Top5Wednesday – 2019 legrosszabb olvasmányai

Sziasztok!

Múlthéten azokat a könyveket mutattam be, amik az idei év legjobb olvasmányai voltak. Most viszont a legrosszabbak kerülnek górcső alá. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: nehezebb volt ezeket kiválasztani, mert idén sok olyan könyvet sikerült elolvasnom, ami annyira nem nyerte el a tetszésem. De azért nagy nehezen kiválasztottam azokat, amik valóban a legrosszabb olvasmányaim voltak 2019-ben.

Hestia Potter: Legendary – Lázadás

Amikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Hát ez érdekes volt. Az alapötlet jó lett volna, de a kivitelezés borzalmas volt. A világ, amit az írónő teremtett, izgalmas lett volna, ha rendesen ki van fejtve, nem pedig olyan fél információkkal kiszúrja az Olvasó szemét. A történetben vannak nagyon furcsa dolgok, mint a fajok keveredése. Nem igazán tudom elképzelni, hogyan jött össze egy sellő és egy sárkány, bár lehet, ehhez az én fantáziám kevés. Egyébként az instant-love tökéletesen működik a szereplők között, mert a legtöbben 2 perc ismeret után feláldozná az életét élete szerelméért. Szóval olyan tipikus cukormázzal körbevont, fantasy köntösbe csomagolt amatőr írás kerekedett ki a végére. Illetve a könyvre ráfért volna egy kis korrektúra és egy bétázás (ha már magánkiadás és nincs mögötte egy csapat). Sajnos a rengeteg elütés miatt is élvezhetetlen volt.

Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Never never sorozat (értékelésem)

Igen, egy egész sorozat felkerült a listára. Valahogy nem éreztem annyira áttörőnek a történetet, a karaktereket, mint ahogy azt már megszokhattam CoHo-tól és Tarryn Fishertől. Talán egyedül a humor az, ami miatt élveztem az olvasást, a többi pedig olyan semmilyen. És azt hiszem ez a legrosszabb szó, ha egy dolgot jellemezni szeretnénk, hogy semmilyen. Nem volt egyáltalán maradandó élmény, amit nagyon sajnálok, mert két fantasztikus írónő tollából született az a valami. Kár érte.

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság

Sapkowski ​magával ragadja a képzeleted! Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajut a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

Annyira fel voltam rá készülve, hogy egy engem is magával ragad a Vaják-világ, mint rengeteg molyt. Sajnos ez nem jött össze. Egyéb esetben imádnám a népmesei elemeket, a mágiát, a mindent, ami megfordul ebben a regényben. Még Geralttal sincs az égegyadta világon sem volt semmi bajom. Mégis ott van egy fránya de. Nem tudom megmagyarázni, de számomra nem volt élvezhető, nem kötötte le a figyelmem, pedig az elején úgy éreztem, hogy létrejön köztünk valami különleges. Aztán valahol elmentünk egymás mellett, de csak úgy köszöntöttük egymást mint két jó barát. Úgyhogy olvasásra mindenképp ajánlom, ne hagyjátok ki, de nekem csalódás volt.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.

Számomra ez egy túlértékelt könyv. Nem adott nekem semmi olyat, amit eddig ne tudtam volna az emberekről és a világhoz való viszonyukról. Sajnos nem tudtam se Algernont, se pedig Charliet sajnálni. Lehet belőlem hiányzik valami (empátia?), azért nem jött át annyira a sok érzelem, amit a regény tartogat magában. Lehet később, egy másik életszakaszban újraolvasom, hátha akkorra kicsit több mindent lesz képes kiváltani belőlem, mint az unatkozás.

Colleen Hoover: Too Late – Túl késő (értékelésem)

Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret. És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból. Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

Habár nem a Too Late – Túl késő a legrosszabb regény, amit ever olvastam, mégis be kell tennem a listába, mert a legnagyobb csalódást okozta. Colleen Hoovertól, a szíveket darabokra törő, könnyeket fakasztó, romantikus lelkek kedvenc írónője egy olyan regényt írt, ami totálisan kiszámítható. Igen, a cselekményben nem volt semmi meglepő, a karakterek is sablonok voltak, így teljesen elveszett az izgalom. Ami egyedül tetszett benne a realisztikus ábrázolás és a komoly téma. Semmi több, ami azért elég kevés egy élvezhető könyvhöz. Hangsúlyozom: számomra!

Most pedig érzem a sok-sok szikrákat szóró szempárt és a rengeteg negatív hullámot, amit az éteren keresztül löktök felém a lista miatt. De nem fogok bocsánatot kérni, hiszen ezek az én véleményeim, ha pedig valaki elég felnőtt, akkor el is fogadja. Azért remélem, hogy a 2020-as évben kicsit nehezebben fogom ezt a listát összeállítani, mert csupa-csupa fantasztikus könyvet veszek a kezeim közé.

A képek a moly.hu oldalról származnak.