagyunk odafigyelni rájuk, mert folyamatosan mások elvárásainak akarunk megfelelni.”

„Könyvek vették körül, így minden fájdalma és mozgáskorlátozottsága ellenére boldog volt.”

„– Kettős mércét érzek mindig a szavaitokban. A tiedben épp úgy, mint a többi Istenfélő emberében. Azon gondolkodtál már, ha Isten szabad akaratot adott neked, akkor hogyan lehet minden Isten terve szerint? Ha viszont minden Isten terve szerint alakul, akkor meg hogyan lehetne szabad akaratod? Szóval miért van az, ha valami szarság van, például háború, éhezés, vagy csontrákos gyerekek, akkor az mindig az ember szabad akarata szerint történik, mondjátok. Ha valami viszont tuti jól megy, az meg már Istennek köszönhető? Soha nem éreztél ezekben visszásságokat? Minden rosszindulat nélkül, kíváncsiságból kérdezem.”

„Azon elmélkedett, hogy a természet újra és újra megmutatja az erejét, hiszen az Univerzumban olyan hatalmas erők működnek, amiket esélyünk sincs befolyásolni. Elhitetjük magunkkal, hogy a táplálkozási lánc tetejére felküzdve magunkat, a technikai forradalmi fejlesztéseinkkel mi uraljuk a bolygónkat, az élővilágot és a természetet. Pedig sokkal sebezhetőbbek és védtelenebbek vagyunk, mint gondolnánk, a természet pedig folyamatosan figyelmezteti az öntelt és beképzelt emberiséget a hibáira, csak éppen akkora már az arcunk, hogy nem tudjuk, vagy nem is akarjuk mindezt tudomásul venni. De vajon történni fog valami változás, mielőtt végleg felégetjük és leromboljuk magunk körül ezt a csodálatos és élhető bolygót?”

A képek a Pinterest táblámról származnak.