Fülszöveg:
Soha ne
hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
|
Könyvinformációk:
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 174 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Kamper Gergely
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus
Fülszöveg:
Soha
ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben
más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy
Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak
találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a
szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a
„soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre
elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.
|
Könyvinformációk:
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 116 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: igen
Műfaj: romantikus
Fülszöveg:
Tudod,
ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?
Silas Nash és Charlize Wynwood
kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt
futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent
elveszítenek.
Vajon
vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a
régi énjüket?
|
Könyvinformációk:
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 106 oldal
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Matyola Melinda
Sorozat: Never never
Függővég: nem
Műfaj: romantikus
A Never
never sorozatot most egy kicsit rendhagyó módon fogom értékelni, mert egyszerre
mind a három könyv kibeszélésre kerül. A sorozatot az Éltető víz! projekt
apropójából fejeztem be, mert tavaly már elolvastam az első részt, viszont nem
vitt rá a lélek, hogy folytassam Ezt is kifejtem nemsokára bővebben.
Szóóóval,
a cselekményben találkoztam 1, azaz
egy darab Charlie lánnyal, és szintén 1, azaz egy darab Silas sráccal, akiknek
a szerencsétlen történetét mindkét alany szemszögén keresztül követni
tudtam. Fogalmam sem volt, hogy kicsodák ők, ahogy ők maguk sem tudták ezt, és
velük együtt ismertem meg a múltjukat és az életüket. Kicsit érdekesen kezdődik
a regény, mert a két főszereplő konkrétan a saját nevére sem emlékszik, egyszer
csak arra eszméltek, hogy az iskolában vannak, és mindenki furcsán néz rájuk.
Majd mikor tisztázzák, hogy mindketten amnéziásak elkezdődik a verseny az
idővel az emlékeikért.
Az első kötetben
szinte csak az alapinformációkat kaptam meg, ami vajmi kevés volt ahhoz, hogy
megismerjem Silas és Charlie párosát. Arra sikeresen rájöttem a két jómadárral
együtt, hogy nagyon fontosak voltak egymásnak, de egy múltbeli történés
szétválasztotta őket. Sajnos ez a sötétben tapogatózás nem igazán jött be nekem,
mert semmi olyan érdemleges információval nem lettem gazdagabb, amire azt
mondtam volna, hogy Ez az! Végre valami,
amivel közelebb kerültem a megoldáshoz. Sajnos a cselekmény pedig pont a
legizgalmasabb résznél ért véget, és ez nem csigázott fel, hogy azon nyomba
kezembe vegyen a második részét. Ezért is kellett majd fél év, mire újra nekiugrottam
a sorozatnak, és azt is csak azért tettem meg, mert imádom CoHo-t, Tarryn
munkásságával pedig csak most ismerkedem, de imádom a csípős stílusát és a
humorát, és bíztam benne, hogy valami zseniálisat fognak majd ketten összehozni
a végére.
A második kötet érdekes
módon ez a rész nem egy átvezető rész, ahogy az megszokott a trilógiáknál, mert
sokkal több információt kaptam mindenről, mint az első kötetben, de főleg
Silasról, hiszen ez az ő könyve, nagyon kevés szerephez jut Charlie. Ami nem is
baj, mert ebben a részben elég idegbeteg, mégis fontos dolgokat tudunk meg
azokból a picike részekből is, amíg szerephez jut. Sokkal jobban bejött ez a
könyv, mert kezdett a köd feloszlani, így lassan látni lehetett az a bizonyos
fényt az alagút végén.
A harmadik kötetben pedig
lehull a lepel minden titokról, minden kis puzzle darab a helyére kerül, meg
mindenféle ehhez hasonló szófordulat. Szóval Charlie és Silas meglelik a
kulcsot az amnéziájuk okára, aminek köszönhetően vissza is nyerik az összes
elfelejtett dolgot. Rájönnek, hogy milyen fontosak egymásnak, mennyire hülyék
voltak, hogy hagyták a tökéletes kapcsolatukat tönkretenni holmi külső
nyomásra, és hogy az univerzum is egymásnak teremtették őket. Igen, eljő’ a
happy end, mindenki boldog lesz, nagy pusziszkodás, és… a végére egy csattanó,
aminél mindenkinek tátva marad a szája!
Charlie
karaktere érdekes volt, mert az első kötethez képest rengeteget fejlődött.
Képes volt felismerni, hogy milyen szenyó volt azelőtt, hogy elvesztették az
emlékeiket, majd tett azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult véleményt.
Silas
pedig végig Silas maradt, az ábrándjaival, és azzal, ahogy a szívére
hallgatott.
Összességében baromira
élveztem a sok hülyeséget, amit Charlie és Silas képesek voltak véghezvinni
csupán azért, hogy újra emlékezzenek. Viszont annyira mégsem nyerte el a
tetszésem, mert sok dologra nem kaptam kielégítő választ. Egy limonádénak
elmegy, viszont sokkal többre vágytam, így sajnos csalódtam a könyvekben.
Ajánlom azoknak, akik:
- mindhárom
kötet birtokában vannak, mert frusztrálóak a függővégek;
- bírják a függővégeket;
- nem bánják, ha egy történet kicsit kusza;
- bírják
az írónők stílusait.
Értékelésem: a három kötet együtt:
5/3,5 csillag
Kedvenc karakter(ek): Silas
Kedvenc jelenet(ek): mikor a leveleket és naplóbejegyzéseket bogarászták
Kedvenc idézetek:
„Rémisztő,
ha az ember nem tudja, kicsoda, és még rémisztőbb belegondolni, hogy talán
tévesen rakja össze a darabkákat.” (Soha, de soha 1.)
„– Szerintem földönkívüliek
lehetünk – mondom. – Ezért nincsenek meg Charlie és Silas emlékei. Viszont a
fejünkben lévő chipek miatt olyasmiket tudunk, hogy mi az a Google meg a
Tetris.
– Akkor átkeresztelhetlek E.T.-re?” (Soha, de soha 1.)
„Soha
ne hagyd abba! Soha ne felejts!” (Soha, de soha 1.)
„Ha
hinnem kell a sárkányokban ahhoz, hogy megtaláljam Charlie-t, akkor én leszek
az első, aki karddal a kezében száll szembe a tűzokádó szörnyetegekkel.” (Soha,
de soha 2.)
„Nem
hozzád érni furcsábbnak tűnik, mint hozzád érni.” (Soha, de soha 2.)
„Soha ne hidd azt nagy
makacsságodban, hogy a csók hiba volt.
Sose felejtsd el, mit éreztél, amikor az ajkam az ajkadhoz ért.
Azt akarom, hogy mindig vágyakozz a csókom után.
Sose felejtsd el, hogyan húztál magadhoz arra vágyva, hogy úgy érezd, mintha
az én szívem a te mellkasodban dobogna.
A jövőben sose menekülj el a csókom elöl, amikor a nevetésedet hallva megint
eggyé akarok válni veled.
Mindig azt akard, hogy úgy öleljelek, mint tegnap.
Soha ne felejtsd el, hogy engem csókoltál meg először. Soha ne felejtsd el,
hogy téged foglak utoljára megcsókolni.
Mindig szeress engem, soha ne hagyd abba.
Soha ne hagyd abba, Charlie!
Soha ne felejts!
Silas” (Soha, de soha 2.)
„A sors
lelkünk mágneseként vonzza hozzánk azokat az embereket, helyeket és dolgokat,
amelyekhez tartozunk.” (Soha, de soha 3.)
„– (…)
Nem tagadhatjuk meg azokat az embereket, akik a múltban voltunk, Charlie. Az
viszont rajtunk múlik, hogy kik leszünk mostantól.” (Soha, de soha 3.)
„A
felnőttek szeretnek úgy tenni, mintha a mi érzéseink nem lennének olyan mélyek
és fontosak, mint az övéik, mintha mi túl fiatalok volnánk ahhoz, hogy tudjuk,
mit akarunk. Szerintem mi ugyanarra vágyunk, mint ők. Hogy találjunk valakit,
aki hisz bennünk. Aki mellettünk áll, és aki miatt kevésbé érezzük magunkat
magányosnak.” (Soha, de soha 3.)
