Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.)

Fülszöveg: 
Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!

Könyvinformációk:

Kiadó: Mogul Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 454 oldal Kötés: Puhatáblás ISBN: 9786155668173 Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás Műfaj: kalandregény, fantasy, romantikus Sorozat: Tripiconi sztori Függővég: igen ITT megvásárolható

Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt Robin O'Wrightly írónőnek!

Télen nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni a könyvet, mikor megkaptam az írónőtől előolvasásra. Aztán egy időre félretettem, majd mikor újra nekikezdtem, végre eljutottam a végére. Vegyes érzésekkel érkeztem fejeztem be a regényt. De kezdem inkább az elején, hogy értsétek, mire gondolok.

A Ponti család egy része

A történetben megismertem egy igen népes királyi családot: a Ponti famíliát, és a környezetüket. Először kicsit meg is ijedtem, mert hirtelen mindenkiből kaptam egy kicsit, de nem eleget ahhoz, hogy meg is jegyezzem őket. Ezért lassan haladtam a történet elejével, de mire megszoktam a karaktereket, addigra beindult a cselekmény.

Tripicon térképe

A Pontik egy szigeten laknak, ami a Tripicon nevet kapta, és el van zárva a külvilágtól. De annyira, hogy még az internetet is csak engedéllyel és felügyelet alatt lehet használni, nehogy valaki tudomást szerezzen a szigetcsoportról. Hogy mire ez a nagy titkolózás, arra nem jöttem rá, de lehet csak figyelmetlen voltam, és a sok információ miatt átsiklottam felette. De nem is ez a lényeg, hanem az, mikor egy idegen, ájult fiúra, Danielra találnak Tripicon partjain egy különös nyakékkel a közelében. Jogos volt a királyi család kérdése, hogy miként került arra a helyre, amit az óceán határol és nincs rajta egy térképen sem. De jó fejek lévén ellátták az ájult fiút, gondoskodtak is róla, és persze sok információt tudtak meg azután, miután elsimították a nyelvbeli különbséget. Hogy mi újság a különös nyakékkel? Hát, ez elég érdekes! Az egy nagyon fontos ékszer, ami a Danielhez tartozik, mert nélküle nem igazán tud életben maradni. Szóval van ebben a történetben rengeteg rejtély, szerelem, és egy különleges világ, amiről még szívesen tudtam volna még több mindent.

A karakterek jóóó sokan voltak, így az elején szinte lehetetlenség megjegyezni őket. Ott van az például Matteo Ponti, akivel rögtön indul az egész sztori. Azt hittem, hogy általa ismerem meg a kalandot, de aztán a többi családtagot is megismertem. Sajnos a Pontik közül nem igazán tudtam senkit sem megkedvelni, mert mindenkiből csak egy picikét kaptam, és nem eleget, hogy a szívembe is zárjam őket.

A kedvenc szereplőm ezért nem egy királyi családból származó személy, hanem egy rejtélyes, és merész hölgyike, méghozzá Gregoria. Ő még csak nem is Tripiconról származik, mégis kapcsolatba lép a Pontikkal, és még segít Danielről is egy pár információt átadnia. Gregoria egy kemény harcos lány, akinek a minden a népe. Célja pedig, hogy megvédje őket, mivel már nem sokan vannak. Elárulnék még róla egy titkot, de nem lehet, mert elég nagy spoiler lenne… bocsi!

Van a történetben még egy Daniel, akit a legtöbb titok, és rejtély veszi körbe. Először is, hogyan került a szigetre? Másodszor: hogyan nem képes életben maradni a nyakéke nélkül? Harmadik: hova lettek az emlékei? Negyedik: mi köze van Danielnek Gregoriához? Még szerencse, hogy erre mind mind választ kaptam! Szóval ő egy igazán érdekes karakter, aki miatt érdemes elolvasni a könyvet.

Amit mindenképp szeretnék még kiemelni az a humor. Remek humor jellemi az egész regényt, ami természetesen az írónő Robin O'Wrightly érdeme. Komolyan mondom, hogy ha nem lenne Daniel, vagy nem lenne olyan érdekes a történet, akkor is élveztem volna a könyvet, mert fantasztikus benne a humor. Gratuláció érte, hiszen nehéz azt az egyensúlyt megtalálni, ami pont elég, és nem érzi az ember soknak. Viszont itt megtalálható ez a harmónia.

Még egy dolog mellet nem mehet el szó nélkül. Az pedig a könyv végén található útmutató, személyhatározó, szótár, stb… Ezt mindenki automatikusan kihagyja, vagy csupán átlapozza. Jelzem, hogy ennél a regénynél szerves része a történetnek! NE hagyjátok ki, mert ott fogtok sok dolgot megérteni.

Felmerült benne, hogy ha ennyit áradozok a könyvről, akkor miért nem lett kedvenc, miért nem adtam neki 5 csillagot. Erre a válasz nagyon egyszerű. Azért nem érdemli meg az 5 csillagos értékelést, mert az eleje iszonyatosan el volt húzva, mint a rétestészta. Sok embernek ez nem igazán jön be, és félő, hogy emiatt félve is fogják hagyni. Már többször említettem a bejegyzésben, hogy sokan vannak a Pontik. A fele is bőven megtette volna, és talán kicsit könnyebben meg lehetett volna őket jegyezni. De nem csak ezen ok miatt orroltam meg a regényre. A következő indok az, hogy voltak részek számomra unalmasak voltak, ezekre nem is emlékszem. Illetve az egyik szerelmi szál. Felesleges volt. Anélkül is eladató és élvezhető a könyv. Ennyi lenne a negatív észrevételem.

Összességében egy nagyon élvezhető történetet kaptam, egy összekuszálódott élettel, remek világgal. Még bőven tudnék beszélni a könyvről, mert sokkal több dolgot rejt magában, mint itt leírtam, de bízom benne, hogy elnyerte a tetszéseteket annyira, hogy adjatok neki egy esélyt.

Ajánlom azoknak, akik:

- nem ijednem meg a lassabb kezdéstől,
- képesek rengeteg karaktert észben tartan,
- szeretnének egy új világgal megismerkedni,
- imádják a humort.

Értékelés: 5/4,5 csillag

Kedvenc karakter(ek): Gregoria
Kedvenc jelenet(ek): mikor a fantasy szál került előtérbe, és több mindent megtudtam a két világról.
Kedvenc idézetek:

„Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…”

„– Ébresztő-ő-ő, hétalvó-ó-ó!
– Hány óra…?! – kelt föl meglehetősen rosszkedvűen Matteo. – Még csak hat óra van, Daniella!
– Oké, pontosítok, hatalvó! Ne haragudj, Matteo, de fontos dolgokat kell megbeszélnünk. Egészen egyszerűen nem pazarolhatod most alvásra a drága időnket – szelídült gyakorlatiasra a húga.

– Elképzelni nem tudom, mégis mi az, ami miatt reggel hatkor kellett ébresztened, ráadásul nyáron! – dohogott a legszebb álmából keltett herceg.”

„ – (…) Mosolyogj szabadon! Szeretem, ha boldogok körülöttem az emberek. Én is boldog leszek tőle.”

„Ha az életben sok öröm vagy bánat ér, megállunk, bevárjuk, míg a lelkünk utolér.”

„Nem sok mindent tudok, de egyet biztosan. Néha nem kell érteni a dolgokat, csak élvezni a jó gyümölcsét, vagy túlélni a rosszat.”

A képek Robin O'Wrightly írónőtől származnak.